Sharanagati

(Szvámí Tírtha 2016. 08. 25-i ludastói reggeli tanításából) 

„Ezért arra kérünk téged, hosszú élettel megáldottat, magyarázd el nekünk érthetően megállapításodat: mi szolgálja az emberiség abszolút és alapvető javát? Óh, bölcs! Kali vaskorszakában az emberek rövid életűek. Örökké civakodnak, lusták, félrevezetettek, szerencsétlenek, s legfőképpen mindig zavarodottak.”[1]

Tehát nemrégiben megismerhettük a nagy szentek életmódját, hogy miből áll a napi rutinjuk – minden reggelt egy tűzáldozattal kezdenek. Ezt követően tudakozódtak és értekeztek –, mivel kapcsolatban? Mi szolgálja valamennyi élőlény javát? Főleg a kali-jugában, mely annyira zavarodott, meg kell találnunk és meg kell győződnünk arról, hogy mi a legkedvezőbb cselekedet. S itt olvashatjuk egy keserű, de nagyon pontos leírását ennek a kali-kornak. Az élet rövid, de néha mégis olyan hosszúnak tűnik! A tudás korlátozott; mindig vannak konfliktusok, nézeteltérések; és állandóan zavarodottak vagyunk – a félelmeink, az aggodalmaink és a reménykedésünk miatt. Tehát ez a dzsungelharc kora. Abban is egyetértettünk, hogy nem partizánok, ellenállók vagyunk ebben a dzsungelben, hanem kincsvadászok. Ez pedig azt jelenti, hogy mégsem a kali-korban élünk, mivel nem azonosulunk ezekkel a normákkal. Mi egy másik korban akarunk élni! Tehát ismét előjött az a bizonyos kvantum ugrás – mely által legyőzhető az idő korlátja. Nemrégiben visszarepültünk a szentek korába, most pedig átszeljük a kali-juga korlátait. A következő vers pedig így szól:

„Oly sokféle írás van, s mindegyik számtalan kötelességet ír elő, amelyeket csak különféle részleteik hosszú évekig tartó tanulmányozása után lehet elsajátítani. Ezért, óh, szent, arra kérünk, emeld ki és magyarázd el mindezen írások lényegét, minden élőlény javát szolgálva, hogy e tanítás elégedettséggel töltse el szívüket!”[2]

Ez a leglényegesebb kérdés: olyan sokféle dharma létezik és a lelki gyakorlatok is rendkívül sokrétűek lehetnek. Még egy élethossz is kevés, hogy beteljesítsünk egy életet, mit sem szólva arról, ha próbálkozunk, majd egy másikra váltunk, majd egy harmadikra – gyakorlatilag lehetetlen! De „Mivel te, kedves Szúta Gószvámí tulajdonképpen végigolvastad a védikus irodalom valamennyi változatát, te emeld ki a lényeget a számunkra!”

Most pedig ismét ugorjunk egyet, mivel a szentek tovább folytatták, alaposan összegyűjtött kérdéseiket. Hadd emeljek ki néhány nagyon lényeges verset, melyek megfelelő választ adnak erre a kérdésre, hogy melyik folyamat a leginkább követendő, melyik szolgálja az emberiség javát? Erre Szúta Gószvámí egy nagyon profán, hétköznapi választ adott, melyet minden bhaktának kötelező megtanulnia. Álmotokból felébresztve is tudnotok kell!

sza vai pumszán paró dharmó
jató bhaktir adhóksadzsé
ahaitukj apratihatá
jajátmá szupraszídati [3]

Mert mi szerepelt a kérdésben? ‘pontosan határozd meg azt a folyamatot, mely az emberiség szívét – lelkét teljesen elégedetté teszi.’

„Az emberiség legmagasabb rendű hivatása [dharmája] az, amely által az ember eljuthat a transzcendentális Úrnak végzett szeretetteljes odaadó szolgálatig. Ennek az odaadó szolgálatnak töretlennek kell lennie, valamint mentesnek minden indítéktól, hogy teljes elégedettséget nyújtson az önvalónak”. Ez volt a válasz a szentek kérdésére, hogy válassza ki a legkedvezőbb folyamatot, mely mindenkit elégedetté fog tenni. S ez egy nagyon toleráns válasz, mert nem csak egyetlen folyamatot jelöl ki, mégis megadja a lényegét, az esszenciáját. S mi itt a lényeg? Amely által egy élő, szeretetteljes kapcsolatot értek el a Legfelsőbbel, nem másvalakivel! Az Isteni hierarchia Legfőbbjével. Ebben a versben megtalálható a folyamat két feltétele is: önzetlennek, vagyis indokolatlannak; és megszakítatlannak kell lennie. S amennyiben ez a két feltétel találkozik, a belső elégedettségetek garantált!

Tehát a bölcsek a világ és az emberiség jóléte iránt érdeklődtek. Ez nagyon boldoggá tette Szúta Gószvámít és így szólt: „Helyesen kérdeztetek, mert kérdésetek az élőlények végső javára vonatkozott.” Tehát, amikor egy lelki személytől tudakozódunk – ez a módszer, a kérdezésnek ez a fajta szellemisége szükséges: szolgálatkész hangulat. ’Hogyan szolgálhatjuk a világ javát és ezen keresztül a Legfelsőbb Úr örömét?’

(folytatása következik) 

[1] Srímad Bhágavatam, 1.1.9-10.

[2] Srímad Bhágavatam, 1.1.11.

[3] Srímad Bhágavatam, 1.2.6.