Sharanagati

(Szvámí Tírtha 2013. májusi tanítása)

(az előző pénteki tanítás folytatása) 

Kérdés: Honnan veszed ezeket a megállapításokat, amiket mondtál? Csupán onnan, hogy sokat olvasol vagy saját tapasztalatból? Röviden – megvilágosodott vagy-e?

Szvámí Tírtha: Ez az én dolgom. Azonban a mestereim azok.

Hozzászólás: Én még mindig nem vagyok meggyőződve arról, hogy meg is valósítottad azokat a dolgokat, amikről beszélsz. Sokkal inkább az olvasottakhoz fűzött kommentárokként hangzanak.

Szvámí Tírtha: Valójában igazad van, helyénvaló a vizsgálódás. Nem kell mindent elhinned vagy elfogadnod, amit hallasz. Nagyon örülök neki, hogy rendelkezel a gondolkodás erejével. Azonban, akár megvalósítottam valamit, akár nem – ez nem változtat a te helyzeteden, mert neked is kutatnod kell a te megvilágosodásodat. Tehát gondold meg kétszer! Ha ezek a szavak, jó értelemben véve jelentenek neked valamit, vagy inspirációt nyújtanak – akkor, hajrá, próbáld megtalálni a saját belső elégedettségedet! Talán itt, talán máshol, nem számít. Mindannyian a Legfelsőbbhöz tartozunk. Nem szeretnék szűklátókörű propagandát folytatni, amikor azért gyűltünk össze, hogy valami isteni témát vitassunk meg. De mindannyiunknak meg kell találnunk a saját kivezető utunkat az anyagi létezés e labirintusából. S ha ebben a törekvésünkben testvérekre és segítőkre találunk, nagyon szerencsések vagyunk. S, ha ti segítetek nekem a mélyebb megvalósításban, vagy hogy ráleljek az igazságra, nagyon hálás leszek érte. Mert mi mindannyian szolgák, keresők vagyunk – te és én és mindannyian – ebben a tekintetben egyformák vagyunk. Mindannyian haladunk a saját utunkon, azonban van valami, ami egyesít bennünket – mindannyian emberek vagyunk. Ezt tapasztaljuk éppen most, s képesek vagyunk gondolkozni, elmélkedni önmagunkról, a világról és a Legfelsőbbről. S igazad van – hihetetlen erőfeszítés kell a kifejezhetetlen kifejezésére, beszélni a kimondhatatlanról, Istent eléréséhez. Ez olyan nagyszerű, annyira túlmutat bármely képességünkön, amivel rendelkezünk. Valójában ez emberi életünk legnagyobb esélye, hogy kapcsolatba kerülhetünk az igazsággal. Ezért tehát kutatnunk kell. Kérlek segítsetek abban, hogy megtaláljam!

Válasz: Ha lehetőségem lesz rá, fogok segíteni.

Szvámí Tírtha: Köszönöm! Azonban, akár megvalósítottam valamit, akár nem, ismétlem, ez az én dolgom. Mert mindannyiónknak magunknak kell megtalálnunk a saját felszabadulásunkat és megvilágosodásunkat. Én nem érhetem el helyetted a te tökéletességedet. A lelki tanítómesterem nem érheti el helyettem az én megvalósításomat, nekem kell megdolgoznom érte. Ő ad, de nekem befogadónak kell lennem. Ezért az én eredményeim vagy eredménytelenségem nem jelentik azt, hogy neked nem sikerül. Azonban kutatnod kell. Mindannyiunknak kutatnunk kell.

Hozzászólás: Azért merült ez fel, mert téged spirituális vezetőnek tartanak, tehát ez egy helyénvaló kérdés. Kétféle tanító létezik: az egyik erős, a másik nem.

Szvámí Tírtha: Én nem vagyok az.

Giridhári: Mahárádzs, nagyon sajnálom, de ennek a jelenetnek a szemtanújaként sértve érzem magam. Egy vendég megpróbálja összehasonlítani a lelki tanítómestert, azzal aki lehetne. Én nem azért jöttem, mert te olyan erős és okos vagy, hanem mert szükségem van arra amit adsz. Személy szerint én nem követnék egy olyan lelki tanítómestert, aki nagyon nagy erővel rendelkezik, de arra használja az erejét, hogy elnyomja a tanítványait…

Szvámí Tírtha: Nem, nem, ne, kérlek… Nincs semmi probléma! Az egyszerű kérdések jók. A bonyolultabb kérdések még jobbak. A kihívás a legjobb. Miért? Mert akkor láthatod, hogy ki kicsoda és mi micsoda. Így én nagyon elégedett vagyok. Meg kell adnunk a véleménynyilvánítás szabadságát. Legalábbis egy bizonyos határig. Mert ez rendkívül fontos! Ezért kell vizsgálódnunk. Ez nagyon nagy kérdés, hogy minek kellene szentelnünk az életünket, kinek a tanácsát fogadjuk el. Ez rendkívül fontos. Persze, hogy látnod kell, hogy mi az. Én nagyon elégedett vagyok vele. S ha a mester elégedett, akkor valamennyi tanítvány elégedett. Ez nagyon egyszerű. Mert, ha a bhakták elégedettek, akkor a tanítómester is elégedett. Ez a módja annak, hogyan tegyünk mindenkit egyre inkább elégedetté. Ez a mi versenyünk. Szeretnélek benneteket lelkileg elégedetté tenni, nem anyagilag boldoggá – az más. Nektek pedig dolgoznotok kell a mestereitek lelki vágyainak beteljesüléséért – s nem csupán egy, hanem valamennyi lelki tanítómesternek az elégedettségéért. S ha mindenki a mások eredményességéért munkálkodik, az valódi siker lesz. Mert általában mi történik anyagi szinten – mindenki a saját sikeréért dolgozik. S az emberek el is érnek sikereket, azonban ez nem teszi őket elégedetté. Aber Leben ist schwierig – de az élet nehéz. Ezért tehát egy másik szintre kell jutnunk, ott kell cselekednünk – amikor másokat szeretnénk szolgálni, amikor mások beteljesedését szeretnénk szolgálni. Ez egy isteni alapelv. Mi nem a saját elégedettségünkért és boldogságunkért dolgozunk, hanem a másokéért. Legalább légy önzetlen! Ez jobb, mint a tudás és jobb, mint a meditáció.[1] Tehát ha cselekedeteinket szolgálatkész hangulatban mások megsegítésének, mások hasznára, a Legfelsőbb szolgálatának szenteljük stb. – ez jó és lelki.

Én azt tanultam a lelki tanítómesteremtől, hogy minden kérdés jó. Elsősorban akkor, ha az emberiség végső javát szolgálja.

(folytatása következik)

[1] Bhagavad-gítá 12.12.