Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2017.10.01-jei szófiai reggeli tanításából)

Tédzsaszviní: Sokszor hibázom anélkül, hogy felismerném őket. Nem vagyok elég bölcs ahhoz, hogy rájöjjek, hogy pontosan mit és hol hibáztam, így újra és újra megismétlem. Hogyan érhetjük el azt a szintet, ahol megértjük a hiányosságainkat?
Szvámí Tírtha: Az elefántot bölcs állatnak tartják. Egyszer, egyik utazásom alkalmával egy kis faluban láttam egy ajtó előtt egy kiszárított elefántkoponyát. Hatalmas volt! Egy ilyen hatalmas koponyában csak egy hatalmas agy lehet. De ennek már vége volt. Csak a koponya volt ott.. Tehát ha nagy az agyunk, az még nem elég. A hibáink felismeréséhez és ismétléseihez sem elég, nem hogy egy lelki utazáshoz! Még egy bölcs állat is üres koponyával végzi. Érte is eljön a halál. Tulajdonképpen mi is üres koponyával fogjuk végezni. Nem az agyunk mérete ment meg minket, hanem valami teljesen más.
De tanulási folyamatban vagyunk. És általában – és sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de – olyan ostobák vagyunk, hogy még a saját hibáinkból sem vagyunk képesek tanulni. Korábbi időkben nem volt szükség tapasztalásra; ha valaki azt mondta, hogy ‘ne csináld!’, akkor nem csináltad. Manapság azonban – ahogy a minap említettük -, a ‘tekintély’ csak egy szó, amit el kell utasítani, le kell rombolni, ami ellen lázadni kell. A régi időkben, ha egy autoritás azt mondta: ‘Ne így csináld!’, azzal mindenki egyetértett: ‘Rendben, akkor nem úgy csinálom!’.
Csak hogy egy példát említsek: ha jól emlékszem, a 30-as vagy a 40-es években történt, még India függetlenné válása előtt, hogy egy nemzetközileg elismert indiai politikus egy konferenciára volt hivatalos Angliába. De mint tudjátok, az óceánon való átkelés nem túl szerencsés, ezért felkereste az édesanyját, és azt kérte: ‘Kérlek, édesanyám, add az áldásodat, hogy elmehessek erre a konferenciára! Erre az édesanyja azt mondta: ‘Ne, drága fiam, ne menj!’ És akkor ez a nemzetközileg elismert politikus azt válaszolta: ‘Rendben, akkor nem megyek.’ Ezt jelenti a tekintély kedveseim! Ha egy anya azt mondja: ‘Nem!’, a fiú válasza: ‘Rendben, elfogadom.’ Tehát egy anyának a nemzetközi politikában is van hangja.
Ez a tekintély. És mivel manapság sokkal korlátozottabbak vagyunk, ezért általában szükségünk van a közvetlen tapasztalásra. De még így is sokszor követjük el ugyanazokat a hibákat. De remélhetőleg eljön az a nap, amikor már nem ismételjük ostoba módon ugyanazokat a régi mintáinkat. Természetesen előljáróink teljes mértékben ismerik a történetet és a helyzetet. Csak annyit fognak mondani: ‘Ne játssz a tűzzel!’ – de ha hozzá akarsz nyúlni, akkor hagyják majd, hogy csináld. Mégis mindig ott lesznek valamilyen orvossággal.
Ezek a feladatok nem lelki, hanem szellemi szinten vannak. Nagyon határozott különbséget kell tennünk a pszichés és a spirituális szint között. Mert sokszor az emberek azt hiszik, hogy a finomtestből érkező hatások spirituálisak, pedig nem azok. Ne tévesszük össze az egyiket a másikkal! A spiritualitás ott kezdődik, ahol a finomtest véget ér.

(folytatása következik)