Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




guru

(Szvámí Tírtha 2014. január 9-ei szófiai tanításából) 

(az előző hétfői tanítás folytatása) 

Sríla Rúpa gószvámí az odaadó szolgálat 64 alapelvét írja le: „Az első egy hiteles tanítómester lótuszlábainak oltalma. A második: egy lelki tanítómester általi felavatás, és megtanulni tőle, hogyan teljesítsünk odaadó szolgálatot. A harmadik: egy lelki tanítómester utasításainak engedelmeskedni hittel és odaadással. Negyedik: a nagy ácsárják lábnyomainak követése egy lelki tanítómester irányítása alatt. Az ötödik: tudakozódj egy lelki tanítómestertől, hogy hogyan haladj előre a Krsna-tudatban.”

A bhakti eme 64 elemének középpontjában tehát a guru áll, és az első öt elv nagyon is pozitív: tedd ezt, tedd ezt, tedd ezt. Nem mondják, hogy ’ne tedd ezt, hogy ne tedd azt’.

Nézzük meg kicsit részletesen ezeket az ajánlásokat!

Mit jelent elfogadni egy lelki tanítómester lótuszlábainak oltalmát? Azt gondolhatnátok, ez azt jelenti, hogy teljesen hozzá kapcsolódtok, ám akkor miért van ott a második alapelv, a felavatás? Lennie kell különbségnek a két szint között. Az első szint az, hogy ’én elfogadom őt’. A második szint az, hogy ’ő elfogad engem.’ Látjátok a különbséget? Ez azt jelenti, hogy egyre több kapcsolatod van vele. Egy szent személyiség oltalmában élni mindenki számára nyitva áll, ennek nincsenek feltételei. Ám avatottnak lenni – az egy másik eset, annak sok a kritériuma.

Mi történik hát akkor, ha egy szent tanítónál keresünk oltalmat? Ez a cselekedet fogja kinyitni számunkra az ajtót. És mit jelent avatottnak lenni? Azt jelenti, hogy fel vagytok hatalmazva arra, hogy teljes jogúan gyakoroljatok ebben az iskolában, ez a felavatás jelentése. Teljes jogú tag leszel, úgymond. Ez persze nem jelenti azt, hogy azelőtt nem voltál teljes jogú tag. Mert ez nem a formális szertartástól függ, hanem az elfogadás és meghódolás szintjétől. Sríla Prabhupád idejében volt egy hölgy, aki szeretett volna felavatást kapni, de időközben balesetben eltávozott. A tanítványok ezért nagyon szomorúak és zavartak voltak, mondván: ’Most mi történt vele? Nem kapott avatást, mi lesz vele a jövőben?’ Akkor Sríla Prabhupád így szólt: ’Hazatért, vissza a Jóistenhez.’

Mindazonáltal az avatás olyan, mint egy hivatalos egyezség, egy hivatalos bélyeg a kapcsolatunkon. Ezért ajánlják, hogy találj egy lelki vezetőt, keress nála oltalmat és kérj avatást. Érzitek a két szint közötti különbséget? Ugyanakkor, ahogyan arról már korábban beszéltünk, az avatás nem a történet vége. Ez azt jelenti, hogy befogadtak ebbe a szellemi iskolába, e lelki tanulmányok és gyakorlatok teljes mértékben elismert tagja vagy – ám a diploma később jön majd.

És hogyan szerezzük meg a diplománkat? Ehhez a harmadik pontot kell követnünk – ez a lelki tanítómester utasításainak való engedelmeskedés – hittel és odaadással. Ez az igazi követelmény, ezért az avatás elkötelezettséget jelent. Mit tudtok mondani, ha a guru azt mondja: „A hold jégből van.”? Azt kell mondanotok: „Igen, Gurudév!” Rendben – egyszer meghódolást gyakoroltunk, de a következő alkalommal, amikor a tanítómester a teliholdat látja, ki fogja jelenteni, hogy „ez a telihold ügy tűnik, sajtból van.” Akkor mit tudtok ehhez szólni? „Igen, Gurudév, úgy tűnik.”

 

De a viccen kívül, mi az, amit mondani akarok? Néha a mester tanításai meghaladják a megértési képességeinket, mivel annyira önfejűen látjuk a dolgokat. Ha valaki ugyanarról a dologról egy teljesen más felfogással áll elő, nagyon nehéz ’igent’ mondani. Ám ez a harmadik szint nem a vak követést jelenti, hiszen ott voltak az előző szintek – elfogadni az oltalmat és avatást kapni. Mit jelent elfogadni az oltalmat? Vizsgálódtam, megvizsgáltam magamat – ez a legjobb. Általában megvizsgáljuk a gurut – ez is szükséges. De vizsgáljuk meg önmagunkat is – ez a fő lényeg – ’vajon beleillek-e ebbe a képbe?’ Az oltalom azt jelenti: ’Igen, boldog vagyok ebben az oltalomban, szeretem, el tudom fogadni, nekem való.’ És akkor belépve ebbe az avatott viszonyba, mindkét fél nagyon erősen kijelenti: „Igen, én hozzád tartozom, és te hozzám tartozol.” Az avatás tehát egy szentség. A szentségek nagyon fontosak az életben, olyanok, mint egy hivatalos engedély. S szeretnétek taxival menni egy olyan sofőrrel, akinek friss a jogosítványa? Épp most cserélte ki az autója tetején lévő jelet Tanulóról Taxira. Boldogan, nyugodt szívvel ülnétek be abba a taxiba? Nem, szakértelemre van szükségünk. A hivatalos engedély megvan, most már vezethetsz, ám az a véleményem, hogy amíg első alakommal össze nem töröd az autódat, addig nem vagy tapasztalt sofőr.

Mi fogja a hivatalos engedélyünket – az avatást érvényesíteni? Ha mi is tapasztalatot szerzünk – hűségesen végrehajtjuk a lelki tanítómester utasításait. Láthatjátok, hogy ezek a különböző lépések hogyan követik egymást szükségszerűen.

(folytatása következik)

 



Leave a Reply