Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2019.01.06-ai szófiai esti tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Kérdés: Beszéltél nekünk a hamis, valótlan, illetve, az igaz, valódi dolgok megkülönböztetéséről. Manapság a számítástechnika, a mesterséges intelligencia világában, ezek a technikai eszközök már képesek jobban felismerni, értelmezni az érzelmeket, mint maguk az emberek. Használhatjuk ezeket akár, mint egy orvos, ügyvéd, könyvelő, és sok más egyéb dologra. Fejlődik a bio-technológia is, és a tudósok próbálják megfejteni magát az emberi működést és algoritmussá alakítani, hogy kitalálják mit kell ennünk, mit akarunk majd csinálni, mikor fogunk aludni. Esetleg, ha majd eljutnak odáig, hogy megpróbálnak létrehozni egy mondjuk végső prototipusú lelki lényt, egyfajta gurut… Ha ez lehetséges lenne, akkor az a kérdésem, hogy mitől ember az ember, mi teszi a mestert mesterré? 

Szvámí Tírtha: Az élet algoritmusa alapvetően három elvre vezethető vissza: lelkek vagyunk, Istenhez tartozunk, és élő, szeretetteljes kapcsolat fűz össze bennünket. Ezek az élet törvényei, ez az élet algoritmusa. Igen, létezik ez a verseny a mesterséges intelligencia és az emberek között. Mégis tudjuk, hogy a bölcsesség nem csupán információhalmaz, hanem a legfelsőbb igazság, a lényeg ismeretét jelenti. Ezek között nagy különbség van! A mesterséges adattárolók felvevő képessége már a 70-es években meghaladta az összes emberi agy együttes és teljes adattároló képességét. Tehát azt mondhatjuk, ha csak az információhalmazt tekintjük, ezt a versenyt a technikával szemben mi elvesztettük. De az élet, az érzelmeink, a művészi kifejezésmód szempontjából biztos, hogy nem!

Viszont rendkívül fontos a kérdés, amit felvetettél, hogy mi teszi az embert emberré? Mivel mi olyanok vagyunk, mint az eredeti almafáról elszármazott almák, hasonlítunk a fához, hasonlítunk az ideálhoz. Például az emberi testet is a nagy világmindenség kicsinyített másának tartják, mint makrokozmosz és mikrokozmosz. Tehát bizonyos értelemben azt mondhatjuk, hogy isteni tulajdonságokkal rendelkezünk. Mi csit-kanák vagyunk, az eredetitől származó tudatszikrák. E kettő kapcsolatának a megértését nagyon jól érzékelteti, az eredeti tűz és a belőle kipattanó szikra példázata – ugyanazokkal a tulajdonságokkal rendelkezünk, de minőségileg és mennyiségileg mégis különbözünk tőle. Ennek megértéséhez nincs szükség számítógépre! Apropó, tudjátok, hogy mi az IT (Information Technology) szakember definíciója? Az a személy, aki egész életében olyan problémákat old meg, amelyek számítógép nélkül nem is léteznének. Nem túl komoly dolog, ha nincs áram, a számítógépek sem működnek. Szóval, néha érdemes és szükséges gyakorlati ismereteket is elsajátítanunk.  

A kérdésed másik fele pedig úgy szólt, hogy mi teszi a mestert mesterré? Az egyik értelmezése szerint, a guru olyan fény, megvilágosodott személy, aki másokban is képes világosságot gyújtani, szétoszlatja a saját sötétségünket. A guru szó másik jelentése ‘nehéz, szilárd, rendíthetetlen, súlyos’. Megingathatatlan a meggyőződésében! Tehát mi teszi a gurut guruvá, az hogy ő maga is tanítvány, mesterének tanítványa – ez a igazi tulajdonsága. Tehát ez egy nagyon fontos tulajdonság! S még sok egyéb jellemzője van, de úgy hiszem mára elég is lesz ezeken elgondolkoznunk.