Archives

Calendar

January 2021
M T W T F S S
« Dec    
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031

Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




10169420_10201668406414902_809619139_n

(Szvámí Tírtha 2016.01.07-i szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása) 

„Amikor utasítást kapunk egy cselekedetre egy feljebbvalónktól, azzal egyidejűleg ott a tilalom is. Ha azt az utasítást kapjuk, hogy mindig tartsuk az emlékezetünkben Krsnát, akkor az tartalmazza azt a tiltást is, hogy sohase feledkezzünk meg Róla. Ebben az egyszerű utasításban és tilalomban minden szabályozó elv teljes mértékben jelen van. 

Ez a szabályozó elv vonatkozik minden varnára és ásramra, a kasztokra és a családi állapot szerinti csoportokra egyaránt. Négy varna van: a bráhminok (a papok és értelmiségiek), a ksatriják (a katonák és a politikusok), a vaisják (az üzletemberek és a gazdálkodók), valamint a súdrák (a munkások és a szolgák). Négy általános ásram is van: a brahmacsarja (a tanulóélet), a grhasztha (a családos élet), a vánaprasztha (a visszavonult élet) és a szannjász (a lemondott élet). A szabályozó elveket nemcsak a brahmacsáríknak (a cölibátusban élő tanulóknak) kell betartaniuk, hanem mindenkinek. Nem számít, hogy valaki kezdő (azaz brahmacsárí) vagy nagyon fejlett szinten áll (azaz szannjászí): Azt az elvet, hogy állandóan emlékezzünk az Istenség Legfelsőbb Személyiségére, és egy pillanatra se felejtsük el, mindenkinek maradéktalanul be kell tartania.”[1]

Itt kapunk néhány információt a társadalom szerkezetéről, a bráhminokról mint papi rendről, a ksatrijákról mint lovagokról, stb. Hol van a ti helyetek?

Válasz: Az ásramban.

Szvámí Tírtha: Az ásramban – de melyikben? A vánaprasztha, a brahmacsárí vagy a grhasztha ásramban? Sokszor megkérdezem a tanulmányaikat folytató embereket: „Mit tudtok a klasszikus, tradicionális indiai társadalmi rendszerről?” A kasztrendszer – általában ezt a kifejezést ismerik, s rendszerint mindenki azzal jön, hogy: „Ó, ne! Az nem jó! Elkülöníti az embereket, nagyon szörnyű!” A téma egyórás megvitatása után ismét megkérdezem őket: „Most mi a véleményetek erről a rendszerről?” S akkor már azt felelik: elég jó!”

Miért? Mert az emberi társadalom egy másfajta megközelítését tükrözi. Mi arra vagyunk nevelve, hogy a társadalomról úgy gondolkozzunk, mint individuumok összességéről: ha megfelelő számú egyént rakunk össze, ők formálják majd a társadalmat. Ezért a nyugati tudósok arra a meghatározásra és konklúzióra jutottak, hogy az emberi társadalom saját magunk lerombolásának szervezett módja. Míg az indiai rendszer azt mondja: Nem, a társadalom nem az individuumokból épül fel, hanem a Jóisten által meghatározott, Isten-adta rendszer. A nagy struktúra adott, s én ennek a nagy rendszernek vagyok egy parányi része, nem pedig én vagyok a parányi részecske, és mi fogunk egy nagyobb rendszert formálni. A nyugati gondolkodásmódban mi ehhez a felszálló folyamathoz vagyunk hozzászokva – a kicsitől a nagy felé. Sajnálom, de azt kell, mondjam, hogy ez alapvetően egy materialista nézőpont. Akkor az ember nagyon könnyen jut arra a következtésére, hogy a sár, a kis dolog, egyszerre elkezd érezni. Tehát, az anyag teremti meg az életet – amiről tudjátok, hogy nem felcserélhető! Míg a keleti látásmód szerint a nagy struktúra adott, a Jóisten teremtménye, s ti ennek a nagy rendszernek vagytok a részei – ez egy alászálló folyamat. Van az élet, mint egy szent alapelv, és ez a Földön is meg tud nyilvánulni.

Hasonlóképpen a kasztrendszer például nem a szegregáció rendszere, hanem az egységé. S meg kell találni a helyünket ezekben a kategóriákban is. Valójában létezik egy úgymond anyagi vagy világi varnaásrama, és létezik a daiva, az isteni varnaásrama rendszer. Szerintem az első az nyilvánvaló: vannak bizonyos képességeitek, tulajdonságaitok és s akkor ti egyik vagy másik kategóriába tartoztok. De vajon ezek az anyagi megnevezések bennünket, mint lelkeket érintenek? Azt mondhatnátok, hogy ’nem’. Mégis azt látjuk, hogy a bhaktáknak szintén vannak különféle tulajdonságaik. Egyikük jó szervező, nem kellene azt mondanunk, hogy szenvedélyes ember, mivel egész életét az Úr szolgálatának szentelte. Így hát ő nem egyszerűen szenvedélyes, hanem istenien szenvedélyes. Ha valaki rendelkezik egyfajta tudományos attitűddel vagy jártas a rítusokban, nem mondhatjuk azt, hogy egyszerűen bráhminikus, nem, istenien bráhminikus. Hiszen az odaadó szolgálat hozzáadódik a tulajdonságokhoz – az teszi istenivé. S létezik egy minőség, amivel mi mindannyian rendelkezünk. Mi is áll a nevünk végén? Dász – igen, mi vagyunk az isteni súdrák. Mindannyian osztozunk ebben a minőségben – hogy legyünk… nos, ne képesek, legyünk készek szolgálni. Ez kell, legyen az alapvető minőségünk. S akkor ennek megfelelően tudjuk megtalálni helyünket ebben a rendszerben.

(folytatása következik) 

[1] Az odaadás nektárja, 2. fejezet

 



Leave a Reply