Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2017.09.29-i szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Krsna-prijá kérdése: Korábban említetted, hogy jó, ha mindenhol vannak barátaink, és azt szeretném kérdezni, hogy ki az igaz barát?

Szvámí Tírtha: Nektek kell mások igaz barátjának lennetek! Ne másoktól várjátok, hogy barátkozzanak veletek; legyetek ti azok, akik barátkoznak. Ez a történet is veletek kezdődik. Ne várjátok el másoktól, hogy szeressenek és nagyra becsüljenek titeket, hanem szolgáljatok és szeressetek másokat.

Prémpraszád: Ha nyitottak rá, mert olykor nem azok.

Szvámí Tírtha: Az az ő dolguk. A mi dolgunk az, hogy legyünk barátságosak.

Prémpraszád: Ez nem fog egy csapásra megtörténni, hanem szépen lassan.

Swami Tirtha: Бавно[1]. Ha telve vagyunk bhávával, akkor megtörténik, mert abban az esetben a barátság nem egy érzés, nem valami, ami elégedettséggel tölt el minket és jó érzéseket ébreszt bennünk. A barátság egy jövőkép, hogy ezzel a szívélyes hozzáállással közelítek általánosságban a dolgokhoz. Jóban lenni a Legfelsőbbel – mondhatjuk, hogy ez egy filozófia, nem egy érzés, hanem egy vízió, ezt látjuk is magunk előtt. A szeretet nem érzés, hanem egy jövőkép, egy tudatállapot, mert az érzelmek jönnek-mennek, állandóan változnak. Ezek az elméből jönnek, és főként a fegyelmezetlen elméből. Az eredmény pedig a korábban említett keserű gyümölcs lesz. Másoktól várjátok a boldogságot, igaz? Ez olyan romantikus! Romantikus, vagyis ostoba, csak udvariasabban kifejezve. Legyetek okosak! Legyetek képesek túllátni a mátrixon.

Barátságos hozzáállás – ez egy általános életszemlélet. Ez nem egy elvárás, hanem egy szolgálat, egyfajta hozzáállás. Ismerek valakit, aki gyakorlatilag mindenkihez ilyen barátságosan viszonyul. Mégis néhányan ellenségesek vele, de ez az ő dolguk. A ti feladatotok az, hogy barátságosak legyetek mindenkivel.

De tulajdonképpen, hogy ki az igaz barát, az egy nagyon jó kérdés. Általában az emberek azt tekintik barátnak, aki elfedi a hibáikat. Például, nagyon jó barátságban vagytok egy bhaktával: ‘Tudom, hogy mi a te májád, szóval te se áruld el az enyémet.’ A legjobb barátság! ‘Ilyen formán szépen szolgáljuk egymást, igaz? És erről mélyen meg vagyunk győződve!’ Ez egy igaz barát!? A szakadék szélén egyensúlyoztok, ekkor odajön valaki és lelök – ez egy igaz barát?! Nem! Az igaz barát az, aki jön és megment titeket azáltal, hogy rávilágít a gyengeségeitekre.

De azok, akik kezdők még ezen a téren, nagyon tolakodó módon közelíthetnek, és rámutatnak az összes hiányosságotokra, hogy meglássátok a valódi arcotokat. Ez egy kissé bántó lehet a számotokra. Ha már mestere vagy ennek a területnek, akkor olyan módon tudsz másokat a valódi énjükkel szembesíteni, hogy azt örömmel veszik és elfogadják. A valósággal való szembesítés igazán nagy mesterei pedig olyan nagy szeretettel teszik ezt, hogy az illető egyáltalán nem is érzi bántónak.

Prémpraszád: Örömmel kell fogadnunk, ha rámutatnak a rosszabbik felünkre.

Szvámí Tírtha: Igen, készen kell lennünk rá. Hiszen, ez egy ugrás a sötétségbe, igaz? De abban bízunk, hogy ha ugrunk, valaki elkap majd minket. Így biztonságban érezhetjük magunkat.

(folytatása következik)

[1] Ez egy szójáték; ‘бавно’ bolgárul azt jelenti, hogy ‘lassan’, de hangzásra olyan, mint a ‘bháva’(érzelmekkel teli) szanszkrt szó