Sharanagati

(Szvámí Tírtha 2017. 01. 07-i szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

 Korábban arról beszélgettünk, hogy Gangá Anyácskának van egy haragos arca, most pedig ismerkedjünk meg egy kicsit a kegyes oldalával is. Például azt, hogy mindig kész elfogadni a különböző szolgálatokat. India szerte, adott helyeken minden nap imádják ezt a kegyes, szent folyót. Nagyon szép ének és tűzáldozat mutatnak be; virágfűzérekkel, közös fohászokkal, gyönyörű szertartással imádját Őt. Tudjátok, hogy mi a legkedvesebb felajánlás Gangá Anyácskának? Ez a legegyszerűbb és ugyanakkor a legkedvesebb felajánlás is a Számára – amikor a saját vizével imádják. Vesznek egy keveset a folyó vizéből, fohászkodnak, majd visszaajánlják a hullámoknak. Tudjuk, hogy ez szent víz és a felajánlás legjobb tárgya az, ha valami megszentelt dolgot ajánlunk fel, tehát vegyetek Belőle, de aztán mindenképpen ajánljátok vissza Neki. Mi történik e felajánlás során? Kevesebb lesz benne, ha veszünk egy kicsit a Gangesz nagyon bő hozamú vizéből? Nem, nem lesz kevesebb attól a néhány csepptől, amit kivesztek, nem, nem lesz kevesebb! Mi fog történni akkor, ha visszaajánljátok ezt a kis vizet a folyónak? Esetleg több lesz benne? Nem, nem lesz több; mégis történik valami eközben. Bennünk változik meg valami, ezáltal a szolgálat által, ahogy ez a fajta felajánlás működik – belül megváltoztunk. Gangá Anyácska nem változott, de mi igen.

Értitek már a Gangesz vizének tisztító erejét? Ezért ennek a tisztító hatásnak köszönhetően és mivel a Legfelsőbbel köt össze bennünket, Gangá Anyát is nagyon-nagyon könyörületesnek tartjuk. Olyan Ő, mint egy példakép, mint egy eszmény a számunkra. Valójában ki az, aki összekapcsol bennünket a Jóistennel? Ki a kapcsolat? Ez a lelki tanítómester. A guru összekapcsol minket Krisnával és ezért Gangá Anyácska olyan, mint egy lelki tanítómester – úgymond egy lelki mesternő. Azt mondják, ha valaki nem találja a lelki tanítómesterét emberi alakban, akkor fohászkodjon Gangá Anyácskához, hogy elnyerje az áldását. Értitek mennyire fontos ez a szerep – összekötni az embereket Istennel!

Tehát, ha szolgáljuk Gangát, ha szolgáljuk a lelki tanítómestert, akkor a tisztító hatása elér bennünket, éppen ezért nagyon áldásos ellátogatni a Gangeszhez. Az indiaiak nagyon szeretik a szent folyójukat! Minden este összegyűlnek ezekre a szertartásokra, leginkább a Gangesz felső részén, például Haridvárban. Itt levélből készült különleges tálakat ajánlanak fel, melyre virágot, ghí lámpást és füstölőt tesznek, majd a Gangesz vizére helyezve e felajánlásokat tova úsztatják őket. Ez az egyik módja annak is, hogy felajánljuk őseink, barátaink hamvait utolsó útjukra indítva őket. Azt mondják, ha felajánljuk a hamvakat a Gangesznek, akkor az egyenes út a mennyországba biztosítva van. Ez egy nagyon szép búcsúszertartás a lélek megsegítésére, hogy elérhesse a legvégső célt. Mi, akik itt maradunk, így segíthetjük az eltávozottak útját, hogy könnyű és lelki lehessen.

Gangá Anyácska arra tanít bennünket, hogyan szolgáljuk a Jóistent és hogyan érhetjük el Őt. Ezért Ő olyan, mint egy mesternő és tudjátok nagyon áldásos, ha van egy oltalmazónk, egy lelki vezetőnk. A guru nagyon kifinomult szinten működik. Olyan, mint egy vezető a lelki utazásunk során. Talán az elején anyagi útmutatásokat kérünk tőle, de később megértjük, hogy a lelki útmutatás ennél sokkal fontosabb. Maháprabhu azt mondta: „Mindannyian váljatok gurukká!” De ez nem azt jelenti, hogy tanítványokat kell gyűjteni. Nem, inkább azt, hogy ezt a finom lelki szintet kell elérnünk. A guru olyan megvilágosodott személy, aki segíthet másoknak is megvilágosodni. Ha valaki segít nekünk abban, hogy részt vehessünk ebben a tisztító folyamatban és visszavezet bennünket a Jóistenhez, mint Gangá, akkor lelki vezetőnkként tekinthetünk őrá.

(folytatása következik)