Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha



Oct

22


(Szvámí Tírtha, 2017.10.01-jei szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Hari-bhakti: A Bhágavata-puránában azt mondják, hogy ha Krisnát imádod, az nagyon áldásos, de ha Krisna tiszta bhaktáját imádod, az még értékesebb. Ez újdonság számomra. Esetleg Gurudév kifejtenéd ezt bővebben?

Szvámí Tírtha: Ha én magasztalnálak, az tetszene neked?

Hari-bhakti: Zavarba jönnék.

Szvámí Tírtha: Azért jó érzés lenne. De ha a lányodat magasztalnám? Ó, sokkal jobban éreznéd magad. Ugyanígy, ha dicsőíted Krisnát, Ő is elégedett lesz. Kicsit nyugtalanító érzés neki, de semmi baj, Ő meg tudja emészteni. De ha azokat méltányoljátok, akiket Ő szeret – akkor lesz igazán elégedett.

Ezért vaisnavának lenni és legfőképpen tiszta bhaktának lenni nagyon különleges helyzet. Sríla Prabhupád azt mondja, hogy egy tiszta bhakta mindenható. Ez majdnem úgy hangzik, mint egy istenkáromlás. Nagyon szokatlan! De mit jelenthet ez? Isten mindenható. De azt is tudjuk, hogy megfelelő gyakorlással minden isteni tulajdonság megnyilvánul az odaadó bhaktához. Úgy gondolom tehát, hogy ez nagyon egyszerű, olyan, mint egy érzelmi igazság – ha ki akarod elégíteni a mestert, dicsőítsd a szolgákat.

Tédzsaszviní: Egy gondolat jutott az eszembe: sok évvel ezelőtt azt mondtad, hogy két bhakta, akik egy irányba haladnak, meg tudják változtatni a világot. Ha ugyanaz a céljuk, ha segítik egymást az úton – akkor képesek rá.

Szvámí Tírtha: Igen. Szokásom szerint ma is kinéztem az ablakon. És mit láttam? Két bhakta jött és elszántságot láttam az arcukon. Láttam a vágyakozást, hogy csatlakozzanak a bhadzsanhoz, ami akkor már zajlott a ásramban. Olyan boldogság öntötte el a szívemet, hogy ki akartam ugrani az erkélyre és integetni nekik: ‘Rádhé, Rádhé!’ vagy “Haribo/ól!”. De ők annyira elszántak és koncentráltak voltak, hogy fel sem néztek. Arra fókuszáltak, hogy: ‘Most a templomba megyünk, az esti programra.’. Tehát, ahogy mondod, két bhakta, egy cél, egymást segítve. Most rajtad a sor: változtasd meg a világot!

Baladév: Említetted, hogy a lelki élet célja, hogy jobb emberré váljunk. Mikor tudhatjuk, hogy ebben sikerrel jártunk/ ? És mi egyáltalán a siker?

Szvámí Tírtha: Az a siker, amiről nem gondoljuk, hogy elértük, mert mi egy soha véget nem érő folyamathoz kapcsolódtunk. A jövő korlátlan! Hogyan érhetitek el a határtalan határát? Lehetetlen! Ezért ez nem lelki tudomány vagy lelki tudás – ez a lelki élet! Eljuthatsz a tudás végére, összegyűjthetsz minden információt, megszámolhatod, hány homokszemcse van az óceán partján. De Krisnát soha nem foghatod fel, Ő korlátlan. Ha tehát egy soha véget nem érő, határtalan, transzcendentális folyamathoz kapcsolódunk, akkor azt kell alkalmaznunk, amit Sríla Srídhar Mahárádzs javasol: ‘Tanítványok vagyunk, és azok maradunk’.

Tehát ez nem elérés kérdése. Tehát nem az a  kérdés, hogy elérünk-e valamit, hanem az, hogy együvé tartozunk az Isteni Valóságban.

Volt egy nagyon szép eszmecsere egy fiatal, leendő bhakta és Sríla Prabhupád között Amerikában. Beszélgettek, beszélgettek, ő kérdéseket tett fel, Prabhupád pedig válaszolt. Végül a fiú azt kérdezte: ‘De te vagy a legjobb bhakta, nem igaz?’ Erre Prabhupád azt felelte: ‘Én? Nem! Te vagy a legjobb bhakta!’ És erre persze a fiatalember azt mondta: ‘Nem, nem, ez lehetetlen!’ Látjátok, ez az a mentalitás, amire szükségünk van.

Tehát most próbáltam szemléltetni valamit a legmagasabb sikerről- amikor már nem törődsz azzal, hogy mit értél el. Amikor el akarsz érni valamit – az jó; de amikor már nem akarsz elérni semmit – szerintem az még jobb.

‘Miért jobb? Megtanultuk, hogy Isten az emberekben tevékenységgé válik. Aktívnak kell lennünk, keresnünk kell, el kell érnünk valamit! Miért mondjátok, hogy a passzivitás jobb, mint a cselekvés? Hogy nincs magasabb vágy a lelki vágynál?’

Nos, erre vonatkozóan a Csaitanja-csaritámrtában találhatunk választ. Leírja a gópík belső érzéseit: az odaadás örvénye járja át őket. Krisna  távollétében elméjük és szívük kiszárad, mint ősszel a falevelek. És mi történik a száraz levelekkel, amikor jön a forgószél? Egyszerűen elragadja őket. Azt mondják, hogy kiszáradt szívüket elragadja a forgószél és örökre Krisna lótuszlábaihoz repíti. Ez az igazi megvalósítás! Ha a tiszta odaadás forgószele elkapja kiszáradt szívünket, akkor örökre Krisna lótuszlábaihoz repíti azokat. Azt hiszem, ez nem a mi erőfeszítésünknek a függvénye.

 



Leave a Reply