Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2018. 05.06-ei szófiai előadásából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Tehát ez a kérdés hangzott el Srídhar Mahárádzs felé:  „Miképpen lehetséges az, hogy az emberek a Szent Nevet zenghetik, ha az teljességgel lelki?” Ez nagyon egyszerűen megérthető. Ahhoz, hogy adjunk valakinek valamit és a másik fél valamit cserébe visszaadjon, mint például akár itt ezt a kis labdát, ehhez két ember szükséges. Adni és kapni mindenki szeret, attól mindenki boldog. Ti örültök annak, hogy adhattok, a másik fél pedig boldog, hogy kap valamit. Ez sokkal magasabb filozófia annál, mint hogy ‘semmi sem létezik’. Sajnálom, de mi látjuk, hogy legalább a labda létezik. Ha nem hiszünk abban, hogy mi létezünk, attól még a labda az itt van! És ettől mi nagyon boldogok vagyunk.

Ha nem feledkezünk el önmagunkról, ha rálelünk az igaz önvalónkra, akkor Istenre is rátalálunk. Ezért azt mondják, hogy az önreflexió, önmagunk megértése szükséges ahhoz, hogy a Legfelsőbbet megértsük. Ha meglátjuk Őt, meglátjátok önmagatokat is. S ha megértjük önmagunkat, akkor arra a következtetésre kell jussunk, hogy kell lennie egy forrásnak, kell léteznie valami magasabbnak.

„Léteznek olyan csatornák, melyeken keresztül a Végtelen alászáll. Ő a teljes hatalom, dicsőség, szépség, tudás, gazdagság és lemondás Ő az uralkodó, a mindenhová elterjedő, teljességgel szabad, és autokrata. A végtelen nem zárható véges térbe, ám ha Ő a Végtelen, akkor képes a maga teljességében is megmutatkozni a véges elme számára is. Amikor saját szándéka szerint átveszi a kezdeményezést, és feltárja magát híve előtt, akkor ismerhető fel ténylegesen Isten, akkor következik be az önmegvalósítás, az a transzcendentális kinyilatkoztatás. S Ő a lelki hangon keresztül száll alá, amikor rezgésbe hozza a világban Őt képviselő tiszta bhaktái transzcendentális ajkait. A szat-guru hallgatóságának eladdig néma lelki ajkain is a transzcendens hang vibrál.”[1] 

Látjátok ez a kettő együtt halad egymással, az önmegvalósítás és a Legfelsőbbel való kapcsolatunk felismerése. És mivel Krisna és a krisna-náma teljesen szabadok, semmi sem korlátozza őket, ezért képes feltárni, megmutatni Magát a számunkra, még a véges emberi lények számára is. Srídhar Mahárádzs sokszor mondja azt, hogy Krisnának bármi a jogában áll. Tudjátok az üzleti világban az emberek azt gondolják, hogy bármilyen jogot fenntarthatnak maguknak, mint például a szellemi tulajdon, vagy hogy is hívják ezt? Szerzői jog, védjegy … Viszont minden jog Krisnáé. Amikor csak akarja, eljön és átveszi a kezdeményezést. Nem akkor, amikor mi akarjuk. ‘Kedves Uram, most reggel hét óra van, Rajtad meditálok, úgyhogy kérlek jöjj el hozzám.’ Lehet, hogy eljön, lehet hogy nem. Fenntartja magának a jogot.

Most nevettek, de majd ha az egész életeteket mély meditációval töltitek és Ő nem jön el, akkor vajon fogtok nevetni, boldogok lesztek attól? Minden jog az övé. Ez egy nagyon komoly dolog. Nem kényszeríthetjük ki az isteni kegyet. Néha azt látjátok, hogy valamelyik hittestvéretek bár nem veszi túl komolyan a lelki gyakorlatait, mégis Krisna eljön és őt öleli magához. Mire ti panaszkodni kezdetek, hogy: „Ácsi! Hát én főztem mindig, nem ő! Miért pont őt választottad, miért nem engem? Én állandóan szolgálatokat végeztem, ő meg csak élvezte a dolgokat .”

Sohasem tudhatjuk, ez csak az Ő édes akaratától függ. Inkább azt mondják, ha erővel akarjuk megfogni Rádhikát, akkor Ő el fog szaladni tőlünk. S minél inkább üldözzük, Ő annál inkább elmenekül, mert ekkor ismét egy felfelé törekvő módszer alkalmaztunk ‘ Én akarom elérni’. Nos, mit is tehetnétek? Invitáljátok meg Őket, fohászkodjatok. S akkor nem az anyagi nyelv fogja zengeni, és nem az anyagi fül fogja hallani a Szent Neveket. A transzcendentális hang fog vibrálni a lelki ajkakon.

(folytatása következik)

1. Idézet Szvámí B. R. Srídhar: A Szent Név alászállása (lejegyezte: Acsjutánanda Mahárádzs)