Archives

Calendar

October 2019
M T W T F S S
« Sep    
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031  

Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




bug

(Szvámí Tírtha 2013. májusi tanítása) 

Kérdés: Van egy kérdésem, mely belső ellentmondást hordoz magában. Lehetőségem volt a felfedezésre, a tapasztalatszerzésre, és hiszem, hogy öreg lélek vagyok, mint a legtöbbetek itt, és hiszem, hogy küldetéssel jöttünk erre a világra. Azt gondolom, időre van szükségem, hogy felidézzem ezt a küldetést, hogy emlékezzek rá, miért is jöttem ide. De miért van az, hogy amikor megszületek, nincs meg az irány hogy hová tartok; hogy tudatlanságban és illúzióban élek? Értem, hogy ez egy relatív világ, de rengeteg hibát véthetek. S hibázom még mindig. Amíg el nem érem a tökéletességet, továbbra is hibákat fogok elkövetni. Miért hagyták, hogy nagy hibákat véthessünk a múltban? Miért nem kapunk rögtön útmutatást a feladatunkat illetően?

Szvámí Tírtha: Ez egy nagyon jó kérdés. Volt egyszer egy szent, egy módfelett aszketikus személy. Meditációjára összpontosítva teljesen lemondott minden anyagi ragaszkodásról és az élet hívságairól, és semmiféle külső dologgal nem foglalkozott. Egy fa árnyékában ült meditációjába merülve, amikor hirtelen néhány katona érkezett. Egy bűnözőt kerestek, s ott találták ezt az embert a fa alatt ülve. Örültek, hogy elkaptak valakit, és karóba húzták. Korábban beszéltünk a hatás-visszahatás törvényéről. Eléggé meglepő – meditálsz, majd ilyen furcsa módon halálra kínoznak. Így barátunk Jamarádzsnak, a halál istenének a színe elé került, s ott felemelte a hangját: „Hé, Jamarádzs, hiba van a rendszeredben! Te nyomon követed az emberek valamennyi hibáját és bűnét. Én egész életemben meditáltam és mi történt!? Valamit eltévesztettél!” Jamarádzs válasza ez volt: „Igen, ez mind nagyon szép! De emlékszel arra a parányi bogárra?” – mert, amikor ez az aszkéta kisfiú volt, egyszer egy tövissel átszúrt egy bogarat. S amikor a szent embernek ez eszébe jutott, így felelt: „Hát jó, nincs hiba a rendszeredben!”

Ez a történet azt mutatja, hogy minden visszahatás mögött létezik egy ok. Semmi sem véletlen. S ha ennek állandóan a tudatában vagyunk – hogy bármit is tapasztalunk életünk során, minden mögött van egy történet – akkor kicsit könnyebb tolerálni mindent, ami bennünket ér. Tehát, hogy miért kapunk esélyt a hibázásra?

Válasz: Mert függetlenek vagyunk. 

Szvámí Tírtha: Ma nem szerettem volna ebbe a témába belemenni. De miért? Mert az emberek általában az életük legnehezebb időszakaira mélyrehatóbban emlékeznek. A hibák azért vannak, hogy tanuljunk belőlük. Sríla Prabhupád azt mondta: „A bukás, a hiba – a siker oszlopa.” Tehát, a hibáink, vagy még a bűnös cselekedeteink is abban kell, hogy segítsenek bennünket, hogy rájöjjünk, mi helyes, és mi helytelen. Ha nem tudjuk, hogy mi a helyes cselekedet – nos, akkor a cselekvés visszahatást szül, tehát meg kell fizetnünk az árát. De, ha tudatában vagyunk, hogy mi a helyes, és ennek ellenére szembe megyünk vele, az egy minősített eset.

S talán egy bizonyos mértékű szabadság is megnyilvánul ebben. Amikor egyszer Gandhi az angol parlamentben beszédet tartott, ezt mondta: „Mi a függetlenségért küzdünk.” S válaszul ezt kapta: „De ti nem tudtok élni a függetlenségetekkel, hibákat fogtok elkövetni. Nem tudjátok megfelelően használni.” Erre Gandhi így reagált: „Nem, nekünk a hibák elkövetésének szabadságára van szükségünk!” – mert ez teszi a játékot. Máskülönben unalmas lenne. Egyébként minden kötött, állandó. Ez az apró kis összetevője a szabadságnak, amit használhatunk, vagy vissza is élhetünk vele. Ha rosszul élünk vele, akkor hibákat követünk el, akkor bűnös cselekedeteket hajtunk végre. Ha megfelelően használjuk, akkor hamarabb szabadulunk a rendszerből; mert akkor elnyerjük az isteni kegyet. 

 



Leave a Reply