Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2018. 05.04. Rila-hegységbeni előadásából)

Nem szoktunk kérdezni, csak a kérdés kedvéért, de azért igen, hogy gyakoroljuk azt a módszert, melyben a transzcendens, mintegy isteni jelként megnyilvánulhat. Érzitek a különbséget a kérdezés és a tudakozódás között? Ha meg akarjátok érteni a Szent Névről szóló transzcendentális tudományt, akkor a tudakozódás a helyes módszer. A kérdések sora végeláthatatlan. Azt mondják, hogy: az ostoba sokkal több kérdést tud feltenni, mint amennyire egy bölcs képes válaszolni. De a  tudakozódás a helyes módszer a tudás megszerzéséhez, ezért ma a Szent Név művészetét és tudományos hátterét fogjuk kutatni.

Harér-náma harér-náma harér-námaiva kévalam, kalau násztjéva násztjéva násztjéva gatir anjathá. Harér-náma – Harí, a Legfelsőbb Úr Neve, háromszor ismételve. Kévalam – jelentése pedig: kizárólag. Kalau – ez a jelen korra, a Kali jugára vonatkozik. Násztjéva, pedig azt jelenti, hogy nincs más ezen kívül. Gatir, mellyel a végcél elérhető. Anjathá – más módszer. Tehát lefordítva, napjainkban a viszályok és a képmutatás e korában, nincs más út, nincs más út, nincs más út a tökéletesség és az üdvösség elnyerésére, mint a Legfelsőbb Úr Szent Neveinek éneklése.

Ez olyan, mint egy mottó, melyre a tudakozódásunk irányul. Ez a Brhadáranjaka-upanisadból származik és mintegy útmutatóul szolgál erre a korra. Tudjátok, Maháprabhu a legjobb sásztrát, a legjobb Puránát, a Bhágavata-puránát választotta, melynek első verse egy meditációra való meghívás: szatjam param dhímahí – „Meditáljunk a legfelsőbb igazságon!” Az utolsó vers, pedig a Szent Név dicsőítése, mely megtisztít bennünkket e kor valamennyi szennyeződésétől.

Tehát a Szent Név dicsőségét számos különböző forrás támassza alá. Az itt említett vers háromszor ismétli meg a Szent Név dicsőségét és azt is, hogy nincs más út. Mi pedig nem kérdezzük, hanem tudakozódunk az iránt, hogy miért háromszor hangzanak el ezek? Miért nem egyszer, vagy kétszer? Maháprabhu olyan csodálatos elmével rendelkezett, hogy bármit, amit csak egyszer is hallott, azt örökre az emlékezetében tudta tartani. Hányszor hallottátok már azt, hogy meg kell hódolnunk a Legfelsőbb Úr előtt? Hol van a ti tökéletes elmétek ehhez viszonyítva?

Rendben, ha nem elegendő az egyszeri említés, akkor a kétszer történő már elég lesz. A szanszkrt hangtanban és a filozófiai szakirodalomban az áll, hogy ha valamit nagyon komolyan akarnak kihangsúlyozni, akkor azt kétszer megismétlik. No, de háromszor…? Tehát vagy annyira ostobák lennénk, hogy ennyiszer kell megemlíteni, vagy ez a téma annyira fontos, hogy háromszor is kihangsúlyozzák.

Miért háromszor, mert az ebben az univerzumban megnyilvánult élőlények a három gúna hatása alatt állnak, melyet úgy hiszem mindannyian jól ismerünk. Például, amikor a tudatlanság hat rátok és nem vagytok képesek kibújni az ágyból. Erre a szakemberek azt mondják, hogy depresszió, azonban mégsem az, hanem ekkor a tama-guna hat rátok. Valójában van itt egy titok: az élet nehéz terhei gyakorolnak nyomást, pressziót rátok, melyre ti válaszként presszió mentességet, de-pressziót gyakoroltok. Tehát a presszió, a nyomás és a depresszió együtt vannak. Természetesen bhakta körökben ez csak elméletileg létezik, mert ti minden reggel a Szent Név nektárát ízlelitek, tehát hogy is lennétek depressziósak? Ez ugye számunkra nem létezik! Mi leginkább a lélek szerint akarunk, és nem pedig a test és elme szerint élni. Haza szeretnénk találni, vissza Istenhez, a lelki világba. Ott nincs nyomás, presszió rajtunk! Például a gópík csak az időjárás miatt aggódnak, emiatt “depressziósak”. Ha jó az idő, akkor Krisna kimegy legeltetni a teheneket és ekkor nem találkozhatnak Vele. Viszont, ha rossz az idő, akkor Krisna nem megy legeltetni és akkor sem találkozhatnak Vele, szóval ekkor is sírnak utána. Itt általában az emberek, ha süt a Nap, akkor nem depressziósak, hanem boldogak. Viszont ezek a  gópík állandóan sírnak! Akár süt a Nap, akár esik az eső, mindig sírnak. Szóval alaposan gondoljátok meg, hogy mit szeretnétek!

De térjünk vissza az eredeti témánkhoz, hogy mindenki a három guna, a három kötőerő befolyása alatt áll. Tehát néha a tama guna győz le benneteket, ilyenkor levertnek, tehetetlennek érzitek magatokat; megint máskor a radzsasz hat rátok, ekkor mámorosan lelkesek vagytok; nagyon ritkán pedig a szattva van hatással ránk, ekkor békések, boldogok vagyunk, mindaz a jóság, ami itt elérhető. Tehát mindannyian a három guna hatása alatt állunk. Bevehettek bármilyen gyógyszert, de mivel azokra is hatnak a gunák, nem fognak segíteni. Bármilyen módszerhez, vagy spekulációhoz folyamodtok, melyet emberek találtak ki, nem fognak segíteni. Olyasvalamire van szükségünk, ami odaátról származik, ami ugye elég logikusan hangzik. Ha valami egy adott rendszeren belül van, az nem képes segíteni abban, hogy kijussunk belőle. Ezért egy transzcendentális módszerre van szükségünk. A nektár gyógyszere kell nekünk.

A Szent Név túl van a gunák hatásán, és azt nyomatékosítja, hogy: képesek lesztek legyőzni a tama guna, a radzsa guna, sőt még szattva guna hatását is. Tehát teljes függetlenséget, teljes lelki szabadságot nyújt a számotokra. Képesek lesztek valamennyi nehézség legyőzésére.

(folytatása következik)