Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2018.01.07-i szófiai esti tanításából)

Folytassuk tovább e heti tanulmányainkat, amely az emberek illetve a Legfelsőbb Úr közötti kapcsolatról szólt. Ember és Isten. Egyetértettünk abban, hogy egy embert leginkább a kapcsolatainak a függvényében ismerhetünk meg. Mindig valakinek a valakije vagyunk, tehát mindig tartozunk valakihez, például mondhatjuk, hogy ez az illető ‘mindenkinek a barátja’, vagy ‘valakinek az ellensége’. Úgy hiszem mindannyian ismeritek ezeket a különböző viszonyulásokat: család, munkahely, stb. De létezik egy eredeti kapcsolat, amelyről sohasem szabad elfeledkeznünk, és ez a végső forráshoz, minden ok végső okához fűződő kapcsolatunk.

Van egy csodálatos ének, a Rádhé Rádhé Góvinda, mely Istent szólongatja, és ebben Őt Góvindának hívják. Góvinda, Krisnának ez a mindenkit vonzó aspektusa, aki viszonozza a szeretetünket. Ti milyen Istent szeretnétek? Olyat, aki meghalt a kereszten? Azt hiszem, nekünk sokkal kedvesebb az, aki feltámadt a halálból. Netán olyan Istent szeretnétek, aki nem hallgatja meg az imáinkat? Nem hiszem, sokkal inkább szeretnénk olyasvalakit, aki meghallgatja azokat. Ha Isten mindentudó, akkor Ő még úgy is el tudja olvasni a könyv végét, ha mi egyáltalán nem nyitjuk ki Neki. Ő tudja, hogy mi szolgálja a javunkat. Számtalan imával fordulunk Felé: ‘Add meg nekem ezt, add meg nekem azt’. S némelyek valóra válnak, mások… Nem tudom ti, hogy vagytok vele, de én már évek óta fohászkodok egy bizonyos dologért, és nem adja meg. Ismerek olyanokat, akiknek az imái mindig meghallgatásra találnak. Úgyhogy, próbálok baráti viszonyba kerülni velük, hátha tudnak értem is fohászkodni, viszont ez eddig még nem sikerült.

Nektek vannak olyan kéréseitek, amik még nem teljesültek? Azt hiszem mindannyiunknak hosszú listája van az ilyen beteljesületlen fohászokból. Vajon miért nem adja meg ezeket az Úr? Úgy hiszem egyetérthetünk abban, hogy Isten jó! Egyszer beszélgettem egy ügyvéddel, és valahogy ezt mondtam neki, hogy „Ugye tudod, hogy Isten jó.” Erre azt felelte,  „Ha ezt valaki be tudná nekem bizonyítani…?!” Mire én,  „Nos, akkor annak nehéz dolga lesz, mivel nagyon nehéz ezt alátámasztani. Ha valaki nem látja, akkor hogyan lehet azt bebizonyítani?” Természetesen nem szeretném megbántani azt közületek, aki egyetért ezzel a felvetésével, de jussunk közös nevezőre abban, hogy Isten jó. De akkor miért nem váltja valóra a vágyainkat, amikért fohászkodunk? Mivel többségük nem szolgálja az érdekünket, és Ő tudja, hogy mi válik a hasznunkra, és mi nem. Miért is akarna Ő úgy szolgálni bennünket, ami nem jó a számunkra, amit jobb lenne nem elfogadnunk a saját érdekünkben?

Ezért azt tanácsolják a számunkra, hogy fohászkodjunk megfelelően. Kérjetek bármit, amit csak akartok, viszont adjátok meg Neki azt a szabadságot, hogy eldönthesse, megadja számunkra az adott dolgot vagy sem. Tehát Góvinda az, Aki viszonoz, ha igazán őszinte a kérdés, akkor jönni fog a válasz.

Egy dolog viszont nagyon fontos, ha a kapcsolatokról beszélünk. Tulajdonképpen azt mondhatjuk, hogy az embert a különböző kapcsolatai alkotják. Bármilyennek is teremtettünk az a kapcsolatainknak köszönhető, apáinknak, anyáinknak, a neveltetésünknek, a kultúránknak, az anyaföldünknek és így tovább. Ezek mind különböző kapcsolatok, és végső soron minden ok végső okához kapcsolódunk, mely mindent áthat és meghatároz. Ezért a megfelelő fohász így hangzik: „Kérlek Uram, segíts engem, hogy sohase feledkezzek meg a végső eredetemről, ahonnan származom. Kérlek, add meg, hogy mindig emlékezzek Rád.”

(folytatása következik)