Sharanagati

(beszélgetés B. K. Tírtha Maháráddzsal, 2006.11.26., Szófia)

Tírtha Mahárádzs: Mit szeretünk valakiben? Gondolkodjatok egy fél percig.
Valaki: Azt hiszem az isteni tulajdonságokat szeretjük valakiben, a lelkét, mely a szeretet megtestesülése, jóság és könyörület.
Tírtha Mahárádzs: Azt hiszem megadtad a végső választ!
Hari-lílá: A válaszom első része igazából megegyezik. De szeretjük az emberekben azokat a különböző módokat, ahogyan elégedetté tesznek bennünket. Legjobb esetben, a lelküket szeretjük, mint Isten egy szikráját.
kis Dani: Azt szeretjük, ami hiányzik.
Valaki más: Mindenképpen lennie kell valamilyen oknak? Nem szerethetünk ok nélkül?! Indokolatlanul… Azt hiszem, hogy a szeretetet semmi külső dolog nem befolyásolja.
Krpádhám: A filozófia felől nézve, Istent szeretjük. Gyakorlati szempontból az adott személy különböző tulajdonságai vonzanak, és az egyedülállóságot keressük, a szeretetünk egyedülálló.
Tírtha Mahárádzs: „Mindenki a tisztaság után kutat, mindenki a szeretetet kutatja…” *
Jamuná: Azzal kapcsolatban, amit eddig mondtunk; azt gondolom, hogy mindig a hat isteni tulajdonságot szeretjük, ami visszatükröződik egy személyben – gazdagság, erő, dicsőség, szépség, tudás és lemondás. Egyszer Rámvidzsáj azt mondta nekem: „Ah, amit te akarsz az észak és dél egyben!” Valahogy a szeretetünk is ilyen; azt szeretjük, ha valaki egyszerre rendelkezik teljesen ellentétes tulajdonságokkal.
Hari-lílá: Inkább csak magadról beszélj, hogy te ezt szereted, nem pedig, hogy mi ezt szeretjük.
Jamuná: Mahárádzs, tiltakozom. Úgy gondolom, hogy ez általános.
Rámvidzsáj: Mi is tiltakozunk. Mi nem így gondoljuk.
Rukminí: Először én is azt akartam mondani, hogy amit szeretünk az az isteni megnyilvánulás. De igazából, amit szeretek az az emberi képesség, amellyel jobbá és még szebbé teszik a világot; és azokat az embereket, akik jobbá tesznek engem, akik lelkesítenek arra, hogy jobbá váljak. És nem igaz, hogy azokat szeretjük, akik a jólétet biztosítják a számunkra. Olyan is lehet a helyzet, hogy „minél többet ütsz, annál jobban szeretlek.”
Tírtha Mahárádzs: Rendkívül igaz!
Préma: A szépséget szeretjük.
Dani: Azt gondolom, hogy az emberek oly sok féle képen lehetnek szépek. De ami a csúnyát széppé teszi, vagy a szépet csúnyává, az a képesség – vagy éppen hiányosság – a másokról való gondoskodásra, mások szolgálatára.
Rámvidzsáj: Nem tudom, hogy van ez más nyelvekben, de a bolgárban egy szó van  – „obicham” (szeretet) – melynek két jelentése van. „Szeretem a virslit” ez az egyik jelentés. Ez teljesen a kihasználáson alapul. És ugyanezt a szót használjuk akkor is, amikor szeretek valakit – ami pedig áldozat és szolgálat.
Rukminí: Van egy állapot, amit úgy hívnak „szerelmes vagyok”…
Tírtha Mahárádzs: Ez azt jelenti „illúzióban vagyok.”
Rámvidzsáj: De a „szerelmes vagyok” nagyon sokszor azt jelenti „ragaszkodom” – a cigarettához például, vagy az alkoholhoz. Ez is szerelem! Ez a kérdés tehát nagyon összetett! Mert a szó és az állapot majdnem ugyan az a teljes kihasználásra, és a teljes szolgálatra! Ez az én gondolatom.
Tírtha Mahárádzs: Köszönöm. Erről eszembe jut a szeretet egyik definíciója. Az szeretet a kihasználás legintelligensebb módja. Úgy gondolom nagyon figyelemre méltó válaszokat és véleményeket adtatok. Hogy az isteni tulajdonságokat imádjuk, azt szeretjük, hogy a lélek iránt – mint Isten képviselője az emberi lényekben – érzünk szeretetet; ez nagyon magas eszmény. Általában a tulajdonságaik miatt szeretjük az embereket. Vagy a tulajdonaik miatt. Lehet, hogy a hangulatukat szeretjük. Egyre finomabb és finomabb szintekre térhetünk. Nem azt a személyt szereted, hanem a pénztárcáját. Nem a személyt szereted, hanem az autót. Nem magát a személyt szereted, hanem azt, hogy ő szeret téged. Nem a személyt szereted, hanem azt, hogy szolgál téged. Nagyon nehéz eljutni oda, hogy te szereted őt. Nem valami rajta kívül álló dolgot, hanem őt. Ez nagyon közel áll ahhoz az eszményhez, hogy a létezését szereted. Azt, hogy létezik. Ezek a szeretet nagyon-nagyon magas fokai. De ha rendelkezünk az isteni látásmóddal, a lelki látásmóddal, akkor tudjuk a lelket szeretni – a személy végső aspektusát. Nem valami rajta kívül álló dolgot, hanem magát a lelket. És ha látjuk a lelket, a lélek tulajdonságai emlékeztetnek minket az isteni tulajdonságokra. Szat-csit-ánanda, örökkévalóság-tudás-boldogság. Úgy is mondhatjuk, hogy az élet értelme a szeretet. Szat-csit-ánanda, az élet értelme az öröm. Az élet (szat) értelme (csit) a szeretet (ánanda). És akkor ez nagyon közel áll hozzánk.
De elmerülhetünk a szeretet szintjein való elmélkedésben is… Amíg nem tudjuk mi is a szeretet, addig csak elmélet. Találjuk meg a szeretet gyakorlati definícióját. Ez pedig a szolgálat. A szeretet szolgálat. Ha tehát gyakorlatba akarjuk átültetni az elméletet, tegyük meg! Ha tehát szeretni akarjuk Istent, szolgálnunk kell Őt. A legjobb szolgálat pedig, ha dicsőítjük. Ez a vallásokon túli vallás.

*Idézet egy dalból, melyet Krpádhám dász írt