Sharanagati

Krsna-prijá kérdése: Bizonyos aspektusból, amikor egy anyagi kapcsolatban vagy – habár nem lehet így különválasztani, mert a dolgok keverednek – amikor vannak bizonyos érzéseid, amiknek úgymond radzsaszikus a természete, de ez a fajta érzés megjelenik a bhaktákkal kapcsolatban is. Azt jelenti ez, hogy ezek az érzések átalakultak és elfogadhatóvá váltak más szinten? És toleráljuk ezeket, vagy kerüljük inkább?

Tírtha Mahárádzs: Ha valaki anyagi tulajdonságokat gyakorol rajtad, toleránsnak kell lenned. De ne adj anyagi tulajdonságokat, vagy viselkedést másoknak – azért, hogy ők is megtanulhassanak tolerálni téged. Kicsit nehéz, nem kétség. Mégis mit mond Maháprabhu a Siksástakamban? „Légy alázatosabb egy fűszálnál. Béketűrőbb egy fánál”; ha kiszámoljuk hány milliószor idézték már ezt a verset a vaisnava történelem folyamán nyugaton és keleten, és, hogy csak az esetek kis százalékában gyakorolták, akkor ez az egyenleg egy kissé szomorú. Dolgozzunk hát azon, hogy jobbá tegyük a mérleget. Ne beszélj az alázatosságról, hanem gyakorold!

De Krsna mestere a tulajdonságok megváltoztatásának. Az egyik neve Májin, és ez azt jelenti mágus. És egy mágus az anyagit lelkivé tudja tenni. A vasat pedig arannyá. Ezek nagy csodák, így van? Arra is képes, hogy egy nem hívőt, egy ateistát, hitű emberré változtasson. Mondhatjuk, hogy ez a legnagyobb csoda, ami megtörténik. Így van? De van még egy ennél is nagyobb csoda – amikor egy szádhana-bhakta rága-bhaktává változik. Ez a legnagyobb csoda. És lehet, hogy most nem értitek, nem érzitek ennek a fontosságát, nem látjátok mi ebben olyan nagy szám: bhakta – bhakta. De a különbség óriási.

Maháprabhu tehát egy nagyon magas sztenderdet állított fel. És meg kell próbálnunk gyakorolni.

Krsna-prijá: Lehetséges, hogy ezek az érzések valamilyen módon az egyén kapcsolatát írják le az isteni dolgokkal? Például a féltékenyég.

Tírtha Mahárádzs: Óh, nagyon sokszor. Sokszor. Hány férj lesz féltékeny a feleségére, amikor Krsna színre lép! Helyesen mondtam? Igen, a feleség vonzódik Istenhez, igen. A másik irány: ha a férj elkezd vonzódni Rádháráníhoz – ez is nagy gond. Ezek, mondhatjuk érzelmi ösztönök. Ezért nagyon közel állnak a lélekhez – nem az elméhez – mert bántja az érzelmi egódat, az érzelmi énedet. Máskor láttam, hogy a gyermekek féltékenyek lesznek Istenre a szüleik miatt: hogy túl sok gyakorlatot végeznek. De legtöbbször az történik, hogy amikor belefogsz lelki karrieredbe, különösképp ha fiatal vagy még, a szüleid és barátaid megijednek: „Mi történik az én kedves fiammal? Korábban olyan rendes volt, minden hétvégén szórakozni ment, részegen jött haza, és a lányok után futkározott – ez olyan normális. És most az ásramba futkározik, feltakarít, amit itthon soha nem csinált. A fiam valaki másnak tisztítja a padlót! És már nem is iszik. Nincsenek körülötte lányok. Hogyan lesz belőlem nagymama?!” És sok más problémájuk lesz még. Vigaszt kell nyújtanunk nekik. Az egyik megoldás az volt, amikor az egyik brahmacsárink haza ment, és kérés nélkül nekiállt mosogatni. Megbabonázta az édesanyját. Olyan egyszerű meggyőzni másokat arról, hogy egy jó folyamatot követünk. És ez nem egy intellektuális magyarázat: „Édesanyám, kérlek, hallgass most rám. Ez a folyamat a legjobb, elmondom miért.” Ez így sosem fog működni. Mert a gyakorlati megtapasztalás sokkal több, mint az intellektuális meggyőződés. Ezt kell tehát megmutatnunk másoknak, mert ily módon szolgálhatjuk az embereket, Istent, saját lelki fejlődésünket.