Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




(Szvámí Tírtha, 2017.08.15-i ludastói reggeli tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Folytatva történetünket, miután a félistenek és a démonok a tejóceánt köpülték, először a Szerencse Istennője, majd a  mindenki számára oly vonzó amrita – az örök élet nektára – került a felszínre. Míg számos vallási és misztikus folyamatnak ez a célja – az örök élet, addig egy bhakti-jóga leckén, már az első alkalommal azt fogjátok hallani, hogy örökkévaló lelkek vagytok. Tehát ez egy alapvető tételként hangzik el, és nem mint egy végső cél.
Ha számunkra az örök élet egy kezdőpont, akkor mi a cél? A végcél a divja-darsan, a Legfelsőbbel való találkozás, és végeredményben ebben a történetben ez meg is valósul. Az Úr Visnu gondoskodott arról, hogy harmóniát és egyensúlyt teremtsen a démonok és a félistenek egyetemes erői között. Amikor a világmindenségben egy kis zavar adódik, azt az Úr Visnu felügyeli. Valójában, először a helyi ügyintézők veszik kezükbe a dolgot, ha pedig további nehézségek adódnak, akkor jön a magasabb szintű felügyelet, majd a lókapálák – az adott bolygók félistenei, és így tovább. Legvégül pedig az Úr Visnu biztosítja az egyensúlyt, a harmóniát és az oltalmat ezekben az univerzális nézeteltérésekben.
Talán emlékeztek arra, amikor ugyanez történt Földanyával, aki túlterheltnek érezte magát. Először elment Brahmához:  „Kérlek segíts rajtam! Óriási teherként nehezedik rám a világ!” Mire Ő így felelt: „Egyedül nem tudok segíteni, menjünk el az Úr Visnuhoz.” Majd a tejóceán partján állva, Brahmá meditációba merült és az Úr Visnu belülről megvilágosította: „Ne aggódjatok, el fogok jönni Krisnaként és megoldom a nehézségeket”.
Isten, Krisna megjelenése a válasz valamennyi problémára. Krisna előkészített mindent az eljövetelére, a bhaktákkal való találkozásra, a velük való kedvtelések eljátszására, és hogy példát mutasson nekünk, akik itt ülünk.
Krisna szereti a dramatikus helyzeteket. Feltűnés nélkül, békésen eljönni, alászállni, amikor nem igazán történik semmi – az túl unalmas. Egyszerűen megmutatni mindenhatóságát – ebben nincs semmi kihívás. Ezért  olyan óriásiak néha a különböző problémák, hogy arra inspirálják a Legfelsőbbet, hogy végül megjelenjen. Emlékezzetek  Bhaktivinód Thákur 20. század eleji gondolataira: „Ó, ez a világ olyan szörnyű, annyira züllött, hogy csak egy inkarnáció megjelenése segíthet rajta. El kell jönnie Istennek!” Akkor mit mondjunk a 21. századról?
Ezért Krisna minden évben alászáll, hogy legalább Ő emlékeztesse a híveit arra, hogy ‘Hé, nekem is van egy úgynevezett születésnapom!’. Őt nem köti semmiféle szabály vagy előírás. Krisna bármikor, bármelyik pillanatban és akármilyen körülmények között megjelenhet! Ez a meghíváson múlik. Ezért kell meginvitálnunk Őt a felajánlásainkkal, hogy oltalmat találjunk lótuszlábainál és hogy sohase hagyja el szívünk lótuszának trónját. Ily módon biztosak lehetünk abban, hogy: ha Vele tartunk, Ő is velünk jön.
Hatoljunk egyre mélyebbre nem csak ebben a történetben, mert ez még mindig külsődleges, hanem jobb, ha azt mondjuk, hogy Krisna megjelenésének a misztériumába. A reggelt a tómederben kezdtük – Napüdvözlettel. Biztos vagyok benne, hogy  emlékeztek arra, ahogy ködként lebegett ott a tejóceán, megjelentek a lelkek madarai, és végül eljött a világosság, mely legyőzte a sötétséget. Ezt kell ünnepeljük egész nap, az éjszaka beköszöntéig és még azon túl is! Mondhatjuk, hogy a világosságból el kell jutnunk a sötétségbe. ‘Vezess a világosságból, a sötétségbe!’ Miért? Mert az igazán mély titkok nem hozzáférhetőek bárki számára, a valódi titkok mindig rejtve vannak. Így jött el Krisna is a Földre, az éjszaka sötétségébe burkolózva, mert ez egy rejtett megjelenés. Kétségtelen, hogy eljött, mégis titkos módon. Bármikor is tapasztaljuk az éjszaka sötétségét, szilárd meggyőződésünknek kell lennie abban, hogy ezt a sötétséget Krisna sötét fényű Napja fogja bevilágítani.



Leave a Reply