Sharanagati

(B. K. Tírtha Mahárádzs “Dainja ó Prapatti”-hoz fűzött magyarázatai, 2006. szeptember 6, Szófia)

“Óh Uram Hari, óh könyörületes Uram, minden dicsőséget Néked, Rádhá Urának! Oly sokszor elkerültelek Téged, de most kérlek, fogadj Magadévá!”
Nemrég arról beszélgettünk, hogy hogyan fohászkodjunk a megfelelő hangulatban. Azt is megvitattuk, hogy különböző típusú fohászok vannak, mint például kérni valamit, vagy vannak engesztelő fohászok és dicsőítő fohászok. Ez az ének mindet ötvözi. Egy bhakta szomorú történetét mondja el: „Oly sokszor elkerültelek már Téged. Mégis Te vagy az én szeretett Uram. És habár sok-sok életen keresztül elkerültelek, most kérlek fogadj Magadévá.” Láthatjátok, hogy a fohász minden eleme megjelenik ennek a dalnak az első sorában. Mint például a valamiért való fohászkodás, áldás kérése, aztán az engesztelés: „Hibákat követtem el, de most kérlek fogadj el engem.” És a dicsőítés is: „Te vagy az én szeretett Uram.” Bármikor fohászkodunk tehát, ötvözzük a különböző elemeket.
Ez a fohász a könyörületes Úrhoz szól. Az esély tehát benne van ebben a fohászban, megvan az esélye annak, aki így fohászkodik, hogy a könyörületes Isten, a kegyes Úr, könyörületesen cselekszik majd. Krsna egy igazságos Isteni is egyben. Egyfelől kiosztja a karma-phalát, a tettek gyümölcseit, és ezt a cselekedeteid alapján teszi. Azt a gyümölcsöt adja, amit csak kérsz, amit megérdemelsz. De ne Őt hibáztasd. Úgy mondják: „Aki szelet vet, vihart arat.” Ha tehát egy bizonyos módon cselekszel, el kell fogadnod az eredményét. Mennyi cselekedet, hány szó, milyen sok gondolat van jelen! Ezek olyanok mint a magok, amiket a szívedben ültetsz el. És idővel nőni, rügyezni kezdenek. És a szívedet hírtelen benövi a gaz, és így sírsz majd: „Valami rossz történik velem! Nem ezt érdemlem!” Habár te voltál az, aki elvetette a magokat.
Ha tehát Isten csak igazságos lenne, akkor meg kéne fizetünk mindazon hibákért, amiket elkövettünk. Amit többé-kevésbe meg is kell tennünk. De a bhakták okosak. Jó befektetők. És jó üzletemberek is, lelki üzletemberek. Tudják tehát „egy igazságos Istennel problémáim lesznek. Oly sok hibát követtem el, kamatostul kell visszafizetnem mindent.” A dolgok pedig úgy működnek, hogy befektetsz valamilyen cselekedetbe, az pedig megsokszorozódik, gyümölcsözik. Többet kell tehát visszafizetünk.
Ezért Krsnát könyörületes Istenként próbáljuk megközelíteni. De nem csaló mentalitással. Például: „Hibákat követtem el, ezért jobb ha Isten könyörületes formájához fordulok, mert ily módon eljátszhatjuk azt, hogy Ő megbocsájt én meg élhetem a saját életem.” Természetesen ez nem fog működni. A Kegyet nem lehet becsapni. A Kegy feltétel nélküli. Nem lehet kikényszeríteni. Minden jó tulajdonságot birtokolhatunk, mint például a szolgálatra való vágy, odaadás, őszinteség, alázat. De végül a Kegy magától jön. A Bhaktinak tehát megvan az a tulajdonsága, hogy önállóan cselekszik. Nem erőltethetjük, nem siettethetjük. De kétség kívül élő, nagyon hatásos gyakorlat. Sokszor nem tudjuk megállapítani hogyan működik, de ellenállhatatlan. Tehát: öntörvényű, hathatós, ellenállhatatlan, és kifürkészhetetlen, ez a bhakti folyamatának négy tulajdonsága. És a Kegy is magától jön. Ha Krsna osztja a kegyet, az eljön akkor is, ha nem érdemled meg. Azonban a kegy ezen áramlása megköt bennünket, hogy engedelmeskedjünk. Akkor már nem tudsz csaló mentalitással létezni. Lehet, hogy valamilyen rejtett szándékkal érkezel, de miután megtapasztaltad az isteni kegyet, nem tarthatod meg többé azt a mentalitást.
És mi a bhakta szomorú története ebben a dalban? Oly sokszor elkerültelek már. A kegy jött, de én azt mondtam: „Nem, köszönöm! Ez nem nekem való.” Elkerültelek. Hogyan folytatnátok a mondatot? „Elkerültelek, de Te sosem kerültél el engem.” Ez a különbség ember és Isten között. Én elhagyhatom Őt, de Ő sosem hagy el engem. Ugyan ez a helyzet a guruval is, a tanítvány bármikor elhagyhatja a gurut. De egy igaz guru sosem tudja elhagyni a tanítványt. Élvezd tehát a szabadságod! A később már túl késő!
Tehát „Én elkerültelek, de Te sosem kerültél el engem. Ez alkalommal azonban megváltoztatom a hozzáállásomat. Fogadj el sajátodként.” Mi történik, ha valakit Isten sajátjának fogad, ha valaki Istenhez tartozik? Az úgy nevezett szabadság, az a képzelt szabadság, az a nem létező szabadság eltűnik. „Kérlek fogadj magadévá.” Ez egy nagyon intim fohász. „Óh Uram, miután oly sok anyaméhen keresztül vándoroltam, végül eljöttem, hogy menedéket vegyek Nálad. Kérve-kérlek, isteni kegyedből szabadítsd fel ezt a nyomorult lelket.” Bahu jóni bhrami – Oly sok létformán keresztül vándoroltam, oly sok anyaméhen keresztül. De ebben az életben megvan a lehetőségem az isteni születésre. Kérlek, isteni kegyedből szabadítsd fel ezt a nyomorult lelket. Az isteni kegy az anyagi élet mérgeskígyójának ellenszere.
Eddig így szólt a bhakta szomorú története. És most jön egy felkiáltás. „Óh Rádhá Ura!” Ez tehát nem egy általános közeledés valami távoli, ismeretlen Istenhez. Hanem egy nagyon magas szintű megközelítés, nem az igazságos Istenhez, hanem a szerető Istenhez. „Óh Rádhá szíve választottja, óh Rádhá szeretője, Te vagy az univerzum oka és élete! Te vagy a mindene mindenkinek!” Ez tehát a dicsőítő rész – Te vagy mindenki mindene. Ha rendelkezhetnénk ezzel a látásmóddal, ezzel a magas szintű megértéssel, az Isten tudatosságnak ezen magas szintű megvalósításával. A következő vers pedig megemlíti azt a Szerető Szépséget „Áldást hozol a világra és te vagy az univerzum Ura. Óh Uram, hol is találhatnék oltalmat, ha te csalódást okozol nekem? Végül arra a következtetésre jutottam, hogy ebben a világban csakis Te mentheted meg elesett szolgádat.”
Ez a dal az alázatról és az odaadásról szól, dainja és prapatti. Bármikor, ha azt érzed, hogy hiányában vagy ezeknek a tulajdonságokat, csak énekeld el ez a dalt. És azonnal emlékezni fogsz, hogy hány születésen vagy már túl, hány hibát követtél el, mi a cél és hogyan közeledj az Úrhoz. De ne azon siránkozz, ami történt. A múlt már történelem, a jövő rejtély, a jelen pillanat ajándék.