Archives

Calendar

June 2022
M T W T F S S
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930  

Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




(Szvámí Tírtha 2017.05.06-i, Rila-hegység reggeli előadásából)

Nagyon szerencsések vagyunk, hogy együtt lehetünk. Egyedül gyakorolni a lelki életet jó, ám sokkal ideálisabb, ha ehhez társakat is kapunk, de a legjobb, ha egy nagyobb és összetartó csapatban gyakoroljuk. Miért? Mert minden a lélektől függ. A tökéletességet nem a külső formában, hanem egyfajta belső kifinomultságban és az odaadó, ragyogó érzésekben keressük. S míg a valódi lelkiség jelen van, addig minden rendben van. Minden eleven és kedvező jeleket mutat. Abban a pillanatban, hogy nyoma vész az igaz szellemnek, bár meglehet, hogy némely külső forma még megtalálható, de kétségkívül érezni fogjátok, hogy valami – talán a leglényegesebb rész – hiányzik. Akárcsak egy faluban. Amíg vannak lakósai, addig eleven, szépek, rendezettek a kertek, stb. Azon nyomban, hogy eltűnnek belőle a falubeliek, bár meglehet, hogy az épületek még állnak egy darabig, de kihal az élet. Próbáljatok meg emlékezni arra az érzésre, amikor láttatok egy romos, vagy félig összedőlt épületet – meglehetősen szomorú érzés, amikor azt érzitek, hogy eltűnt az élet, kihalt az adott hely.

Ugyanez érezhető, ha elvész az odaadás szelleme. Amikor jelen van, az egy finom, nagyon szubtilis jelenlét. Ezért ezt a rendkívül finom hajlandóságot, szolgálatkészséget kell életben tartanunk, gyakorolnunk. Nem pusztán önmagában a külső formát kell követnünk, mert lehet, hogy van egy hatalmas templomunk, nagy épület üres szobákkal –, de mivégre? Akkor már sokkal jobb, ha van egy kis ásramotok, tele emberekkel és az a legnagyobb problémátok, hogy ’Hová ültessétek le a következő embert, aki megpróbál bejönni?’ Ez sokkal édesebb probléma, mint az, ha van egy hatalmas központotok és nem tudjátok hogyan töltsétek meg emberekkel.

Ugyanez a helyzet a szívetekkel. Tehát a külsődleges dolgoktól jussatok el a belsődlegesekig. Feldíszíthetjük a szívünket, elménket különböző eredményekkel és ambíciókkal, de mindez üres, hasztalan. Kérlek benneteket, próbáljátok elevenen tartani a szíveteket! Ez nem a ti képességetek, ez nem a ti befolyásotok; valami más van beoltva a szívetekbe – az isteni szikra, az isteni lehetőség. Ez a Legfelsőbb jelenléte.

Elsősorban ki lakik a templomban? Maga a Jóisten, ugye? Mindannyian tudjuk, hogy szívünk templomát kell felépítenünk, vagy a szívtemplomot. S kinek építjük, ki legyen a fő tulajdonosa annak a helynek? A Legfelsőbb Úr. Tehát próbáljátok meg szépen felékesíteni.

Rúpa gószvámí leírja, hogyan készítsük elő az áldozati helyet, ha szeretnénk megünnepelni az Úr Krisna megjelenési napját. Minden részletre kitér: milyen dekorációkat, növényeket, virágokat használjunk, hogyan készítsük el az áldozati szentélyt, stb. S könnyebb felépíteni egy külső szentélyt a kertben, mint felékesíteni a szívünket. Azonban az emberi szív egy nagyon különleges hely. Lábak nélkül lehet élni, karok nélkül szintén és némelyek még fej nélkül is képesek létezni. Ez lehetséges, de szív nélkül nem tudunk élni. Ez itt (a szívre mutatva), egy rendkívül nélkülözhetetlen részünk. A legnagyobb boldogságot és a legnagyobb szenvedést itt élitek meg. A szívet egy sokszirmú lótuszvirághoz hasonlítják, melynek szírmai különböző jó és rossz tulajdonságoknak vannak szentelve. Tehát meg kell tisztítanunk ezt a lótusz szívet, hogy lótuszvirág trónná válhasson és hogy az Isteni Pár eljöhessen és elfoglalhassa ezt a trónt. S Ők nagyon érzékenyek, csak a legjobb helyeket szeretik – az öt csillagos szív szállodákat.

Ezért elő kell készítenünk ezt a helyet, hogy befogadhassuk az istenség jelenlétének közeledését. Ez lehetséges. Csupán két lépésre van ehhez szükségünk: ismeretet szerezni arról hogyan is tegyük, hogyan kell ezt megvalósítani. A második lépés, hogy ezt gyakoroljuk is. ‘Igen, hallottam már az odaadásról. Ismerem az ádau sraddhá tatah szádhu-szangó[1] valamennyi lépését. Tudok mindent.’ Ültessük át a gyakorlatba! Kezdjétek a hitetekkel és jussatok el az extázisig. Tehát ez az a rövid út, melyet be kell futnunk ebben az életben. Az elméleten túlmenően pedig szert kell tennünk némi megtapasztalásra is.

(to be continued)

[1] Bhakti-raszámrta-szindhu 1.4.15-16.



Leave a Reply