Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




db54043eda8883e74c198779a242948d

(Szvámí Tírtha 2013. májusi szófiai tanításából)
 
(az előző pénteki tanítás folytatása)
 
„Bhakta: „Mahárádzs, a különféle állatokra, rovarokra és fákra a Dhámában, a szent helyen miként kell tekintenünk?” Sríla Srídhar Mahárádzs: „Mindezek csinmaja természetűek, teljesen csinmaják.” Csin azaz csit – tudatosság; maja – valamiből való. Tehát tudatosságból vannak. „Nem hatnak rájuk a kötőerők, csak színleg.” Mert anyagi szinten egy állat az korlátozott, a kötőerők hatása alatt áll, de lelki szinten nem korlátozza semmi. „Különböző fajta szolgálatok vannak, és ezek a lények teljes mértékben elégedettek a saját szolgálatuk szintjével. Átjárja őket a legboldogabb belső érzés, s nem akarnak semmi mást. Relatív helyzetükben ők ott teljesen elégedettek. Más raszákban is – a szakjha vagy vátszalja raszában – mindenki úgy érzi, hogy: „Ami a számomra adatott, az a legjobb. Nekem van a legkedvezőbb helyzetem, és nem szeretnék máshová menni. A sánta-raszában is hasonló a helyzet: ide tartoznak a fák, a kúszónövények, a homok és a sokféle állat és madár, mégis van egy minőségi különbség közöttük. Uddhava, a legemelkedettebb helyzetben lévő bhakta Dvárakában arra vágyik, hogy kúszónövényként szülessen meg Vrndávanban. Tehát vannak minőségi különbségek a sánta-raszán belül. Dvárakában szintén van sánta-rasza; de aki a legmagasabb szintű szakhja-raszában van Dvárakában, az a vrndávani sánta-rasza után vágyakozik, ha egyszer már bepillantást nyerhetett az ottani szolgálatvégzés atmoszférájába. Ez azt mutatja, hogy ami a legmagasabb dolog egy bizonyos helyen, még az is relatív helyzetben van abszolút szempontból. Bár a relatív helyzet ott teljesen elégedetté tesz, az abszolút mindig felülmúlja azt; különben az egység, az egésszel való kapcsolat végül csorbát szenvedne és rendezetlen lenne”[1]
Uddhava nagyon különleges, nagyon kedves bhaktája volt Krsnának, az egyik fő segítő és kedvelt személy Dvárakában, s volt egy olyan érzése, hogy Krsna el fog tűnni onnan. Ezért így sürgette Krsnát: „Mondd el ismét, mi a legfontosabb! Mondd el nekem újra! Már elmondtad Ardzsunának, de nekem is mondd el újra! Mi a titok?” S akkor Krsna elkezdte hasonló módon oktatni őt, mint Ardzsunát a Gítában. Ez megtalálható a Srímad Bhágavatam tizenegyedik énekében. S képzeld csak el, hogy neked van ez a félelmed: ‘Lehet, hogy az én szeretett Uram eltűnik, eltávozik ebből a világból’, és Ő rábólint: „Igen, elmegyek.” Nagyon fájdalmas. Ez egy hosszú tanítás. De lassan-lassan eljutsz a végére, a végső megértéshez, hogy Krsna el fog menni. Milyen fájdalmas következtetés! 
Uddhava raszájáról, a Krsnával való kapcsolatáról azt tartják, hogy alapvetően szakhja vagyis baráti rasza. De Uddhava raszábhásban, kevert raszában van Krsnával. Ám ez a kevertség nem rossz ízű, még több íz van benne. Egy csipetnyi madhurja-rasza mellékízt is tartalmaz. Uddhava nagyon bensőséges társa Krsnának, de főként barátként viselkedik. Az is előfordul, hogy ő gondoskodik Krsnáról – felvéve egy feljebbvaló helyzetét. Tehát a kettejük közti kapcsolat nagyon sokrétű és gazdag. 
Mégis Uddhavának van egy vágya. Az egyik leghíresebb mondása, amit sokszor idéznek: „Szeretnék kúszónövény vagy bokor lenni Vrndávanában.” Hogy van ez? Fel akarja adni a barátságát Istennel, azért, hogy egy bokor legyen? Hogyan lehetséges ez? ‘Épp Vele tárgyalok erről: „Elmész?”, és Krsna így válaszol: „Igen, el fogok menni!” Lemondjak erről a helyzetemről, hogy bokor lehessek?’ Mi a titok itt? A tétlen bokor Vrndávanban magasabb helyzetben van, mint egy aktív barát Dvárakában? 
Valójában Uddhava nem egy növény szeretne lenni, más ambíciója van. ‘Miért szeretnék bokor lenni – és még nem is Vrndávanban, hanem Vrndávan környékén, közel Vrndávanhoz? Miért? Mert néha a gópik arra járnak. S amint sétálgatnak, a por felkavarodik. S ahogy elhaladnak mellettem, a lábuk pora lehet, hogy rászáll a leveleimre.” Tehát, valójában ezért szeretne bokorként megszületni. Szeretnétek következő életetekben bokorként újjászületni? Ez egy nagyon lényeges dolog, nem csupán egy vicc. 
Sokan szeretnék látni Krsnát, az Istenség Legfelsőbb személyiségét, de Ő számos esetben elrejtőzik; például, amikor a teheneket vagy a borjakat terelgeti. Az állatok vannak elöl, s Krsna pedig Balarámmal hátul. Mi történik, amikor az állatok vonulnak? Ők is felkavarják a port. S ez a porfelhő elfedi Krsnát az alkalmatlan emberek szeme elől. Tehát, még a vrndávani por is lehet a tanítómesterünk. Mert, ha leülepszik ez a por, akkor felfedheti nekünk Krsnát. 
A különféle raszákban valamennyi különböző gyakorló úgy érzi, hogy ‘ez a legjobb nekem’. „Tehát az abszolút szemlélet bármilyen helyzetből lehetséges. Bár valamennyi szolga teljesen elégedett azzal, ahol éppen van, a saját pozíciójával, mégis tisztában van Vrndávan felsőbbségével. A részlehajlás nélküli szemlélet mindig jelen van, s a relatív és az abszolút között az abszolút van mindig felsőbb helyzetben. Szarva-dharmán-paritjadzsja: Hogy az abszolút vagy ‘forradalmi” fölötte áll a relatív vagy „alkotmányos”szempontnak ezt szilárdan megalapozza Krsna amikor azt mondja a Bhagavad-gítában, hogy „Add fel a vallás minden változatát – még azokat is, melyeket Én Magam honosítottam meg a különböző szentírásokban, s melyekről itt a korábbi útmutatásaimban beszéltem neked – s hódolj meg teljes szívedből egyedül Énelőttem!”[2] Ezt hívják spirituális forradalomnak. „Add fel az összes többi koncepciót, és hódolj meg Énelőttem”. „Mindenhol az abszolút szempont győzedelmeskedik.” 
 
(folytatása következik)

 



Leave a Reply