Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2018. 05.03. Rila-hegységbeni előadásából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Ahogy a Harináma-csintámani leírja, Istennek vannak elsődleges és másodlagos nevei. A másodlagos nevek olyanok, mint a ‘Teremtő’ vagy az ‘Atya’, melyek valamilyen funkcióra vonatkoznak. Az elsődleges nevek pedig raszikusak.

Talán ismeritek azt a nagyon klasszikus történetet, amikor a tanítvány megkérdezi a mesterétől, hogy: „Kedves Mesterem, kérlek mondd meg, hogyan kell pontosan mondani, mi a helyes kiejtése Krisna nevének?” Mert például az Orisszából való, orijai bhakták, úgy ejtik, hogy ‘Krusna’, illetve minden népnek megvan a maga sajátságos kiejtési módja. Például a japán bhakták nagyon nehezen különböztetik meg ‘l’ és az ‘r’ hangokat, így néha azt mondják, hogy “Klisna, Klisna”. Bengálban ‘Krisno-t’ mondanak; tehát különböző módon lehet kiejteni Krisna nevét. Természetesen minden népnek, embernek megvan a maga sajátossága, ezért ez egy nagyon lényeges kérdés: Mi ‘Krisna’ nevének a helyes kiejtése?

Erre a mester így felelt: „‘Krisna’ nevének helyes kiejtése: ‘Góvinda’!” Miért? Mivel még Krisna neve is egy gyűjtőnév, a Mindenkit vonzó, de ki Ő valójában?! Ezért a mester megadja a helyes választ: Az én Drága Krisnámat, Góvindának hívják, Aki gondoskodik rólam, vezet engem. Nem csupán egy elveszett lélek, hanem egy elveszett borjú vagyok, akiért remélhetőleg vissza fog jönni. Góvinda az, Akihez beszélhettek, és Aki válaszolni fog. Ezért az én Krisnám, Góvinda. Hát nem raszikus ez?! Nagyon is raszikus. S ezzel a megközelítéssel nem egy általános felszabadulást érhettek el, hanem egy nagyon konkrét meghívást kaptok a lílákhoz történő csatlakozáshoz.

Tehát ez a transzcendentális, természetfeletti gyakorlat, melynek segítségével képesek vagyunk átszelni a tri-guna határait a Szent Név zengése, mellyel legyőzhetjük a három gunát, átléphetjük a négy juga korlátait. Tehát az összes többi lelki gyakorlatot magába foglalja a Szent Név zengése.

(folytatása következik)