Calendar

May 2019
M T W T F S S
« Apr    
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031  

Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




10690134_520549648081741_7375535470739325557_n

(Szvámí Tírtha 2013. január hetedikei szófiai reggeli tanítása)

(az előző pénteki tanítás folytatása) 

A táplálék megszerzése – ez az, amiért valamennyi élőlény küzdelembe bocsátkozik. Ha van egy kutyád, egy nagyon engedelmes kutyád, és enni adsz neki, majd megpróbálod elvenni előle a tányért, meg fog harapni. Vagy legalábbis, nagyon zavart lesz. Tehát, ne avatkozz be túlságosan az emberek ezen alapvető ösztöneibe sem! Egy bizonyos mértékig hagyjuk meg a saját magánéletüket! Adjunk teret egymásnak! Ne avatkozz bele minden apró részletbe, ha egy igazán tiszta, szent személyiséggé szeretnél válni!

Miként lehet legyőzni ezeket az alapvető ösztönöket, főleg a lelki életben, amikor a legfelsőbb valóságban szeretnénk jelen lenni, nem pedig az anyagi élet másodlagos realitásában? A legfelsőbb valóság! Rendkívül egyszerű, szentté kell válnotok! S ki a szent? Szent az a személy, aki képes odaszentelni az életét valami magasabb, isteni célnak. Ez egy szent személyiség – aki képes odaadni az életét egy isteni célért. Egyetértetek? Szeretnél szentté válni? Igen, ezt kell célunknak tekinteni: ‘Szeretnék a Legfelsőbb tiszta, odaadó szolgájává válni!’

Úgy hiszem, már említettem nektek a következő viccet. A nyugati kereszténységben van néhány nagyon szigorú szerzetesrend. Az egyik a csendről szól. A kolostorban a szerzeteseknek csendben kell maradniuk. S a vicc szerint egyszer egy évben van lehetőségük arra, hogy beszéljenek. Történt, hogy egy fiatal gyakorló csatlakozott a rendhez. Egy év leteltével, amikor eljött az ideje a beszédnek, így szólt: “Nagyon hideg van a cellámban.” Majd eltelt a következő esztendő, és az apát megkérdezte: „Mit mondasz, kedves fiam?” A válasz ez volt: “S az ágyam nagyon kemény.” A következő év is eltelt. Harmadik alkalommal az apát ezt mondta: „Ha állandóan csak panaszkodsz, akkor haza is mehetsz.“ Tehát, vannak szigorú szerzetesrendek. Ha az évenkénti egyetlen megszólalási lehetőséget arra használod, hogy így nyilatkozol, ki fog ennek örülni? Ne okold a hideget! Ne okold a kemény fekhelyet! Ne okold a körülményeket! Látható, miként létezik egy egyetemes üzenet valamennyi tradícióban? Sríla Srídhar Mahárádzs mondja: „Ne hibáztasd a körülményeket!”

Tehát végső soron ezek nagyon nehéz versek.[1] Ez egy nagyon nehéz téma, mert először megértettük, hogy ‘Csak a gunák működnek, nem én’. Ezért rendkívül könnyű a gunákat okolni. Ha hibázom, könnyen mondhatom azt, hogy: ’Ez sásztrikus: ez nem én vagyok! Csupán a gunák, Prabhu! Miért idegesít a viselkedésem? Ez nem én vagyok! Csupán az anyagi természet működése.’ Úgy hiszem, ezt mindannyian értitek. Nem okolhatjuk a gunákat, nem hibáztathatjuk Krsnát: “Te teremtettél engem ilyenné, most akkor viseld is el!” Ne hibáztass másokat! Mindig fel kell emelnünk a tudatszintünket. S ez pedig azt jelenti, hogy odaszenteljük magunkat valami magasabb célnak.

 

(folytatása következik)

[1] Bhagavad-gítá 5.14-15.

 



Leave a Reply