Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




Radha-damoder-temple

(részlet Szvámí Tírtha 2014. január 11-ei tanításából)
 
(az előző hétfői tanítás folytatása)
 
A kilencedik pont így szól: „Legalább háromszor körül kell járnunk a templom épületét. (Minden templomban lehetőség van rá, hogy körbejárjuk az épületet, legalább háromszor. Vannak bhakták, akik ezt többször is megteszik: tízszer, tizenötször, a fogadalmuknak megfelelően. A gószvámík a Góvardhan-hegyet járták körbe.) Körül kell járnunk Vrndávan területét is.”[1]  Ez is olyan, mint egy körmenet. Gyakorlatilag minden nap látni zarándokokat és látogatókat a parikrám-márgon[2] Vrndávanban. Nem tudom, milyen hosszú ez az út, de két- két és fél órába telik a teljes távolság megtétele. Olyan helyekre vezet el, melyek emlékeztetnek Krsna és Maháprabhu kedvteléseire; a lílák különböző helyszíneire és templomokba. Különösen ékádasíkor sok bhakta teszi meg ezt a sétát a város körül. Ma ékádasí van, tehát elmehettek egy meditációs körútra Vrndávanban. S általában amikor a templom belsejében körbejárjátok az oltárt, az oltár mögött megérinthetitek a falat a homlokotokkal és elmondhatjátok a fohászaitokat. Így van ez az olaszországi Padovában is, ahol Szent Antal szarkofágja található. Az emberek hátramennek, megérintik a falat és fohászkodnak – ugyanaz a rendszer.
Említették a Góvardhan-hegy körüli parikrámot is. A kirándulás minimális hossza húsz-huszonvalahány kilométer, de akár a duplája is lehet, ha meg szeretnétek látogatni egyéb helyeket is. Gyalog eléggé kimerítő. Egyszer ékádasi napján kezdtünk bele ebbe a túrába, de Aditinek, aki táncos, délután fellépése volt. Elindultunk hát, a távolság azonban ahelyett, hogy csökkent volna, inkább nőtt, az idő pedig elkezdett rohanni. A szent helyeken ezek a dimenziók kissé összekuszálódnak. A távolság alig egyharmadát tettük meg, amikor rájöttünk, hogy nem fogunk visszaérni, lehetetlenség. Akkor fontolóra vettük a dolgot: vajon visszaforduljunk-e – ám ez nem túl jó dolog, vagy továbbmenjünk – de akkor biztosra vehetjük, hogy nem érünk vissza. Mit tegyünk hát? Végül úgy döntöttünk, riksával utazunk. Ez megint katasztrófának bizonyult, mivel a körülöttünk lévő bhakták elkezdtek ujjal mutogatni ránk: „Mit csináltok? Riksával utaztok, mit jelentsen ez? Ti lustaságok!” Ó, Uram!
Tehát kétszer is gondoljátok meg, mielőtt elindultok egy Góvardhan-parikrámra! Ezért létezik egy alternatíva: ha meglátogatjátok a Rádhá-Dámódar templomot, és négyszer körbejárjátok az udvart és a templom-komplexumot, az kitesz egy Góvardhan-parikrámot – tehát felcserélhető vele. Egyébként ez a templom nagyon fontos – itt lakott Sríla Prabhupád a vrndávani időszaka alatt – van ott egy piciny szoba és egy konyha, amit használt. Az oltáron a gószvámík sok fő múrtija csoportosul; ott található Krsna lábnyoma is egy kődarabon, s az udvaron megtaláljátok Rúpa gószvámí szamádhiját és a bhadzsan-kutírját. A másik udvaron ott van Dzsíva gószvámí szamádhija is, tehát nagyon-nagyon sok minden sűrűsödik össze ezen a helyen. Ha netalántán Vrndávanban jártok, ezt a templomot ne hagyjátok ki!
 
(folytatása következik)
 
1. Az odaadás nektárja, 6. fejezet
2. Olyan zarándoklat, amikor a szent helyeket körbejárják
 

 



Leave a Reply