Sharanagati

 

„Védj meg bennünket, ó, Nárájan, az erdei füzér hordozója, a buzogány, a kagylókürt, a lótuszvirág és a csakra birtokosa, és akit Visnunak és Vászudévának is neveznek.” A buzogány az Úr Visnu jelképe. Ez nem csupán egy királyi insignia (hatalmi jelvény), hanem az ellentétes oldal üldözésére szolgáló fegyver is, ám egyszersmind az isteni tudás szimbóluma. S ebből megérthetjük, hogy az isteni tudás olyan, mint egy fegyver, melynek segítségével legyőzhetitek a lelki törekvéseitek során megjelenő ellenségeiteket. 

Visnunak számtalan szimbóluma létezik, valóban rengeteg. Például a csakra, amely szintén egy másik fegyver, a vaisnavák ellenségeinek üldözésére szolgál. De mivel remélhetőleg mi nem vagyunk ellenségesek – sem az Úrral, sem pedig az Ő szeretteivel szemben – ezért gondoljunk csak Visnu finomabb szimbólumaira!

Az egyik ilyen a lótuszvirág – padmá, amelyet kamalának is nevezünk – szintén egy nagyon összetett jelkép. Mit jelent számotokra?

Válaszok: Tisztaság. Emelkedettség. Szépség. Az univerzum. A virágzó tudás. Gurudév. Gólóka Vrndávan.

Szvámí Tírtha: Nahát! Rendben, úgy gondolom álljunk meg itt egy pillanatra! Mert, ha tovább folytatjátok a felsorolást az egyre gyönyörűbb és jelentősebb tulajdonságokkal, akkor félő, hogy elájulunk. De álljunk meg ennél a javaslatnál, hogy a lótuszvirág az univerzum szimbóluma! Amikor még bimbóként zárva van, az a benne rejlő lehetőséget jelképezi – a teremtett világ megnyilvánulatlan helyzetét.  S mikor kinyílik, amikor kivirágzik, akkor pedig az univerzum megvalósult állapota.

Természetesen, a lótuszvirág a tanítvány jelképe is. Ne feledjétek, hogy a sáros vízből nő ki, ám a napsütésben virágzik. Mégis, a lótuszvirág legfontosabb szerepe az, hogy Krsna a kezében tartja s játszik vele! Amikor Krsna átöleli a barátait, a gópák vállán nyugtatja a karját, közben ezzel a lótuszvirággal játszadozik. Akkor ez nem is fegyver, hanem a mi Urunk nagyon játékos szimbóluma. S mit jelent ez? Azt, hogy az egész világ a Jóisten kezében van, Ő pedig játszik vele. Mintegy virágfelajánlásként kedves barátai vállainál. Ha a lótuszvirágot a valódi tanítvány szimbólumának tekintjük, akkor Krsna barátai a valódi tanítványt a vállukon viszik majd. Ez egy nagyon kiváltságos helyzet – a Legelsőbb Úr kezében lenni, vagy megérinteni szeretett barátai vállát. S amikor Szerettei másik csoportjával, a hölgyekkel találkozik, akkor nem érinti meg a vállukat ezzel a lótuszvirággal, hanem felajánlja lótuszlábaiknál. A lótuszvirágot a lótuszlábaknál. Mit jelent ez? Azt, hogy az egész világ Rádhiká lótuszlábainál van felajánlva. Vagy azt, hogy egy jó tanítvány a Legfelsőbb Szolga lótuszlábánál fog helyet és oltalmat találni. Az elmúlt két-háromezer s még több esztendő emberi vívmányait megvizsgálva arra a következtetésre juthatunk, hogy gyakorlatilag minden Rádhiká különböző kiterjedésekben megmutatkozó áldásainak köszönhető.

De nézzük csak az Úr Visnu egy másik szimbólumát! Gyakorlatilag valamennyi kiterjedésének a testén megtalálható ez a szimbólum. Nézzük például az Úr Buddhát, ha magatok elé képzelitek az Ő alakját, néha látható egy jel a mellkasán vagy a tenyerén. Emlékeztek rá, hogy melyik ez a szimbólum?  

Javaslat: Srívatsza.

Szvámí Tírtha: Srívatsza… vagy szvasztika. Sokszor van egy szvasztika a mellkasán vagy a tenyerein, néha a lábfején. Talán azt is gondolhatnánk, hogy ez olyan, mint a Buddhizmus ikonografikus szimbóluma. Ám egy misztikum rejlik itt. Hiszen ez Visnu kedvesének, Srínek, Laksmídévínek a szimbóluma.  Ezért kedves férjtársaim, feleségeitek a szvasztikák az otthonotokban, a jó élet, az áldások jelképei. Éppen ezért még az Úr Buddha is, aki nagyon aszkétikus volt, titokban mellkasához öleli kedvesét. 

Akkor mit is kezdjünk ezekkel a különféle formákkal, mint az Úr Visnu, Nárájan, Buddha…Hol van a mi Krsnánk? Ne feledjétek el azt a történetet, amikor Maháprabhu meglátogatott egy falut, közel Jagannath Purihoz, melyet úgy hívtak, hogy Álálanáth és ahol egy négykarú fekete Visnut imádtak. Maháprabhu annyira lelkesen imádkozott ott, s Krsnát ennek a múrtinak a formájában így szólongatta: ’Miért akarsz elbújni előlem? Jöjj el, s mutasd meg Magad!’ Olyan hevesen fohászkodott, hogy ennek a múrtinak az extra kezei leolvadtak és eltűntek, így nyilvánította meg magát az Úr kétkarú Krsna formában. 

Tehát valamennyi megnyilvánuláson és formán túl kell, hogy vágyjunk, égető vágyat érezzünk arra, hogy találkozzunk a számunkra legkedvesebbekkel, a szeretett Isteni Párral.