Archives

Calendar

August 2022
M T W T F S S
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031  

Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




(Szvámí Tírtha 2017. 01. 07-i szófiai reggeli)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

 Sokáig úgy gondoltam, az embereknek csatlakozniuk kell a lelki tradícióhoz, a szampradájához. Majd, amikor néhány fiatal bhakta összeházasodott, láttam, hogy ők egy másik hagyományhoz csatlakoznak, a családi hagyományhoz. Majd a rokonok segítették, sok mindennel ellátták őket, például ajándékokat kaptak, segítettek nekik a ház körüli teendőkben és még pénzt is adtak. Természetesen mindenki elégedett volt, hiszen úgy gondolhatták, hogy milyen jó ’Ők is családosok lettek.’ Aztán megértettem, hogy ez valójában nagyon jó, mert ez azt jelenti, hogy a családi tradíciók minden áldását megkapjátok, ha követitek az adott út előírásait. Az természetes, hogy megpróbájuk megosztani azt, amink van, megpróbáljuk fenntartani azt a tradíciót, amihez tartozunk – ez nagyon szép. Ha össze tudjuk hangolni mindkét hagyomány áldásait – az élethez szükséges dolgok biztosítását a lelki szampradájából származó lelki előnyökkel – azt hiszem ez a legjobb kombináció.

Az emberek többsége kapcsolatban él; mivel mi emberek társas lények vagyunk. Azon gondolkodtam, miért van ez így? Miért szükséges az, hogy legyenek körülöttünk? Szükségünk van egy társra – miért van ez így? Aztán megértettem, hogy ez a filozófián alapul. Eredetileg, mint örökkévaló lelkek tartozunk valakihez, nem csak egyedül repkedünk ebben a hatalmas univerzumban. Tartozunk valakihez – ez azt jelenti, hogy van egy eredendő kapcsolatunk. Istenhez tartozunk. Ezen az anyagi szinten elfeledkeztünk erről az eredeti kapcsolatról és itt csak egy helyettest kaphatunk, ezért megpróbálunk ehhez egy partnert találni. Amikor társat próbáltok találni, ne feledkezzetek meg erről a részről – hogy van egy eredeti vonzalmunk az Istennel való társas létre és ezért keresünk magunknak társat itt a Földön is.

Ezért szokatlan egy kissé, ha valaki nem házas, mint az agglegények vagy a vénlányok. Ilyenek a szerzetesek is. Ez nagyon szokatlan, furcsa. Ez valami más. Az az igazság, hogy az aszkézis nem túl régi hagyomány – csak néhány ezer éve létezik.

A családnak különféle tagjai vannak: apa, anya és a gyerekek. Manapság találkozhatunk olyan családokkal, ahol ez másképp van: apa, apa és a gyerekek, vagy anya, anya és a gyerekek. Ma az emberek azt mondják “Jogom van választani!”, de mi van a gyerekekkel? Nekik van joguk arra, hogy apa-apa vagy anya-anya kombinációt válasszanak? Az ő jogaikat miért nem veszik figyelembe? Ha az emberek úgy érzik, hogy joguk van megválasztani a szexuális irányultságukat, akkor miért nem így járnak el a gyermekek esetében is, akik a szüleiktől függenek és még nem tudnak dönteni? Ez az érvelés hamis, helytelen! Nem a szexuális irányultságról van szó, mert az magánügy. Az érv a hamis.

A családi egységnek különböző funkciói vannak. Ez egy kisebb társulás, mondhatjuk, hogy egy szanga. A biológiai szerepe a szaporodás – ez nyilvánvaló. A társadalmi szempontból pedig annak biztonságának és békéjének fenntartása. Az egyéni haszna ennek az ásramnak, hogy fejlődhet a jellemeteket. A család a szeretet helye is egyben – az otthon melege. Tehát nem csak egy ház, hanem otthon – ez teljesen más érzés. Az otthon a szeretetteljes kapcsolatok fejlesztésére szolgál. Végül pedig, lelki szinten – egymás lelki úton történő segítése. Istentől kapott férjet vagy feleséget látni a partnerben – kifejleszteni ezt a látásmódot, hogy Isten képviselőjét lássuk benne és a szűk családi körben egyaránt. Látni Istent a férjemben. Ki tud ilyen módon nézni a férjére? Csakis egy istennő. Tehát ha szeretnétek Istent meglátni a férjetekben, akkor kérlek váljatok istennőkké. Ne azt várjátok, hogy először majd ők fejlődnek és azután felismeritek azokat az isteni tulajdonságokat benne. Nem, először fejlődjetek ti és aztán könnyű lesz meglátni ezt a másikban.

(folytatása következik)



Leave a Reply