Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2018.08.17-ei ludastói tanításából)

(az előző pénteki tanításából)

„Mádhavéndra Purí el akarta hagyni Dzsagannáth Purít, mert az emberek nagy bhaktaként tisztelték. Ez azonban azzal a veszéllyel járt, hogy nem tud szantálfát gyűjteni a Gópál múrti számára. Srí Mádhavéndra Purí az Úr Dzsagannáth valamennyi szolgájának és minden ott élő nagy bhaktának elmesélte Srí Gópál megjelenésének történetét. Amikor a Dzsagannáth Puríban élő bhakták meghallották, hogy a Gópál múrti szantálfát szeretne, mindannyian nagy örömmel próbáltak szantálfát szerezni. Akik ismeretségben álltak a kormányhivatalnokokkal, találkoztak velük, s kámfort és szantálfát kértek tőlük, amit aztán magukkal vittek.”[1]
Létezik egy mondás vaisnava körökben: „Nem az számít, hogy mit tudtok, hanem az, hogy kit ismertek!” A bhaktáknak is megvoltak az összeköttetéseik, és rögtön tudtak kámfort és szantálfát szerezni. Tehát ez már akkor is így volt, hiszen emlékszünk a régi időkre, a kommunizmusra, amikor igencsak ostoba emberek is felelős beosztásba kerültek, akár képesítés nélkül is. S ebben reménykedem én is! Legyen bármilyen tökkelütött is az ember, ha megvannak a magasabb szférákban az összeköttetései, mint ahogy nekem is van egy, remélhetőleg teljesülnek a vágyai.
„Egy bráhmanát és egy szolgát adtak Mádhavéndra Purí mellé, hogy vigyék a szantálfát. A szükséges útiköltséggel is ellátták. A kormányhivatalnokoktól megkapta a nélkülözhetetlen felmentő iratokat, hogy az adószedők szabad utat engedjenek neki. A papírokat a kezébe adták. Így indult útnak Mádhavéndra Purí szantálfával megrakodva vissza Vrndávan felé, s néhány nap múlva újra Rémuná falvába, a Gópínáth templomba érkezett. Amint Gópínáth templomába ért, számtalanszor tiszteletteljes hódolatát ajánlotta az Úr lótuszlábánál, Gópínáthnál. A szeretet eksztázisába merülve, véget nem érően énekelni és táncolni kezdett. Amikor Gópínáth papja viszontlátta Mádhavéndra Purít, a legnagyobb tiszteletben részesítette, és megvendégelte a tejberizs praszáddal.”[2]
Ez a templom a mai napig erről a tejberizsről híres. S azt mondják, hogy az első alkalommal mindenkit szívesen látnak egy kis tál édesrizsre, de másodjára már nem. Felmerül a kérdés, hogy miért nem? Másodszorra csak akkor kaphat az ember, ha hoz magával valakit, aki még nem evett ebből a praszádból.
Ez egy remek üzleti fogás. Tehát, legközelebb, ha jön valaki, akkor első alkalommal ingyen vehet részt a leckén, de ha másodszor is szeretne jönni, akkor….. alkalmazzuk ugyanezt az elvet? Ezért mondom, hogy most még csak a kezdet kezdetén vagyunk. S nem a kali-juga történetének, hanem a misszió történetének is. Ma még csak kevesen vagytok, de holnap már sokan lesztek!

(folytatása következik) 

1. Csaitanja-csaritámrta, Madhja-lílá, 4.148-151.
2. Csaitanja-csaritámrta, Madhja-lílá, 4.152-156.