Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




A harmadik vers így szól: jathá mahánti bhútáni bhútésúccsávacésv-anu / pravistánj-apravistáni tathá tésu na tésv-aham – „Az univerzum elemei behatolnak a kozmoszba, ugyanakkor különállóak maradnak. Hasonlóan én is jelen vagyok minden teremtett dologban, mégis rajtuk kívül létezem.” [1]

Nem egy csoda ez? Belül és kívül. Isten mindent áthat energiái által és mégis megőrzi saját különálló egyéniségét. Meg tudod ezt tenni? Egy bizonyos pontig igen. Hogyan? Ahogyan az apa áthatja a fiút. Amilyen az apja, olyan a fia. Ha tehát ez a teremtés Istentől származik, akkor közel áll Hozzá. Ez azt jelenti, hogy teljes támogatását élvezi. Nem hagyja egyedül ezt a teremtést. Egyik nagyon különleges energiája által áthatja ezt az univerzumot. Ezt az energiát apará-saktinak vagy májá-saktinak hívják, mely olyan erő ami illúziót teremt. És azt gondolom, hogy mind nagyon jól ismerjük ezt az energiát; nagyon jól ismerjük azokat a dolgokat melyek nagyon is valósnak tűnnek, de igazából nem azok.

De a mi Urunk megőrzi egyéni azonosságát is. Ha szétosztod az energiáidat, némelyiket elveszíted. Így van? A pénz egy energia. Ha szétosztod a pénzed, elveszíted. A természetben azonban létezik egy nagyon speciális rendszer – ha adsz, kapni fogsz. Ha adunk, ha megosztjuk, amink van, kapni is fogunk. A pénz egy alapvető energia. De gondoljuk az emberek számára valami sokkal értékesebbre. Mi az az energia? Ragaszkodás. Így van? Szeretet. Mi történik ha megosztjuk a szeretetünket? Egyszer megkérdeztek egy anyát három gyermekkel és egy apával – ez azt jelenti, hogy négy emberről kellett gondoskodnia, képzelhetitek – a szomszéd hölgy megkérdezte: „Hogyan csinálod?! Hogyan tudod megosztani a szeretetedet négy ember között? Nem fogy el?” Így válaszolt: „Nem, másként működik. Minél többet adok, annál több lesz belőle.”

Ez a lelki dolgok titka: minél inkább megosztod, annál több lesz belőle. Krsna transzcendentális, igaz? Minél többet ad Magából, nem fog veszíteni; minden teljes mértékben el lesz látva. Ismerjük ezt a verset az upanisadokból: óm púrnam adah púrnam idam púrnát púrnam udacsjaté / púrnaszja púrnam ádája púrnam évávasisjaté – „Teljes amaz – teljes emez; teljességből teljesség lesz. Teljesből teljest elvéve, megmarad, ím teljessége.” Mi, mint lelkek, szintén transzcendentálisak vagyunk. Minél jobban megosztjuk tehát igazi önmagunkat, az sem fog csökkeni. Ez azt jelenti, hogy minél jobban átadod magad a szolgálatnak, annál több energiát kapsz.

Igaz ez? Nos, remélem, hogy igaz. Mert igazából még nem próbáltuk ki, nem értük még el képességeink határát. Hányszor aludtál el leckeadás közben? Sokszor előfordul, hogy az emberek elalszanak, amíg a leckét hallgatják, mert oly sok odaadó szolgálatot végeztek, hogy a testük kimerült. De ha akkor alszol el, amikor leckét tartasz, az az igazi kimerültség. Volt néhány olyan eset, amikor bhakták elaludtak praszádam közben. Tudjátok egy alázatos vaisnava meghajol, így van? Gondoljátok csak el a tányért magatok előtt, ahogy lassan közelít, ez a praszádam iránti teljes odaadás, minden az arcodon! De még ez is mind semmi. Van még ennél is több, az odaadó szolgálat egy magasabb szintje. Tudjátok, az esti áratin általában táncolunk, így van? És az árati után ott van az a néhány perc, amikor ezeket a „Kí dzsáj!”-okat mondják. Az egyik bhakta eközben aludt el.

Nem értük még tehát el képességeink határát. Nem adtuk még oda Krsnának a legjobbat magunkból. Nem kétséges, hogy próbálkozunk, és néha elérünk bizonyos határokat, de a teljes odaadás teljes támogatást is jelent. Ameddig csak a saját erőfeszítésünkből próbáljuk végezni az odaadó szolgálatot, az emberi erőforrások végesek. De úgy mondják: ahol az emberi erőforrások elfogynak, ahol végük van, ott kezdődik az isteni kegy. Ez azt jelenti, hogy ha folytatjuk, tovább gyakoroljuk az odaadást, elérünk egy olyan pontra, ahol minden erőforrásunk elfogy, akkor kezdődik az igazi lelki átalakulás. Mert meg kell értenünk, hogy a csodák nem a mi erőfeszítéseinkből történnek. Nem, a Legfelsőbb Úr adja, ő pedig kimeríthetetlen. Mi kis szikrái vagyunk az energiának, de Ő a legfelsőbb tűz. Ezért ha kapcsolatba kerülünk Vele, el leszünk látva energiával is.

Ezért van szükségünk a kapcsolatra. Ez a kapcsolat a jóga; a jóga azt jelenti, hogy összeköttetésben lenni. Maradj mindig összeköttetésben! Akkor Krsna áthatja a szívedet is. Természettől fogva, eredetileg, jelen van ott, ha azonban tudatosabban érzékeljük ezt, akkor tényleg elfogadja szívünk trónusát.



[1] Srímad Bhágavatam 2.9.35.



Leave a Reply