Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




(Szvámí Tírtha 2017.05.06-i, Rila-hegység reggeli előadásából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

 „Bharata király nagy hittel különféle áldozatokat mutatott be, köztük az agni-hótrát, a darsát, a púrnamászát, a csatúrmászját, a pasu-jagját [amelyben lovat áldoznak] és a szóma-jagját [ahol egyfajta italt ajánlanak fel]. Néha teljesen végrehajtotta az áldozatokat, néha csak részben, ám mindkét esetben szigorúan követte a csatur-hótra szabályait. Így imádta Bharata Mahárádzs az Istenség Legfelsőbb személyiségét. Miután Bharata Mahárádzs megtette a szükséges előkészületeket a különféle áldozatokhoz, az eredményt a vallás nevében az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, Vászudévának ajánlotta. Minden jagját az Úr Vászudéva, Krisna elégedettsége érdekében végzett tehát. Úgy gondolta, hogy mivel a félistenek Vászudéva testének részei, Ő irányítja azokat, akikről a védikus mantrák szólnak. Így gondolkodva megszabadult minden anyagi szennyeződéstől, a ragaszkodástól, a kéjtől és a mohóságtól. Amikor a papok az áldozat hozzávalóit a tűzbe ajánlották, Bharata Mahárádzs jól tudta, hogy a különféle félisteneknek tett felajánlásokat pusztán az Úr különféle testrészeinek ajánlották. Indra például az Istenség Legfelsőbb Személyisége karja, Szúrja [a Nap] pedig a szeme. Bharata Mahárádzs úgy tekintett a különféle félisteneknek tett felajánlásokra, hogy azok valójában az Úr Vászudéva különféle testrészeinek szóltak .”[1]

Tehát Bharata Mahárádzsnak az volt a víziója, hogy a mantrák által megidézett különböző személyiségek a Legfelsőbb különféle testrészeit személyesítik meg. Ez nagyon tanulságos, mert a sokszínű megnyilvánuláson túl észre kell vennünk, meg kell látnunk a belső lényeget. Egy életöltő alatt sokféle tevékenységet végzünk, és ezeket ugyanannak a szellemiségnek kell áthatnia – ez pedig nem más, mint hogy bármit is teszünk, az legyen gyöngéd és szeretetteljes felajánlás a Legfelsőbbnek. Az odaadás nem korlátozódik pusztán a templomszobára, ha onnan kiléptek nincs megtiltva, hogy mindazt az életben is gyakoroljátok! Próbáljátok magatokkal vinni a szellemiséget, de nagyon vigyázzatok a dolgok irányultságára. Ne a világi szellemiségét hozzátok be a templomba, hanem inkább a lelki látásmódot vigyétek ki a külvilágba.

Nagyon fontos, hogy a mantrát bizonyos tényezők, adott jellemzők határoznak meg. Például az egyik szempont a rsi-muni, aki átadja ezt a mantrát és ő olyan, mint a védelmezője, fő szaktekintélye annak a különleges mantrának. Aztán ott van a Legfelsőbb aspektusa, amelyre a mantra hivatkozik, illetve még a jelentése, az eredménye a mantrának. Tehát sokféle szempont létezik, ezért a mantra átitat, tejesen átjár. Meglehet elsőre nem tudjuk megérteni az általunk zengett mantrák különböző aspektusait, mélységeit, de amint belekezdünk a gyakorlatba ezek feltárulnak a számunkra. A helyes mantrazengés nem intellektuális erőfeszítés, hanem a Legfelsőbb meginvitálása. Egyszer Bhakti Ballabh Tírtha Mahárádzs azt mondotta: „Ha azt mondjátok, hogy Hare Krisna, az olyan, mint egy üdvözlés a bejárati ajtótokon: ‘Isten hozott’. Szóval ne lepődjetek meg, ha Valaki majd ezekután be is kopog majd hozzátok.” Ez a lelki gyakorlatotok jelentése: az Isteni szféra meginvitálása, mely aztán megmutatja és elhozza a Vendéget hozzátok.

„A rituális szertartások megtisztították Bharata Mahárádzs szívét, s így mentes volt minden szennyeződéstől. Napról napra egyre több odaadó szolgálatot végzett Vászudévának, az Úr Krisnának. Az Úr Krisna, Vaszudév fia az eredeti Istenség Személyisége, aki Felsőlélekként [Paramátmáként], valamint személytelen Brahmanként egyaránt megnyilvánul. A jógik a szívben lakozó, helyhez kötött Paramátmán meditálnak, a gjánik a személytelen Brahmant imádják Legfelsőbb Abszolút Igazságként, míg a bakták Vaszudévát, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét imádják, akinek transzcendentális testéről a sásztrák írnak. Az Úr testét a Srívatsza, a Kaustabha drágakő és egy virágfüzér díszíti, kezeiben kagylókürtöt, korongot, buzogányt és lótuszvirágot tart. Az olyan bhakták, mint Nárada, szívükben örökké Rá gondolnak”.[2]

Itt azt láthatjuk, hogy az áldozatok helyes bemutatásának köszönhetően megtisztult a szíve. Majd mi történt ezután? Bharata Mahárádzs odaadása napról napra nőtt. Ez alapján tudjátok megítélni magatokat; ha azt érzitek, hogy az odaadásotok napról napra gyarapszik, akkor levonhatjátok ezt a következtetést ‘a szívem már teljesen megtisztult’. Azonban, ha nem érzitek, hogy odaadásotok így növekedne, akkor több lelki gyakorlatot kell végezzetek, mivel az anyagi dolgok természetükből adódóan degradálódnak. Ezt hívják entrópiának – a dolgok lebomlásának. A kali-juga tudományos szóval, entrópia. De akkor mi a helyzet az isteni, lelki dolgokkal – vajon ezek is lebomlanak? Nem, azok növekednek, mivel nem az anyagi természethez tartoznak. Talán lassan-lassan vagy láthatatlan módon, de növekedniük kellene.

(folytatása következik)

[1] Bhágavata-purána 5.7.5-6.

[2] Bhágavata-purána 5.7.7.



Leave a Reply