Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2018.08.17-ei ludastói tanításából)

(az előző pénteki tanításából)

„Mádhavéndra Purí azon az éjszakán a templomban hajtotta álomra fejét, ám hajnal felé újra álmot látott. Azt álmodta, hogy Gópál megjelenik előtte, és azt mondja: Ó, Mádhavéndra Purí, már megkaptam az összes szantálfát és kámfort!” „Őröld össze a szantálfát a kámforral, s amíg csak el nem fogy, mindennap kend be ezzel a péppel Gópínáth testét!” „Nincs különbség az Én testem és Gópínáth teste között. A kettő egy és ugyanaz. Ezért ha Gópínáth testére kened a szantálfapépet, akkor Engem is bekensz, s ez lehűti majd a testemet.” „Ne tétovázz, hanem cselekedj a parancsom szerint! Higgy Bennem, s csak tedd, amit tenned kell!”

Itt az intenzitásnak egy nagyon magas fokát láthatjuk. Gondolhatnánk, hogy ez valami filozófia, hogy Krisna egy, de sokféle múrti formájában terjeszti ki magát, s ezért az egyiknek felajánlott szolgálat, az tulajdonképpen mindegyikhez eljut. De vajon mi történik a lelki gyakorlók szintjén, mi történik az emberi viszonyokban? Megvalósul-e az ilyen fokú intenzitás, a végső harmónia, a végső isteni egység az emberek között? Mint amiről beszéltünk, hogy az asszony a férjének a jobbik fele, de vajon megtörténik-e az, hogy én eszem, és te laksz jól; vagy ha én elérek valamit, az a te sikered is egyben; vagy ha én boldog vagyok az a te örömöd; és ha én rád gondolok, akkor te azonnal válaszolsz? Ez vajon megvalósul? Én ezt nevezem intenzitásnak. És ez lehetséges! A múltkor ugyan megegyeztünk abban, hogy egy bhakta törekedjen a lehetetlenre, de akkor vajon ne is foglalkozzunk ezzel, hiszen most meg azt mondjuk, hogy lehetséges?

Kedveseim, csak szeretném felhívni a figyelmeteket arra, hogy ne gondoljátok azt, hogy ha valamit is elértetek a lelki életben, hogy ez már a törekvéseiteknek a vége lenne! Tegyétek meg a következő lépéseket is, amelyek e felé az intenzitás felé vezetnek, hogy az én boldogságom, az a te örömöd is egyben; az én sikerem az a tiéd is, és ebben természetesen az is benne van, hogy az én kudarcom az a te kudarcod, és hogy a te kudarcod az az én kudarcom is. Itt egy nagyon szoros összeköttetés van, mindenen osztozunk, amink csak van, ez az igazi közösség, ez az igazi közösségvállalás.

„Ezt az utasítást adta Gópál, majd eltűnt, Mádhavéndra Purí pedig felébredt. Azonnal hívatta Gópínáth szolgáit, akik mind elé járultak. Mádhavéndra Purí így szólt: „Kenjétek be Gópínáth testét ezzel a kámforral és szantálfával, amit a vrndávani Gópálnak hoztam! Tegyétek ezt rendszeresen, mindennap!” „Ha a szantálfapépet Gópínáth testére kenitek, Gópál lehűl. Végtére is az Istenség Legfelsőbb Személyisége teljesen független, s az ő utasítása mindennél hatalmasabb.” Gópínáth szolgái nagy elégedettséggel hallották, hogy nyáron az összes szantálpépet arra használhatják, hogy bedörzsöljék vele Gópínáth testét. Mádhavéndra Purí így szólt: „Ez a két segéd rendszeresen fogja őrölni a szantálfát, s ti is hívjatok még két embert segítségül, én majd fizetem a bérüket.” Így aztán Gópínáthdzsí mindennap kapott őrölt szantálfából készült pépet, és szolgáit ez nagyon boldoggá tette. A szantálpépet Gópínáth testére kenték, míg csak az egész készlet el nem fogyott. Mádhavéndra Purí mindvégig ott maradt. Nyár végén Mádhavéndra Purí visszatért Dzsagannáth Puríba, és nagy örömmel az egész csáturmászját ott töltötte.   

Készítettetek már ilyen szantálpasztát valaha? Ó, ez egy nagyon szép szolgálat, melyet a murtiknál is szoktak alkalmazni. Vesznek egy kis kőlapot, amin egy szantál rudacskát elkezdenek összeőrölni vízzel, majd lassacskán ebből lesz egy finom paszta, melybe virágfejet mártanak és ezt szokták a tekintélyes vendégek homlokához érinteni. Ez egy nagyon szép gesztus!

(folytatása következik)   

1. Csaitanja-csaritámrta, Madhja 4.157-161
2. Csaitanja-csaritámrta, Madhja 4.162-169