Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




(Szvámí Tírtha, 2018.01.03-ai szófiai reggeli tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Valójában az egész védikusk kultúra célja az Úr Visnu megértése. A Rig-véda egyik mantrája elmondja, hogy a nagy szentek vágya mindig az, hogy tántoríthatatlanul meditálhassanak Visnu lótuszlábán.”

Ez a Rg-véda nagyon jelentős mantrája, mely kimondja, hogy a Legfelsőbb Úr lótuszlábának áldása hatja át az egész teremtett világot. A megvilágosodott szentek az Úr lótuszlábának örök látomását hordozzák a szívükben. Ez egy gyönyörű eszménykép, hogy mi is eljuthassunk arra a szintre, ahol már képesek vagyunk elképzelni szeretett Urunk lótuszlábait. Erre azt mondhatjátok, hogy ez kicsit semleges érzületűnek hangzik, de gondoljatok csak saját magatokra, hogy ti milyen szinten vagytok. 

Amikor valaki eljut arra a szintre, amelyen méltányolni tudja Visnut, ez odaadó szolgálata kezdetét jelenti. Ha ekkor megfelelő vezetés mellett tovább végzi az odaadó szolgálatot, az odaadó szolgálatnak más aspektusai is fokozatosan megnyilvánulnak számára. A sánta-rasza szintjén az ember láthatja az Úr Visnut, az Istenség legfelsőbb Személyiségét, aki még a démonokat is felszabadítja. Az ilyen leendő bhakták az Urat az örök transzcendentális formaként, minden önmegvalósított lélek vezéreként, a Felsőlélekként és a Legfelsőbb Brahmanként ismerik el, és méltányolják azt is, hogy az Úr tökéletesen békés, teljesen ura Önmagának, makulátlan tisztaság jellemzi, kegyes a bhaktákhoz, és semmilyen anyagi körülmény nincs Rá hatással. Amikor a szentek ilyen tisztelettel és hódolattal tekintenek az Úr Visnura, tudhatjuk, hogy ez annak a jele, hogy a sánta-raszában vannak, vagyis az odaadó szolgálat semleges szintjén állnak.”[1]

Itt valami nagyon szép és rendkívül érdekes dologról van szó, a leendő bhaktákról. Tehát, akik a sánta-rasza hangulatában vannakők tekinthetők a leendő bhaktáknak. Ahogy már a múltkor említettük, kétféle ember létezik: a bhakta és a leendő bhakta. Gyakorlatilag azt is leszögezhetjük, hogy valamennyi vallást ugyanaz az egymás iránti tiszteletteljes hangulat hatja át. Bizonyos értelemben a Legfelsőbb Urat ők sánta-rasza, semleges hangulatban imádják. Itt azt olvashattuk, hogy a sánta-rasza jellemzői a következők: dicsőítsük az Úr hatalmasságát, béketűrését és egyéb tulajdonságait, illetve tiszteletteljes hangulatban imádjuk Őt magát. Tehát itt annak a leírását láthatjuk, hogy miként közelednek egyfajta egyetemes módon az emberek a Legfelsőbbhöz. Ezek azok a sajátosságok, melyeket mindenhol megtalálunk és ez egy nagyon jó alap, mert belőlük lesznek a leendő bhakták. 

Tehát nagyon fontos ismernünk, hogy miként írja le Az odaadás nektárja egy szent jellemzőit. Ez akkor lesz nagyon lényeges, ha a jövőben szeretnénk leendő bhaktákká válni. Ez valójában egyenlő azzal, hogy szentté kell válnotok és akkor már nem lesz szükségetek ezeknek a tulajdonságoknak az ismeretére. 

„Szentnek azt nevezik, aki teljes mértékben megérti, hogy ha csupán odaadó szolgálatot végez, biztos lehet a felszabadulásban. Mindig követi az odaadó élet szabályozó elveit, s ugyanakkor vágyik arra, hogy megszabaduljon az anyagi kötelékektől.” Tehát először van a meggyőződés, utána a cselekvés. 

„Így gondolkozik egy szent: „Mikor leszek képes arra, hogy egyedül éljek a hegyek barlangjaiban? Mikor jön el az idő, amikor csupán ágyékkötőt fogok viselni? Mikor fogom beérni csupán egy kevés gyümölccsel és zöldséggel? Mikor tudok majd örökké Mukundának, s a Brahman-ragyogás forrásának lótuszlábára gondolni? S az élet e lelki helyzetében mikor értem majd meg teljesen, hogy napjaim és éjszakáim csak jelentéktelen pillanatok az örök időben?”

Ilyen egy átlagos szent, de vajon milyen egy szent bhakta? „A bhakták és az önmegvalósított szentek, akik az Úr dicsőségét hirdetik, szívükben mindig eksztatikus szeretetet táplálnak az Úr iránt, így aztán elnyerik az extatikus hold sugarainak áldásait, és szentnek nevezik őket. ” [2]

Ez Rúpa gószvámí javaslata: „Ahhoz, hogy szentekké váljatok, őrizzétek meg a szívetekben az Úr iránti állandó extatikus szeretetet.” 

Tehát emlékezzetek erre, hogy milyen a semleges odaadó szolgálat szintje, hogy képesek legyetek azt hosszan fenntartani. És mi a semleges odaadó szolgálat magasabb szintje,? Ennek a szeretetteljes kapcsolatbak a fenntartása a szívetekben. 

(folytatása következik)

1. Az odaadás nektárja, 35.
2. Az odaadás nektárja, 35.



Leave a Reply