Archives

Calendar

June 2020
M T W T F S S
« May    
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930  

Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




18221872_1279640862149773_6237098559136731302_n

(Szvámí Tírtha 2013. májusi szófiai tanításából) 

Nagyon köszönöm nektek bhakták, hogy értékes időtöket és figyelmeteket erre az isteni témára szentelitek. Azért gyűltünk össze mindannyian, hogy megtisztítsuk a szívünket, felemeljük a tudatunkat és hogy a Legfelsőbbre összpontosítsunk. Úgy gondolom, hogy az isteni hangvibráció segít bennünket, hogy kitárjuk a szívünket. A hang egy varázslatos hangszer, mint ahogy ezt korábban megértettük az olvasmányainkból, ami egy út a transzcendenciához.  
Folytatjuk az olvasást egy nagyon emelkedett tanítómester könyvéből, akit Sríla Bhakti Raksak Srídhar Dév Gószvámí Mahárádzsnak hívnak. Bhakti azt jelenti, hogy az odaadás iskolájába tartozik, a raksaka (raksak) „védelmezőt, őrzőt” jelent és a srí-dhara, pedig, aki „a legnagyobb vagyon birtokosa”. Tehát, ő olyan tanítómester, aki képes volt megoltalmazni az odaadás legdrágább kincsét.  
„A lelki szemen keresztül történő látás”. Ez Őisteni Kegyelme és néhány bhakta közötti beszélgetés. Tehát, felmerül a következő kérdés:
„Guru Mahárádzs, egy kérdésem lenne Tulaszí Dévível kapcsolatban. Az ehhez a máth-hoz tartozó bhakták azt mondják, hogy ha a dzsapa-málájuk, melyen beavatásukkor dzsapáznak nem igazi tulasziból készül, még akkor is Tulaszí-málává alakulnak a gyöngyök. Tehát, fontos, hogy tulasziból készüljön a dzsapa-málá vagy sem?”[1] Tulaszí egy szent bokor, mely Krsna isteni szolgálatának van szentelve. „Sríla Srídhar Mahárádzs így válaszolt: „Létezik egy magasabb szempont. Vannak az evilági és vannak az imádandó dolgok. Amit, valóban imádni szeretnék – ha arról azt gondolom, hogy anyagi természetű, azzal sértést fogok elkövetni. Ha azt gondolom, hogy amit az oltáramon imádok egyszerűen egy darab kő; vagy Gurudévát hétköznapi embernek tartom; vagy egy vaisnavát bramanának vagy súdrának látok; – ez azt jelenti, hogy társadalmi helyzete szerint tekintek rá – ha azt gondoljuk, hogy a víz, mely az Úr Visnu lótuszlábait mossa egyszerű víz; vagy ha azt gondoljuk, hogy mindenek Mestere, mindenek Ura Visnu, csak egy a sok isten közül; akkor – egyenesen a pokolba kell mennünk. Ezt állítja a Padma-purána. S a Srímad Bhágavatamban azt találjuk, hogy: „Az a lélek, aki a testtel azonosítja magát, vagy azt gondolja, hogy ’A feleség és a gyerekek a sajátjaim, ’vagy aki azt gondolja, hogy ‘Az imádatunk tárgya valami anyagi dolog’ vagy aki azt hiszi, hogy ‘Hogy a zarándokhelyek vizének az a része bír tisztító erővel, ami anyagi,’ akkor azt a személyt szamárnak kell tekinteni, melyet arra használhatnak, hogy a tehenek számára az eleséget szállíthassa. Tehát, el kell távolítani magunkat arról a szintről, ahol a lelkit az anyaggal azonosítjuk. A lelkire van szükség, nem az anyagra és ez elengedhetetlenül szükséges, hogy megértsük a valódi helyzetünket”.
Ez azt jelenti, hogy mi, mint emberi lények, mindannyiunknak van esélye. Ebben az életben, ebben a testben, ezzel a körülménnyel, ami adatott, ez egy esély. Megragadhatjuk ezt az esélyt, hogy magasabb tudatszintre és megértésre jussunk vagy visszaélhetünk ezzel a lehetőséggel és nem használhatjuk ki annak előnyeit. Milyen irányba menjünk? Különböztessük meg az anyagot, mely mulandó és kutassuk fel a lelkit, mely örök. Lehet, hogy egy zenedarabnak van kezdete és vége. A hang örökkévaló és ha megérinted a hangszered, megérinted az örök hangot, mely alászáll. Létezésünk, a lelkünk szintén egy eszköz. Ha megtisztítják, finomhangolják, akkor egy jártas mester érintésével ez az eszköz nagyon szépen fog szólni. Hasonló módon, ha egy megvalósított mester megérinti a megtisztult szívünket és lelkünket, mint egy hangszert, nagyon gyönyörűen fog hangzani. Lehet, hogy egy zenedarab, egy rövid találkozás el fog veszni, de az örök hang megmarad. Az Istenszeretet az örök dallam, melyet mindannyian szeretnénk hallani, figyelni rá és csatlakozni hozzá. Az egyetlen kötelességünk, hogy eléggé megtisztítsuk magunkat, hogy csatlakozhassunk ehhez a csodálatos énekhez és tánchoz. 
Tehát, a tárgyak anyagi vetülete mögött, látnunk kell az eredeti helyzetet. Egy szent hely, nem anyagi lokalizációjú hely, az isteni hang nem az ajkak rezgése vagy egy tiszta bhakta nem egy hétköznapi ember. Van egy külső forma és létezik egy belső tartalom. S nem csak másoknak, hanem neked is. Neked is van egy külső formád és egy belső tartalmad, belső lényeged. Fel kell kutatnunk ezt az örökkévaló részünket. Ezért el kell sajátítanunk azt a képességet, hogy a lelki szemmel lássunk.
 
(folytatása következik)
 
1.  Sríla Srídhar Mahárádzs: Az arany lajtorja. 3. fejezet „A lelki szemen keresztül történő látás”
 


Leave a Reply