Sharanagati

“Rté ‘rtham jat pratíjéta / na pratíjéta csátmani / tad vidjád átmanó májám / jathábhászó jathá tamah – Értéktelen mindaz, ami (az anyagi világban) velem kapcsolatban valónak vagy valótlannak tűnik, mert tudnod kell, mindez illúziókeltő energiám káprázata csupán, akár az árnyék vagy a sötétség.”[1]

Ez a Srímad Bhágavatam csaturslókijának második verse. A második ének, kilencedik fejezetének 33-36 verseiről van szó, és most a 34-et vizsgáljuk meg. A Srímad Bhágavatamot a Védák érett gyümölcsének tekintik. A Védák fája különböző gyümölcsöket hoz, mint a dharma, artha, káma, és móksa. Ez a vallást, a gazdasági növekedést, az érzéki örömöket és a felszabadulást jelenti. De ennek a fának az érett gyümölcse az Istenhez fűződő kapcsolat, és az eszencia, ennek a kapcsolatnak a nektárja a bhakti, préma-bhakti. Ezek a versek tartalmazzák a lényeges jelentést. Tudnunk kell, hogy ezúttal Krsna válaszol. Korábban a Gítában Ardzsuna egyszerűen csak hallgatott, de most Brahmá a befogadó és mielőtt Krsna belekezd beszédébe, Brahmá négy kérdést tett fel. És Krsna négy választ ad. Ez a pillanat nagyon fontos, mert épp a teremtés előtt vagyunk. Ott van Brahmá minden erejével, épp nagy feladata előtt áll, mégis egy kicsit még zavart.

Brahmá kérdései a következők: mik az Úr formái; hogyan láthatjuk Őt a természetben elrejtve és hogyan közvetlenül? A második kérdés: mik az Úr energiáinak – mint például mahá-májá és jóga-májá – egyedi tulajdonságai? A harmadik kérdés: milyen cselekedeteket hajt végre ezeken az energiákon keresztül? Ezek elméleti kérdések: hogyan láthatunk Téged, milyenek az energiáid és hogyan működnek? És végül feltesz egy gyakorlati kérdést is: és mit kell tennem? Mert folytathatjuk az elméleti kérdéseket, de végül mégiscsak tennünk kell valamit.

Krsna első válasza nagyon szuggesztív volt. Mert rögtön az első versben beszél Önmagáról és az időről, az örökkévalóságról. Ez azt is jelenti, hogy „A Rólam szóló tudás vagy titkok, a legnagyobb titkok”. Mert Brahmá azt kérdezte: „Hogyan láthatunk téged közvetve és közvetlenül.” „Én ott voltam a teremtés előtt, ott vagyok a teremtés folyamata alatt, és a teremtés után is ott leszek. Ez tehát a legnagyobb titok: „Én vagyok.” Párhuzamba állítható a Bhagavad-gítával: „Én vagyok, aham.”

Krsna második válasza azt mondja, hogy ezt a nagy titkot, mint egy teljes kép részét kell felismerni. Ezért leírja energiáinak funkcióit. A harmadik válasz pedig, hogy a titkos odaadó szolgálat szerves része ennek a képnek. A cél a titkos odaadó szolgálat. És végül Krsna a következő választ adja: „Próbáld megérteni, amit mondok.” Ez a negyedik válasz.

Az első tehát: „titkos vagyok”; a második: „Ezt egy teljes kép részeként kell megértened”; a harmadik: „Kutass a lényeg után, keresd a végső célt” és a negyedik: „Próbáld megérteni, amit mondok neked.” Ha lefordítjuk Krsna válaszait, ez ilyen egyszerű.

De tulajdonképpen ha kihagyjuk a negyediket – „Kérlek használd az eszed, te vagy a legjobb értelem az univerzumban, próbáld megérteni, amit mondok neked” – függetlenül ettől, miről beszél az első három? Az első három leírja a Srímad Bhágavatam fő témáját – szambandha, abhidéja és prajódzsana. Szambandha azt jelenti, hogy Istenhez tartozol, örök kapcsolattal rendelkezel, oda tartozol. Abhidéja az eszköz, ahhoz, hogy hogyan érjük el az utat, amit követnünk kell. És végül prajódzsana jelenti a célt. A titok tehát: „Én vagyok.” A második: „Ezt egy struktúrán belül kell megértened.” És „Meg kell találnod a végső célt – mely a tiszta szeretet.” Szambandha – „Hozzám tartozol”; abhidéja – „tenned kell valamit ez ügyben”; és végül a prajódzsana, a végső cél – „a tiszta szeretetet kell keresned.”