Sharanagati

Dámódar kérdése: Mielőtt Isten megjelenne a Földön évekig tart a készülődés időszaka. Elmondanál néhány jelet, mely Csaitanja Maháprabhu megjelenését mutatja? És nem csak jeleket, de személyeket is.

Tírtha Mahárádzs: Vannak jó és rossz előjelek. A Kali-jugában a rossz előjelek vannak többségben. A jó előjel igen kevés. De azért van néhány jó előjel is. Például ha reggel kisétálsz az ajtódon és meglátsz egy banánfát – az egy nagyon pozitív jel. Kicsit nehéz Szófiában. Vagy ha például teheneket látsz – az is egy jó jel. Ez már könnyebb, különösképp faluhelyen. És sok más jel, ómen van még, ami kedvező vagy kedvezőtlen. Az időnek megvan ez a degradáló tendenciája. És ahogy a korok lefelé haladnak, a kegy szintje emelkedik. Amikor tehát a legelesettebb helyzetet látod, a legelesettebb körülményeket, az úgymond a legjobb ómen, a legjobb jel, Isten meginvitálására.

És azt mondják Csaitanja Maháprabhu megjelenése előtt az emberek nagyon romlott életet éltek – a pénzüket állatviadalokra vesztegették, megtörték az erkölcsi törvényeket, alacsony szintű vallásos és ál-vallásos gyakorlatokat folytattak, mint a Káli imádat, vagy a nága imádat, stb. Az emberek általános helyzete tehát nagyon elesett volt, és Csaitanja Maháprabhu néhány – úgymond – előhírnöke látta ezt a romlott helyzetet, és az emberiség félelmetes jövőjét. Különösképp Advaita Ácsárja, Bengálban a vaisnava csoport szenior tagja volt; és Haridász Thákur – mondhatni, hogy ők voltak az előhírnökei. Advaita Ácsárja tehát a Legfelsőbbhöz fohászkodott: „Kérlek, gyere, és mentsd meg az emberiséget.” A fohászok mellett imádatot is bemutatott. Gangesz vízzel és tulaszi levéllel végezte az imádatot, felajánlásokat végzett és fohászkodott. Fohásza pedig annyira erőteljes volt, hogy végül invitálássá vált. Mondhatjuk, hogy ez volt a gyakorlati oka annak, hogy Maháprabhu eljött. Máskülönben Advaitát az isteni energia megnyilvánulásának is tekintik.

Ez a közvetlen ok, amiért Maháprabhu eljött. Az eredeti ok az volt, hogy Krsna meg akarta ízlelni, milyen érzés bhaktának lenni. Meg akarta érteni saját vonzerejét, és Rádhárání szeretetének mélységét. Ez tehát a három ok, amiért az Úr Maháprabhuként jelent meg. Ezek a belső okok, a külső ok pedig a Föld és az emberiség leromlott helyzete.

Ötszáz évvel ez előtt igen leromlott a helyzet. A huszadik század elején Bhaktivinód Thákur így ír: „Óh, a Föld helyzete olyan romlott, hogy csak Isten egy inkarnációja tudja megmenteni.” Egy másik inkarnáció megjelenését várta tehát. Nos, lehet, hogy nem Naraszinha jelent meg. Lehet, hogy nem Kalki. De valaki eljött. És ő valójában – zárójelben jegyzem meg – Bhaktivinód Thákur unokája. Mert Bhaktivinód Thákur fia Bhaktisziddhánta Szaraszvatí, az ő lelki fia pedig, a tanítványa, Sríla Prabhupád. És Sríla Srídhar Mahárádzs, aki Prabhupád előtti, saktjávésa-avatárnak tartotta hittestvérét, Bhaktivédánta Szvámí Prabhupádot. Bhaktivinód jövendölése tehát – mondhatjuk – valóra vált. Az isteni energia eljött a Földre, hogy segítse az emberiséget. A nagy személyiség jövendölései mindig valóra válnak.

Mit tegyünk hát? Kérdezzük úgy elöljáróinkat, mintha jövendöléseket mondanának? Kérdezzük mestereinket saját személyes jövőnkről? Vigyázat! Szavaik valóra válnak. Ha tehát mesterünk azt mondja: „Óh, nagy prédikátor leszel,” valóra válik. Vagy ha így szól: „Alázatos bhakta lesz belőled,” függetlenül hatalmas egódtól. És így tovább.

Isten tehát sosem hagyja magára az embereket. Mindig van lehetőség a tisztulásra és a kapcsolódásra. És Maháprabhuval mások is érkeztek – például bátyja, habár másik családból érkezett, Nitjánanda, aki a guru-tattva. Dzsáj Srí Krsna Csaitanja, Prabhu Nitjánanada, Srí Advaita, Gadádhara és Srívásza – ők az az öt személyiség akik megjelentek és fontos szerepet játszottak az istenség ezen fejezetében. Az isteni aspektusokat és energiákat, valamint Legfelsőbb szolgálóit képviselik. Ily módon lesz teljes a kép. Isten, az Ő fő energiája, tanítója – sakti, Isteni ereje, és bhakta-saktija. Isteni, belső energiája, mint Gadádhara. És amikor Maháprabhu elment, lassan-lassan ezek a személyek is visszavonultak. Advaita Prabhu fiai – úgymond – a saját szampradájájukat indították el. És Nitjánanda vonala még a mai napig is élő. Láthatjuk tehát, hogy ez a Csaitanja fal sok-sok ágra, iskolára, tradícióra ágazott. A Gaudíja Math az egyik ilyen szervezet, az ISKCON egy másik, és azt remélem mi is egy kis gally vagyunk Mahárpabhu fáján.

Jasódá: Melyik Nitjánanda Prabhu vonala?

Tírtha Mahárádzs: A gópa-vonal. Mi a gópí-vonal vagyunk. Az ő fő eszményük a gópák társulása Istennel, Krsnával.