Sharanagati

Bár az örökkévalóságban élünk, néha egy kis figyelmet mégis szentelnünk kell az időnek, helynek és a körülményeknek. Ez a három pillér segít minket lelki életünk megfelelő gyakorlásában.

Mi a hely? Mind egy szent univerzumban élünk, mert még ez a világ, ez az anyagi szféra is a Legfelsőbb Úr teremtése, saját céljára. Megvan a jó oka, amiért megteremtettek, de mi, emberi lények is hozzá járulunk, és ez okoz némi problémát itt-ott. Ez a világ a Legfelsőbb Úrért létezik. Vannak játékok, cselekedetek, amiket itt akar megnyilvánítani. Ez tehát a hely. A hely egy szent hely. Nem egyszerű hely, hanem az isteni terv része. Ha rendelkezünk ezzel a hozzáállással, az egész környezet megváltozik körülöttünk. Sajnálatos, ha mi nem változunk. Ha megtisztítjuk a látásmódunk, jobb lesz a világ körülöttünk. Akkor megváltozik a hely funkciója. Azok számára akiknek annak anyagi ambícióik ez a világ a cselekvés helye. Azok számára, akiknek le kell tölteniük a karmájukat, ez a szenvedés helye. Azok számára pedig, akik az Urat szeretnék szolgálni, ez a  tökéletes hely arra, hogy ez megtörténhessen. A hely funkciója tehát változik, ha megfelelő a hozzáállásod.

Aztán az idő – mi az idő?

Válasz: Nekem furcsa meghatározni, hogy mi is az idő, mivel mi találtuk ki az idő mérését napokban, órákban és így tovább…

Tírtha Mahárádzs: Valóban mi? Azt gondoltam, hogy a Nap függetlenül működik. És az óra nem az idő. Azt mondhatjuk, hogy az idő a Legfelsőbb Úr egyik energiája, máskor azt is mondhatjuk, hogy ez az a speciális funkció, mely véget vet minden anyaginak. Ha még pontosabbak akarunk lenni filozófiailag, azt mondhatjuk, hogy az idő nem létezik, ha azonban költőiek akarunk lenni a filozófián belül, akkor azt mondatjuk, hogy „az idő Krsna szempillájának egyetlen rezdülése”. Ez az idő költői meghatározása. Ez azt jelenti, hogy az idő is megváltozik, ha megfelelő a hangulat. Valamitől, ami megakadályoz abban, hogy végrehajtsd a kötelességeidet, elkezd átváltozni azzá, ami segít véghezvinni azokat.

És végül a körülmények. Az idő a legtöbb ember számára úgy működik mint a világ pusztítója. Krsna azt mondja a Gítában: „Idő vagyok, világok pusztítója.”[1] Máskor pedig azt mondja: “A kimeríthetetlen időként létezem.”[2] A hely és az idő együttműködése hozza létre a körülményeket. Ez egy egészet alkot, mely a környezetet biztosítja számunkra. Például az idő és a gondviselés által, apákká és anyákká váltok, mely nagyban megváltoztatja kötelességeiteket. Korábban volt egy kis szabadságotok, vagy legalább is a szabadság illúziója, most azonban rájöttetek, hogy egyáltalán nincs. És „igen”-t kell mondanunk környezetünkre. Ez a cselekvés művészete – hogyan cselekedjünk helyesen. Olyan formán,, hogy ne legyen visszahatása cselekedeteinknek. Cselekedet – visszahatás, ez az anyagi szféra. De ismeritek, emlékeztek a harmadik lépésre:  cselekedet-visszahatás és tökéletesség. Megértettétek: ha cselekszünk – el kell fogadnunk az eredményét. De a cselekvés igazi művészete az, hogyan cselekedjünk helyesen, korlátozások nélkül, a visszahatás nélkül. Meg tudod változtatni a környezetedet? Mit gondoltok?

Válasz: Úgy tűnik nem. Nem tudod megváltoztatni a környezetedet, inkább a hozzáállásodat tudod megváltoztatni a történésekhez.

Tírtha Mahárádzs: Ültessük át a gyakorlatba. Egy kis figyelmet tehát fordítanunk kell az időre, helyre és körülményekre, mert ha az átmeneti dolgokat műveled, az eredmény is átmeneti lesz. Ha az maradandót műveled, az eredmény is maradandó lesz. És mi a te maradandó részed? Ez a lélek, minden más változik. Minden elmúlik. Az időt a kígyó két állkapcsához hasonlítják. A felső állkapocs a jövő, az alsó pedig a múlt. Az idő kígyója ily módon mindenkit felfal. A múlt és a jövő által – felfalja az egész Univerzumot. És az idő kígyójának jó az emésztése, semmi sem marad, semmi! Jobb tehát ha a maradandó részünket műveljük, mert mindannyian rendelkeztek egy örök energiával is. És ez az örök energia, örök képesség, két oldallal rendelkezik: prána és préma. Ez az élet energiád és a szereteted. Ezért, hogy helyesen használjuk, kapcsolatba kell hoznunk a Legfelsőbbel. Az az igazi élet, az az igazi szeretet. Minden más csak tükörkép. Ha tehát vissza kapcsolódunk, megérthetjük, hogy az élet az életből származik, a tudás a tudatosságból, a szeretet pedig a szeretetből, az isteni szeretetből.

(folytatjuk)

[1] Bhagavad-gítá 11.32.

[2] Bhagavad-gítá 10.33.