Sharanagati

Prémánanda kérdése: Egy festő megkérdezte egy cipész véleményét a szandálokról, amit éppen rajzolt. A cipész szépen elmagyarázta, de aztán a festmény más részeiről is beszélni kezdett. A festő megállította: „Ne ultra crepidam” ami azt jelenti „ne magasabbra, mint a szandál”. Amikor a guru jelen van, bármely kérdést meg tudja válaszolni Krsnával kapcsolatban, és mindenki elégedett lesz, ha azonban fizikailag nincs ott a guru, és a tanítványt Krsnáról kérdezik, milyen magasságokba bocsátkozhat?

Tírtha Mahárádzs: Nagyon szép kérdés. Ez a kérdés arra emlékeztet, hogy vajon egy süket ember írhat-e kritikát Beethoven zenéjéről. Nos, ameddig azt gondolod, hogy te válaszolsz, ne menj magasabbra a szandáloknál. Ha azonban mestered meghódolt szolgájává válsz, akkor ő beszél majd rajtad keresztül. Ez a meghódolás folyamata. Ezért minden leckét kezdjünk azzal, hogy tiszteletünket ajánljuk mestereinknek, majd a jelenlévőknek – aztán elkezdteted a leckét, az írástanulmányozást, vagy az éneklést. Mert ez segít tudatunkat átirányítani, saját forrásainkról mintegy csatornává válni. A tanulmánynak lenni azt jelenti, hogy követem mesterem tanácsát. És ha valaki tanítványként kérdez engem, úgy kell vennem, mintha a mesterem kérdezne. Mit tanultál? Ezért mindez lehetőség arra, hogy fejlesszük szolgálatainkat és odaadásunkat.