Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




(az előző rész folytatása) 

Azt hiszem már említettem ezt a történetet, de mindig jó feleleveníteni. Bhaktivinód Thákur, egyik nagy tanítónk Navadvípban, Gódrumban élt. Egy szép házban élt családjával – mintegy 11 gyermekkel. Volt egyszer egy viharos éjszaka. Tudjátok, ilyenkor általában senki sem megy sétálni, de hírtelen valaki kopogott az ajtón. Kiment, hogy megnézze ki az. És lelki testvérét Gaurakisóra dász Bábádzsít látta meg az ajtóban. Tudjátok a bábádzsík igazán különlegesek, külön kategória. Néha nagyon zavarba ejtően viselkednek. Ezúttal az éjszaka közepén érkezett, kopogott az ajtón, és amikor Bhaktivinód Thákur így szólt: „Óh, Bábádzsí Mahárádzs, hogyan szolgálhatnálak? Mire van szükséged? Gyere beljebb!” Nem ment be, hanem megkérdezte: „Van egy krumplid?” Bhaktivinód Thákur így válaszolt: „Nos… valószínűleg van…” Átkutatta az egész házat és talált egy darab krumplit. Hozta hát azt az egy darabot és odaadta Bábádzsí Mahárádzsnak: „Itt van. Itt a krumplid.” És a bábádzsí így válaszolt: „Köszönöm!” elvette, megfordult és elment – azon a viharos estén, egy szem krumplival. Bhaktivinód kissé meghökkent: mi ez az egész, mi történik itt?! De végül arra a következtetésre jutott: „Valószínűleg valamilyen ragaszkodást fejlesztettem ki ez iránt az egy szem krumpli iránt. Nagyon szerencsés vagyok, hogy Bábádzsí Mahárádzs eljött ezen a viharos éjszakán és elragadta ezen ragaszkodásom!”

Néha tehát a nagyok tesztelnek minket: mennyire ragaszkodsz a krumplijaidhoz? Mennyire vagy Gurudévád meghódolt szolgája amíg nem beszél?

Egy másik alkalommal egyszer egy mester azt mondta a tanítványának: „Építs egy házat.” A tanítvány így válaszolt: „Igen, Gurudév.” Belefogott hát az üzletbe. És tudjátok, még Indiában is, még ha csak egy kis kunyhóról van is szó, ez egy kicsit bonyolult. Némi idő elteltével tehát a tanítvány meglátogatja Gurudéváját és így szól: „Befejeztem a munkát, itt a kulcs.” A guru pedig így szólt: „Rendben. Bontsd le ezt az épületet.” A tanítvány így válaszolt: „… Igen Gurudév, megyek.” Némi idő után visszatért és jelentette mesterének: „Befejeztem a munkát. Az egész házat lebontottam.” Aztán a mester így szólt. „Nagyon jó, kedves fiam. Építenél nekem egy házat?” „Igen, Gurudév.” Elment tehát és újból felépített a házat, visszatért és jelentette mesterének: „Kész van a ház, itt a kulcs.” Mit mondott a mester? „Nagyon jó. Lebontanád azt az épületet?” Tizenhatszor megcsinálta. A tanítvány végül elvesztette a türelmét és így szólt: „Óh, kedves mesterem! Azt mondtad, hogy építsek, aztán pedig, hogy bontsam le. Tizenhatszor megcsináltam. Szükséged van arra a házra?!” És a guru így válaszolt: „Nem! Nem ragaszkodom hozzá. Azt akartam látni, hogy vajon te ragaszkodsz-e hozzá, vagy nem. Hogy te akarod-e ezt a házat, vagy nem.”

Meghódolt szolgád vagyok! Ezek nem egyszerű szavak. Nem üres szavak. Álljatok készen. Ha azt mondod mesterednek: „Vigyél táncba” akkor állj készen a táncra.

Mer ez az, amit ez a vers mond nekünk: „Szolgád vagyok, tanítványod vagyok.” Végső értelemben mit jelent ez? Azt jelenti, hogy bármi, amit a guru nem tud saját maga elvégezni, a tanítványain keresztül teszi meg. De ennek elvégzéséhez meghódolt szolgákra van szükség, hogy nem a te munkád lett befejezve, hanem a gurué. Lehet, hogy most nem értitek a fontosságát, de adjatok bizalmat. Ha szívünkben rendelkezünk a szándék maximális tisztaságával, az Úr biztosít mindent, amire szükség van.

Ezért imádjuk ezt a verset a Gítából, ahol Ardzsuna azt mondja: „Tanítványod vagyok, taníts engem.” Ez a módja, hogy kifejezzük tanulási hajlandóságunkat. Álljatok hát készen „igent” mondani a tiszta feljebbvalónak. Tizenhatszor. Az összes krumplitokkal.

Manydzsari kérdése: Egyszer azt mondtad, hogy Krsna nehezebbé teszi, azok számára, akiket leginkább szeret. Azon gondolkodtam, hogy vajon miért?

Tírtha Mahárádzs: Ilyen típus. Azt gondoltam, hogy ezen példák után megérted miért. Mert tesztek nélkül nem tudnánk milyen erős a hitünk, milyen erős az odaadásunk. Általában tiltakozunk, amikor valamilyen tesztnek vetnek alá. De intelligensnek kell lennünk, és meg kell értenünk, hogy ez a javunkat szolgálja.

Egyébként miért tesztel Krsna, miért teszi egy kicsit nehezebbé néhányaknak? Mert jó táncos. És végtelen kapacitással rendelkezik a táncra. Jó partnereket keres tehát, akik nem mondják azt: „Elnézést, fáradt vagyok.”

Kérdés: Mi a titkos formula arra, hogy ne veszítsük el odaadásunk erejét ilyen helyzetekben? Még akkor sem ha gurudzsí szándékosan zaklat.

Tírtha Mahárádzs: Az üres szavak nem fognak segíteni. Ha azt mondom „igen, igen”, de azt gondolom „nem, nem” az nem segít. Készen kell állnunk rá, hogy elviseljünk néhány tesztet. Mert a guru olyan, mint az orvos. És néha az orvos egy késsel felvágja a hasad. Mégis megbízunk benne, tudjuk, hogy „meg fog gyógyítani” habár sok fájdalmat fog okozni a testemnek.”

De azt kérdezted, hogy mi a titkos formula? Ez a bhakti, az istenszeretet. Mert a guru nem viccelődni akar velünk, arra próbál megtanítani, hogyan végezhetjük jobban a szolgálatunkat. Úgy értem, egy igaz guru. Mert sokan megelégszenek az első házzal, és magukhoz veszik a kulcsot. Mert ő ragaszkodik a házhoz. De ez nem ragaszkodott.



Leave a Reply