Sharanagati

Manydzsarí kérdése: Azt mondtad, hogy Isten jó. Teljes a teremtés a rosszság nélkül, csak a jósággal? Unalmas a tökéletesség?

Tírtha Mahárádzs: Jó és rossz – ez egyfajta vélemény, megegyezés, közvélemény. Megegyezünk bizonyos pontokban: ezt jónak tekintjük, azt pedig rossznak. Végső nézőpontból, lételméleti és filozófiai nézőpontból nincs jó és rossz. Mert mindennek megvan a maga szerepe az univerzális létezésben. Mondhatjuk, hogy valami kedvező lelki fejlődésünk szempontjából és van, ami kedvezőtlen. De még ha valami kedvezőtlen is, az nem rossz. Ha elég mélyen analizáljuk tehát, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy nincs jó és rossz.

Mégsem jelenti azt, hogy ne lenne fény és ne lenne sötétség. Mert ez a világ a kettősségek világa. És ez azt jelenti, hogy valami „jó”, mások pedig „rosszak”.

Igazából ez a teológia egyik nagy kérése: ha isten a végső teremtő, a végső forrás, hogyan jelennek meg a rossz dolgok, hogyan jelenik meg például az ördög? Isten jó. Mégis energiái néha úgy működnek, hogy az emberek elméjének mozivásznán megjelenik a rossz képe. Például ölni – ez nem jó. Nem helyes, így van? Mégis néha háborús kitüntetést kapsz, mert több embert öltél. Az anyagi szinten tehát még ezeket a végső kérdéseket is nehéz néha eldönteni – hogy vajon jó-e vagy rossz.

Az aranyszabály: ne tedd másokkal azt, amit magadnak nem szeretnél. Vagy pozitív formában: tedd azt másokkal, amit magadnak elvárnál. És még ha az isteni energia szokatlan módon működik is, az nem rossz, mert jó célt szolgál.

Van erről egy történet. Élt a faluban egy asztalos. Szép családja volt, szép háza, minden nagyon szép volt. Az emberek azt mondták: „Óh, olyan szerencsés vagy! Itt van ez a szép elrendezés, van egy felnőtt fiad, minden olyan szép.” Így válaszolt: „Nos, ki tudja mi a jó és mi a rossz?!” Következő reggel eltűnt a lova. Valahogyan kiszabadult a csűrből és eltűnt. Minden falubeli azt mondta: „Óh, olyan szerencsétlen vagy! Elveszítetted a lovadat; hogyan fogsz dolgozni, hogyan éled túl,!” Így válaszolt: „Ki döntheti el, hogy mi a jó és mi a rossz?!” Következő reggel a ló visszatért – tíz másik vadlóval együtt. Mert közben elmagyarázta: „Itt az én uram élelmet ad nektek.” Eljöttek hát a többi lovak is. A falubeliek azt mondták: „Óh! Milyen nagy szerencse ért! Tegnap csak egy lovad volt, most tizenegy van – csodás!” Ő pedig azt mondta: „Nos, ki tudhatja mi a jó és mi a rossz, ki dönti el?” A vadlovakat meg kell szelídíteni, így van? Másnap reggel a fia – húsz éves, okos, erős fiú – elkezdte meglovagolni az egyik vadlovat. Mindenki azt mondta: „Olyan szerencsés vagy, itt a fiad, jól bánik majd a lovakkal.” De mi történt? A vadló ledobta a fiút. És a fiú eltörte a kezét. Mindenki azt mondta tehát: „Óh, milyen szerencsétlen helyzet! A fiad eltörte a kezét.” Az apa így szólt: „Ki tudja, ki döntheti el, hogy mi a jó és mi a rossz…” Másnap reggel egy katonatiszt látogatott el a faluba és így szólt: „Hadat üzentünk a szomszéd államnak, magammal kell tehát vinnem minden huszadik évét betöltött fiatalembert. Jöjjetek és csatlakozzatok a hadsereghez!” Barátunk is elment: egyik keze törött, egyik lába törött, a feje bekötözve. Azt mondták neki: „Nem állhatsz be! Maradj csak itt.” A falubeliek megint azt mondták: „Óh, micsoda szerencse ért! Nem veszítetted el a fiad.”

Ki dönti el tehát, hogy mi a jó és mi a rossz? El kell jutnunk arra a szintre, ahhoz a megértéshez, ahol tényleg látjuk, hogy azok a dolgok, amik az életünkben történnek, hogyan segítik lelki fejlődésünket. Ahogy eljutsz arra a szintre, a „rossz” megszűnik létezni. Ahogy meglátjuk a rejtett lényeget, unalmassá válik a világ – csak jó lesz.

Manydzsarí: Lehetséges kizárólag jó, rossz nélkül?

Tírtha Mahárádzs: Igen. Habár az ellentétes néha segít értékelni az igazi dolgot. Hallottam, hogy néhányan részt vettetek Jugala Kisór prabhu főző tanfolyamán. Azt hiszem már elmondta nektek, hogyan készítsetek jó halavát, így van? Igaz? Igen. Elmondta az összes hozzávalót? Tehát vaj, búzadara, cukor és víz – ez az alap, igaz? Tudjátok, a jó szakácsok mindig elmondják az alap hozzávalókat, de néhányat megtartanak maguknak. Kipróbálod otthon, de sosem lesz olyan, mint az övé! Bárhogy is, a halava, mint édesség titkos összetevője – a só. Egy csipet só. Vagy egy csöpp keserűség. De ezt ne tegyétek a halavátokba.

Néha tehát, az ellentéte segít értékelni az igazi ízt. Vagy, ahogyan Sríla Srídhara Mahárádzs mondja – és ez egy zúzós üzenet – az ellentét fokozza a szépséget. De kezdjétek azzal, hogy „igen”-t mondtok. Ne az ellenkezéssel kezdjétek.

Igen, a tökéletesség unalmas – nyilvánvaló, az gondolom ez egyértelmű.