Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2017.10.01-jei szófiai reggeli tanításából)

(az előző hétfői nap válaszának folytatása)

Tédzsaszviní: Sokszor hibázom anélkül, hogy felismerném őket. Nem vagyok elég bölcs ahhoz, hogy rájöjjek, hogy pontosan mit és hol hibáztam, így újra és újra megismétlem. Hogyan érhetjük el azt a szintet, ahol megértjük a hiányosságainkat?

Szvámí Tírtha: A kérdéseinknek nagyon kifinomultnak kell lenniük, mert egy szádhunak nem könnyű a megfelelő kérdéseket feltenni. Mert mi van a batyunkban? Csak annyi tapasztalat, amennyit eddig összegyűjtöttünk. Ez nem túl sok lelki tapasztalat. De a bhakták szent társaságában néhány kincset is gyűjteni tudunk a batyunkba. Ha bhaktákkal társulsz, akkor új témák vetődnek fel az életedben és új céljaid lesznek. Például: hogyan díszítsük fel az oltárt? Ez egy  nagyon szép dilemma! Itt ez a fehér virág, de miért nem sárga? Az jobb lenne ide. Egyik legkedvesebb ilyen emlékem, amikor egy este az egyik kedves hittestvérem az oltáron Rádhá-Gópivallabhát készítette elő az esti fektetéshez. Majd egyszer csak a kikukkantott a függöny mögül, és azt kérdezte: ‘Nem láttátok Krisna fülbevalóját?’ Valahogy eltűnt. Ekkor mindenki keresni kezdte a padlón: hol van Krisna fülbevalója? Micsoda édes probléma – az esti elfoglaltságotok az, hogy megkeressétek Krisna fülbevalóját!

Úgy vélem, ha a bhaktákkal társulsz, lesznek problémáid és nehézségeid, de azok nagyon édesek lesznek. Mert ki tudja, hogy hol volt a mi kedves Krisnánk napközben?! Azt hiszitek, hogy Ő az oltáron áll. De Soha nem tudhatjuk. És néha kicsit hibázik – itt-ott elveszít egy fülbevalót, itt-ott hagy egy lábnyomot – és akkor nyomon tudjuk követni: ‘Te csintalan fiú, már megint lejöttél az oltárról?! Otthagytad a kötelességeidet és elmentél a saját kis kedvteléseidet játszani?’

De ilyen a mi Urunk. Mert talán Ő épp téged keresett. ‘Hol vagy, kedvesem? Miért nem vagy velem? Itt várlak a templomomban, hát miért nem jössz? Miért nem rohansz utánam? Ha te nem jössz Hozzám, akkor majd én futok utánad. Úgyis utolérlek kedvesem!’

Mint tudjátok Krisna kicsi és gyenge, Balarám pedig nagyon erős. És amikor csapatokban harcolnak, általában valakinek Krisna csapatában is erősnek kell lennie, hogy meglegyen az egyensúly. Micsoda bensőséges kapcsolat lehet ott, ha Krisna kész eljátszani a kicsi és gyenge szerepét! A mindenható Isten kész gyenge emberként megjelenni! Mi lehet ennek az oka? Az, hogy még több figyelmet kapjon tőletek: ‘Vigyáznom kell rá, mert Ő olyan gyenge. Meg kell Őt védenem’. Ha nagyon erősek vagytok, senki sem jön segíteni nektek, ugye? Azt gondolják: ‘Á, ez az ember nagyon erős, nincs szüksége segítségre.’. De ha gyenge vagy – és nagyon imádnivaló -, akkor mindenki rohanni fog segíteni neked. ‘Ó, Ő olyan elbűvölő  és olyan elesett, úgyhogy segítsünk neki!’. Ez  rasza, a Hozzá fűződő kapcsolat kérdése – hogyan lehet még több érzést kihozni a Vele való kapcsolatból. Végső soron ez a lényeg a préma-bhakti-ban.

A gópák társaságában Krisna megtapasztalja ezeket a hatalmi játékokat. De mit tapasztal a gópík társaságában?

Hozzászólás: Szerelmes kedvteléseket.

Szvámí Tírtha: Hmmmm, nem csak azokat.

Valaki más: Az elválást.

Szvámí Tírtha: Krsnáért? Nem. Ő bárhova is megy, nincs különválás számára. Az a gópiknak való. Két dolog – az egyik a tudás, a másik az érzelem. Tehát ezeket a játékokat – a tudás- és az érzelmi játékokat élvezi – a gópík társaságában. De itt is az a lényeg: hogyan lehet még többet kihozni? Mi az, ami még érdekesebb?

Ezért nekünk is el kell jutnunk arra a szintre, hogy érdekesek legyünk Isten számára és felfigyeljen ránk. Ezt Srídhar Mahárádzs úgy magyarázta el, hogy: „próbáljatok meg negatívak lenni”. Negatívak abban az értelemben, hogy Krisna az abszolút pozitív, és ha ti az abszolút negatívak vagytok, akkor a vonzódásotok erősödni fog. A Krisna könyvben azt mondják, hogy Krisna korlátlan keggyel rendelkezik és ezt korlátlan módon gyakorolja bhaktáival. Ha erős vagy, nagy tudású és minden tekintetben kifogástalan, akkor ki fog rád figyelni? Maháprabhu az elesett lelkekért jött, nem a tökéletesekér. Ez a negativitás érzése: ‘Olyan messze vagyok Tőled!’ Govinda virahena me – „üressé lett az egész világ, úgy hiányolom Góvindát.”

Azt hiszem, nem válaszoltam arra a kérdésre, hogy hogyan ne ismételjük meg a hibáinkat, de talán nem bánod.