Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2018.01.07-i szófiai esti tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

A szentírásokban, például a Bhagavad-gítában az áll, hogy a tudás, a felejtés és az emlékezés mind Istentől származik. Mint tudjátok néha a tudás áldás, és átok is lehet egyben. Ha túl sokat tudunk, gyakran túl sok mindent gyűlölünk. A feledékenység általában sorscsapás, de néha nagy áldás is lehet. Az emlékezet, különösen a lelki emlékezet, mindenképpen áldás. Tehát, ha mindig tudunk emlékezni, és sohasem felejtkezünk el az Istenhez fűződő örök kapcsolatunkról, akkor biztos, hogy az áldást jelent.

Az együtt töltött pár napban arról beszélgettünk, hogy milyen különböző kapcsolatok bontakozhatnak ki a Legfelsőbbel, a folyamat során. Az első, egyfajta semleges kapcsolat, amihez nagyon erős hit szükséges. A második a szolgai kapcsolat, amikor már egy szolgálatkész hozzáállással bővül a viszony, és készek vagyunk adni, felajánlani valamit a Legfelsőbbnek. Majd megértettük azt, hogy lehetséges az is, hogy kölcsönös, jó viszonyban, baráti kapcsolatban legyünk a Legfelsőbbel. Ezután következett a szülői viszony, amikor már, mint Nála idősebbként, apaként, anyaként szeretnénk gondoskodni a Legfelsőbbről. Ma pedig egy nagyon különleges témakörhöz érkeztünk, amikor is a Legfelsőbbhöz fűződő érzelmes, szeretetteljes kapcsolatot fogjuk tárgyalni. Természetesen a szeretet már az első lépéstől fogva ott van, de itt egy sokkal magasabb fokon izzó érzelemről beszélünk.

Nos, elég is ebből a száraz bevezetőből! Most pedig megosztok veletek egy olyan dolgot, amiről döntsétek el ti magatok, hogy egyetértetek vele, vagy sem. ‘Mutasd meg a a szolgálódat és megmondom ki vagy.’ Egyetértetek ezzel?

Hozzászólás: Igen.

Szvámí Tírtha: Van valaki, aki nem?

Hozzászólás: Én ellenkeznék ezzel, mert lehet, hogy sokan szolgálnak téged és nekik különböző szolgálataik vannak.

Szvámí Tírtha: Ez így van. Valaki megbízhatóbb, másvalaki kevésbé. Azonban egy szolga mindig képviseli, valami módon reprezentálja a mesterét. Viszont éljünk a megfordítás elvével: „Mutasd meg, ki a Mestered, és megmondom milyen szolga vagy!” Egyetértetek ezzel?

Hozzászólás: Igen.

Szvámí Tírtha: Köszönöm, de mit is jelent mindez? Ha én valakinek a szolgája vagyok, akkor a mesteremet képviselem. Ez egy nagyon felelősségteljes feladat . Ha például  úgy mutatnak be benneteket, hogy: „Íme itt van a király fő szolgálója”, és ostobán  viselkedtek, nos akkor nem azt mondják, hogy ‘ő milyen széllelbélelt egy szolgáló’, hanem azt, hogy ‘ez egy ostoba király’. Ha ti azt mondjátok magatokról, hogy ‘Én Isten szolgája vagyok’ és nagyon felelőtlenül viselkedtek, akkor azt fogják mondani, hogy, ‘Miféle hit, milyen folyamat és milyen Isten az, aki eltűr egy ilyen szolgát?’ Miért? Mert az alma nem esik messze a fájától. Amilyen az apa, olyan a fia; amilyen a szolga, olyan a mestere.

Viszont, ha tovább megyünk: ‘Mutasd meg kit szeretsz és megmondom ki vagy’. Hadd ne bocsájtkozzak most bele ennek a részletes magyarázatába. Csak próbáljátok meg befogadni ezt a gondolatot, elmélkedjetek rajta, és igyekezzetek minél mélyebben megérteni.

(folytatása következik)