Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




OLYMPUS DIGITAL CAMERA

(részlet Szvámí Tírtha 2014. január 9-ei tanításából)

Kérdés: Vajon Ráma lelki tanítómestere Vaszistha Muni miért tudásra és bölcsességre tanítja Őt, miért nem a bhaktira? Ez vajon csak az eltérő kor miatt van?

Szvámí Tírtha: Ráma avatárként marjádá-purusóttama.[1] Mit is jelent ez? Azt, hogy az Ő szerepe kicsit más volt. Krsnát nevezhetjük Lilá-avatárnak – aki azért jön, hogy a szeretetteljes kapcsolatok kedvteléseinek hódoljon hívei körében. S nem kétséges, hogy Ráma bhaktái szintén nagyon elkötelezettek voltak Ráma iránt, de ebben a különleges szerepben Ráma egészen más cél érdekében jött; azért, hogy megmutassa isteni nagyságát és erejét. Ráma ezzel a tudással és hősiességgel megáldva megvédte az áldozatokat bemutató rsiket és munikat, ők pedig annyira vonzódtak Hozzá, hogy odafutottak megölelni Őt. Ám akkor Ráma megállította őket: „Ne most! Hamarosan Krsnaként jövök el, akkor bekapcsolódhattok a kedvteléseinkbe, s akkor lehetővé válik számotokra a nyílt kapcsolat.[2]

Néha a guruk is fenntartják a jogot rá, hogy bizonyos igazságokat tanítsanak. Vajon az Úr Ráma számára szükséges volt, hogy az isteni tudásról oktassák őt? Nem igazán hiszem, a lelki tanítómester mégis tanítja Őt. Nekünk javunkra válik-e vajon, hogy a lelki tanítómester az isteni tudásba próbál minket bevezetni? Ennek sincs sok haszna, ám más okból kifolyólag. Ennek ellenére tanítómestereink készek venni a fáradságot, mert az a kedvtelésük, a lílájuk – hogy próbálnak másokat az isteni igazságra oktatni. Ez azt is megmutatja, hogy az isteni igazság, az isteni tudás valami nagyon szent dolog. Mind a mester, mind az inkarnáció kész odafigyelni erre, hát még nekünk mennyire oda kellene rá figyelnünk!

Említetted az isteni tudást. Mi a tudás érett formája? A bölcsesség. És mi a bölcsesség? A bölcsesség a szeretet gyakorlati képessége, tehát Vaszistha Muni végső soron az isteni szeretetet tanította.

Valójában számunkra minden erről az isteni szeretetről szól, mint ahogy Ajódhjában, az Úr Ráma lakhelyén – minden Rámáról mesél a bhaktáknak. Egyszer ellátogattunk Ajódhjába. Ez egy nagyon furcsa élmény volt – még az az útlevelünket is be kellett mutatnunk és ellenőrizték a vízumunkat, hogy csatlakozhassunk a templomba vezető sorhoz. Elég nehéz volt kivárni, amíg megpillanthattuk az Úr Ráma születési helyét. De szerencsések voltunk, hogy láthattuk. Aztán megtudtuk, hogy van egy Visnu- templom is Ajódhjában. Ezért érdeklődtünk a helyiektől: „Hol található az a fontos Visnu templom?” „Á, a fekete Rámát keresitek.” Hiszen Ráma teste kékes, ragyogó, akkor ti ’a mi Rámánk fekete változatát’ keresitek”.

Számukra tehát minden Ráma, számunkra pedig minden Krsna. A raszikus bakták számára minden préma, az isteni szeretet. Valaki emlegeti az isteni tudást, mi meg azt halljuk: ’Á, préma!’

[1] A morálban mértékadó, az erkölcs kereteit megszabó legfelsőbb személy

[2] Utalás a Krsna-upanisadra: a bölcsek gópíkként fognak megszületni, s akkor majd megölelhetik Őt.



Leave a Reply