Sharanagati

Hadd idézzek néhány szót, vagy oldalt Sríla Gour Góvinda Szvámí Mahárádzs szép, és egyben nagyon fontos művéből, melynek címe: Srí Guru imádata. Üssük fel a108. oldalon, ahol az áll: Lelki ízekkel kísért hűség. Azt hiszem, önmagában idézni is elegendő ezt a címet: Lelki ízekkel kísért hűség. Már a címből is érthetővé válik számunkra, hogy nem holmi egyszerű hűségről, hanem a lelki ízekkel teli hűségről van szó. Ez az a mód, ahogyan élnünk kellene, és ahogyan oda kellene szentelni az életünket valaminek, valamennyi lelki kincsünkkel együtt, hiszen a lelket is ez inspirálja, és az emberi élet célja is a lelki önmegvalósítás. Ezért fontos önmagunkat művelnünk e téren.

„Brahmánda bhramité kóna bhágjavándzsíva / guru-krsna praszádé pája bhakti-latá bídzsa – “Az élőlények karmájuk szerint vándorolnak szerte az univerzumban. Néhányan a felsőbb bolygórendszerekbe emelkednek, néhányan pedig az alsóbbakba zuhannak. A sok millió vándorló élőlény közül az, amelyik nagyon szerencsés, lehetőséget kap arra, hogy Krsna kegyéből egy hiteles lelki tanítómesterrel társuljon, s Krsna és a lelki tanítómester kegyéből megkapja az odaadó szolgálat növényének magját.”[1] „Brahmándák, azaz univerzumok százezrei közt vándorolva nagyon szerencsés az a lélek, aki Krishna és a guru kegye folytán hozzájut a bhakti-krpá magvaihoz. Mi ez a mag? A sraddhá, azaz a hűség. Azonban ez a sraddhá nem közönséges sraddhá. A karmínak is van némi sraddhája, a gjání is rendelkezik némi sraddhával, és a bhakta is rendelkezik vele. Ezért ha csak kimondod: sraddhá, az nem elegendő. A szádhu, sásztra és guru szavaival szólva hozzáadhatunk egy jelzőt: rucsi-jukta-sraddhá, vagyis: lelki ízekkel kísért hűség. Ez a fajta hűség nem érhető el még a brahmándák százezrein való barangolás után sem, ám a szádhu kegye folytán könnyedén elérhető.

Ha a guru-páda-padma (a mester lótuszvirág lába) nagyon könyörületessé válik, és néhány szerencsés dzsívát szeretne odaadni hőn szeretett, gyönyörű Sjámaszundarjának, akkor az Ő könyörülete folytán elérhetővé válik az a bizonyos mag. Másként sohasem lesz elérhető. Csakis az Ő vágyából kiindulva lehetséges, hogy a guru-páda-padma, a bhakta-bhagavat-vaisnava odaadhatja azt a magot. A nagyon szerencsések – bhágjaván – jutnak hozzá. A balszerencsések nem kaphatják meg. Nagyon intenzív vágyat kell kifejlesztenünk magunkban, hogy szeretetteljes szolgálatainkat a guru és a vaisnavák lótuszvirág lábaihoz helyezhessük. Krsna a szeretet tárgya, és valamennyi kedves tanítványa – szádhu, guru, vaisnava – szintén a szeretet tárgyai. Csak azok kaphatják meg e magot, akik szívében kínzó vágy és kíváncsiság él iránta –mások nem juthatnak hozzá.”

Tehát idáig arról beszéltem Nektek, hogyan szerezhetitek meg a tanítványi hűség magvait. Jó szerencse, jó sors és könyörület. Jó sors – ez a Te részed, ez rajtad áll, a könyörület pedig majd elér. Ezután így folytatódik:

„Ma ezen ígéretes alkalommal megragadtam a lehetőséget arra, hogy fohászaimat az ilyen mesterek és guru-vargák lótuszlábainál ajánljam fel. Nem tudom, hogy jó- vagy balsorsom van-e. Mégis, nagyon erős vágyat érzek arra, hogy elnyerjem a kegyüket. Valósággal szomjazom rá. Ez elmúlt két napban rendeztétek meg ezt a guru-púdzsát, és sok értékes időt töltöttetek el vele. Mint barátotok, el kell mondjam nektek, hogy sok gyarlóságom és gyengeségem van, s megannyi alkalmatlanság rejlik bennem. Elárulom az igazat. Valamennyien azért jöttünk ide, mert guru-páda-padma lótuszlábai csábítottak ide, a mi nagyrabecsült lelki tanítómesterünk, A.Cs. Bhaktivédánta Szvámí Prabhupád és a korábbi ácsárják. Azok a guruk mind nagyon gazdag emberek. Nem anyagiakban, hanem a préma-dhanában, az istenszeretet kincsében. Azért jöttünk össze, mert szomjazunk rá, hogy megtudjuk, miként kerülhetnénk a préma-dhana nevű gazdagság birtokába. Ezzel a céllal érkeztünk ide.”

1. Csaitanja-csaritámrta, 2.19.151.