Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




апсари

(Szvámí Tírtha 2013. májusi szófiai tanításából) 

Ha valami létezik, akkor az soha sem pusztul el. Mi létezünk – legalább is ez a benyomásunk. Érzem, hogy élek! Némely filozófia nem annyira bizonyos ebben: ‘Nem tudjuk pontosan meghatározni, nem tudhatjuk’. De pozitívan kell tekintenünk legalább a saját létezésünkre. Valami módon érzékeljük magunkat, ugye? A tudatunknak valahogy ez a benyomása, a létezésről ez a tapasztalata. S ha biztosan érezzük, hogy ‘Én most létezem’, akkor ez tartós, örökkévaló dolog. A tudatosság itt egy nagyon fontos tényező. Az összes különböző benyomás és koncepció feltárul és kivetül a tudatosságnak erre a képernyőjére. Tehát, a fejlődés annyit jelent, hogy jobban kell látnunk, mi micsoda.

Gurudév feltett egyszer egy kérdést: „Mi a fejlődés? Mit gondoltok, mi a fejlődés, a lelki fejlődés?” Nos, ti mit gondoltok?

Jamuná: Ha az összes következő pillanat jobb, mint az előző.

Szvámí Tírtha: Nos, az anyagi propaganda ugyanezt mondja: „Ma még nem annyira jó, de a holnap jobb lesz.” Egyéb elképzelés a lelki fejődésről?

Paramánanda: Amikor közelebb kerülünk a tökéletességhez.

Szvámí Tírtha: Jól hangzik.

Pavitra: Amikor egyre inkább felismerjük a lelki tanítómesterrel való kapcsolat szükségességét, és képessé válunk követni őt.

Harilílá: Amikor az anyagi szenvedés egyre kevésbé lesz fontos.

Giridhárí: Isten maga mondta, hogy mi a fejlődés, amikor válaszol Ardzsuna kérdésére, hogy mi történik a sikeres jógival. A siker az, amikor arról a pontról folytatod, ahol megtorpantál; amikor nem veszíted el az elért eredményeket.

Szvámí Tírtha: Ez is egy jó gondolat, de valójában sohasem veszítjük el a lelki eredményeket.

Hozzászólás: Úgy szeretni Istent, mint önmagunkat.

Giridhárí: Az idézet valójában úgy hangzik, hogy ne Istent szeressük úgy, mint önmagunkat, hanem embertársainkat, és Istent mindenekfelett.

Szvámí Tírtha: Igen, igen. De hogy lezárja a különféle vélemények megosztását, Gurudév végül, miután nagyon elégedetlen volt az összes lehetséges megoldásunkkal, így szólt: „A fejlődés az, amikor a környezetedben egyre inkább bhaktának látsz mindenkit.”

Néha azt gondoljuk, hogy a fejlődés az, ha elérünk valamit, vagy ha valami nagy dolgot teszünk. De ez talán csak az anyagi vágyaink teljesülése. A Föld leghíresebb prédikátora leszel – ez csak öntömjénezés, az egóról szól. De ha egyre inkább bhaktának látjuk embertársainkat, ez az igazi fejlődés. Mert akkor a látásmódod fejlődik. Nem a helyzeted, hanem a látásmódod javul.

Kérlek benneteket, gondolkozzatok el rajta! Ha el tudjátok fogadni ezt a verziót, azt hiszem, az nagyon hasznos. Ily módon angyalokkal élhetünk együtt. Kövesd az angyalokat!

Paramánanda kérdése: Van vége a fejlődésnek? Vagy folyamatosan fejlődnek, kibontakoznak, értelmet nyernek és megvalósulnak a dolgok?

Szvámí Tírtha: Nos, Sríla Srídhar Mahárádzs azt mondja, hogy ez egy ‘isteni kibontakozás’; és mivel isteni, ezért ez egy vég nélküli kibontakozás. Az anyagi kibontakozás véges, a lelki kibontakozás vég nélküli.

De nagyra értékelem a válaszaitokat és elképzeléseiteket a tökéletességgel kapcsolatosan, mert mindenki a saját megvalósításáról beszélt. S ez nagyon szép. Arra emlékeztet, hogy amikor Krsna belépett Kansza birkózó arénájába, valamennyi látogató másként látta Őt. Kansza a halál megtestesülését látta Krsnában, a többi birkózó pedig a hatalmas, félelmetes ellenséget. A szülei: „Ó, a drága kisfiam van itt!” S a gópik egyáltalán nem látták sem a birkózó arénát, sem a veszélyt – csak azt, hogy „Itt van a mi szeretett Góvindánk!”

Tehát, mindenkinek megvan a saját személyes koncepciója. Itt van egy kérdés: „Mi a fejlődés?” – és mindenki mond valamit: „Közelebb kerülni a guruhoz!” vagy “Távolabb kerülni a gurutól!” – a megvalósításotok szerint. Vagy „Megszabadulni a szenvedéstől.” De, ha Kuntí déví itt ülne, ő azt mondaná: „Minél több szenvedés, annál nagyobb a fejlődés.” Ezért meg kell értenünk a Bhakti-szútrák szellemében, hogy a különféle vélemények érvényessége nem végleges. Mivel vég nélküliek az eltérő vélemények, ezért a vitára alapozott bármilyen következtetés sem végleges. Mi a végső tekintély a megértésünkben? S most nem nyitok vitát erről. Az alászálló isteni útmutatás. Sásztrák, a kinyilatkoztatások, vagy sabda, az isteni igazság. Nem a különböző, személyes elképzelések vagy koncepciók. Nem a vélemények, hanem az isteni kinyilatkoztatás. S ez az pont, ahol mindannyiónknak egyet kell értenie. Olyan szép, megtaláltuk a harmóniát.

 



Leave a Reply