Archives

Calendar

October 2021
M T W T F S S
« Sep    
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031

Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




unnamed - Copy

(Szvámí Tírtha 2017.01.03-i szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása) 

Manydzsarí kérdése: Peter Dunov bolgár tanító azt mondja, hogy olyannak kell lennünk, mint a Nap, mindig adjunk, anélkül, hogy bármit is elvárnánk cserébe! De mivel nem érzem magam olyannak, mint a Nap, ezért amikor adok, kimerülök.  Szóval, mit tehetek azért, hogy valóban olyan legyek, mint a Nap?

Szvámí Tírtha: Legyetek mindig kapcsolatban a felsőbb világgal! Amíg saját erőből dolgozunk, addig az mindig el fog fogyni, mert bármennyire is nagyszerűek vagyunk, azért korlátozottak az erőforrásaink! Így hát időről-időre kapcsolódnunk kell a kimeríthetetlen forráshoz! S az a legjobb, ha állandóan kapcsolatban állunk Vele! E meditatív kivárás miatt gyakorlataink néha nagyon udvarias viselkedésnek tűnnek. De nem csak erről van szó! Mivel, ha valódi alázatot vagy igazi meghódolást gyakorlunk, az azt jelenti, hogy közvetlenül kapcsolódunk az isteni forráshoz, megszüntetjük az önös érdek okozta gátakat. S akkor onnan fog alászállni az összes szükséges energia!

Ezért, amikor leckét kell tartanunk, milyen megfelelő metódust kell követnünk? Először is hódolatunkat kell ajánlanunk az elöljáróinknak, s akkor valójában nem mi tartjuk a leckét, hanem ők beszélnek rajtunk keresztül. Sok példát találhatunk erre vonatkozólag. Tehát, ha sikerül egy mélyebb megértéssel gyakorolni az ajánlott módszereket, akkor bizonyos misztikus eredményekre is szert tehetünk. Általában más jógaiskolák kifejezetten ilyen célok elérésére törekszenek, de nálunk ezek a misztikus sziddhik az odaadás gyakorlása által szállnak ránk. Egy emelkedett bhadzsanban megtapasztalhatjátok ezeket a sziddhiket. Vagy, ha valóban megtörténik ez az önátadás, akkor miközben tartjátok a leckét, egyúttal magatok is hallgatjátok, mert nem vagytok tudatosak arról, amit mondotok! Nem a saját értelmetek az, amely mondja.

Ez történt Bhaktisziddhánta Prabhupád idejében is, amikor az egyik tanítványa – aki külföldön tartózkodott – írt egy levelet neki és azt hiszem éppen Purí Mahárádzs olvasta fel. Bhaktisziddhánta hallgatta és így szólt: „Honnan jutott ilyen magas szintű információkhoz?” Majd Purí Mahárádzs kedvesen emlékeztette, hogy: „De Gurumahárádzs, te beszéltél erről legutóbb, ezért hallhatta, amiket te mondtál.” Majd Bhaktisziddhánta ezt válaszolta: „Nem is igaz! Én ilyenekről nem is tudok! Ez lehetetlen! Most hallom először!” S ekkor Srídhar Mahárádzs hozzáfűzött valamit: aham védmi sukó vétti vjászó vétti na vétti vá [1] – „Siva azt mondja: „Én tudom, Sukadév tudja, Vjászadév -lehet, hogy tudja, de lehet, hogy nem tudja!”

Tehát, ha az isteni igazság meg akar nyilvánulni, akkor meg is nyilvánul és ez egy misztikus élmény! Ezért próbáljátok ki! S ha kimerültnek érzitek magatokat, meg fogjátok érteni: ‘Ez még mindig saját erőből volt! Nem tudtam megérinteni az isteni forrás vizét! Azt a hamis énképet szolgáltam, amit eddig felépítettem magamról.’ De, ha az isteni áramlat folyik rajtatok keresztül, akkor az sokak szomját fogja oltani! Őszinte szomjúság – ez az, ami éltet bennünket!

Egyetértek abban, hogy sokszor kimerültek vagyunk és akkor környezetváltozásra van szükségünk. Hasonlóképpen van ezzel Krsna is! Tudjátok, a gópík társasága egy igen meghatározó és néha nagy kihívásokat adó csoportja Vrindavannak. Időről időre fejfájást is okoznak Krsnának! Néha annyit, hogy elege is lesz belőle, s azt mondja, hogy: ‘Egy pillanat! Hagyjatok egy kicsit békén! Valami kis változatosságra van szükségem!’ Szerencsére drága Urunknak vannak még más csoportjai is! Elmenekülhet és elbújhat a gópák közé. Tehát, ha időnként még Neki is szüksége van pihenésre, akkor nekünk is lehet! S utána visszatérhetünk.

De hogyan is történik az, hogy kapcsolódni tudunk az isteni forráshoz és nem fogynak ki az erőforrásaink – ezt nem tudom, ez egy misztérium! Csak néhány apró részletet ismerek – például azt, hogy egy igazán önátadott bhakta, tanítvány inkább belehal, mintsem, hogy lemondjon a szolgálatáról! S az ilyen hozzáállás ereje Istentől származik! Akárhogy is, tapasztalataink nagy része itt a Földön, ebben az életben csak illúzió! Azonban időről-időre szükségünk van legalább egy-egy villanásnyi bepillantásra, mielőtt meginvitálnak bennünket az isteni valóságba. Ezekből tudhatjuk azt, hogy létezik! Lehet, hogy nem vagyunk képesek állandóan fenntartani ezt a tudatállapotot, de legalább már meggyőződtünk arról, hogy létezik!

(folytatása következik)

[1] Csaitanja-csaritámrta, Madhja- lílá 24.313.



Leave a Reply