Sharanagati

(Szvámí Tírtha 2017. 01. 04-i szófiai esti tanításából) 

(az előző hétfői tanítás folytatása) 

Egyszer Nárada Muni Vrndávanban sétálgatott, vele volt a vínája is és teljesen elmerült az Úr neveinek vibrálásában: „Nárájan! Nárájan!” Van egy rövid, egy közepes és egy hosszabb változata ennek a mantrának: namó nárájan; namó nárájanája namah és óm namó nárájanája namah. Tehát teljesen elmerült ennek a mantrának a zengésében, majd hirtelen mit látott? A tulaszík között sétált és arra lett figyelmes, hogy egy kutya közeleg. Mielőtt folytatnám a történetet, meg kell jegyeznem, hogy azt mondják a tulaszí annyira szent, hogy ha megöntözitek egy kis vízzel, körülsétáljátok vagy egyszerűen csak elhaladtok mellette a móksa garantált! Tehát egy nagyon szent, nagyon erőteljes szent növény. Nárada Muni ebben a tulaszí kertben sétált, amikor a kutya is oda ment. Tudjátok mit csinál egy kutya, ha meglát egy fát?! Nárada Muni megrémült: „Ez lehetetlen! Levizelni egy tulaszít!?! Ez hatalmas bűn! Mit csináljunk egy ilyen állattal? Bár a bhakti képviselőjének tartanak, ez annyira sértő, még sosem hallottam ilyesmiről. Mit is tehetnék? Erre nem tudom a választ, találnom kell egy magasabb szaktekintélyt, akit megkérdezhetek.”

Azonnal elhívta néhány gandharva barátját és elhatározták: „Találnunk kell egy szaktekintélyt, akivel ezt a nagyon komoly témát megbeszélhetjük – egy kutya levizelt egy szent tulaszít! Úgy döntöttek, hogy elviszik ezt a kutyát a szaktekintélyhez; de nem érinthettek meg egy ilyen bűnös állatot, mert akkor ők is bűnössé váltak volna, ha közelebbi kapcsolatba kerülnek vele. Így a gandharvák és a félistenek készítettek egy gyaloghintót, a kutya beleugrott és elindultak a félistenek, hogy elszállítsák őt, Nárada Muni vezetésével. „Micsoda feladat! Megoldást kell találnunk! Menjünk az Úr Sivához, Ő a szent dháma¹ őre! Ez egy annyira komoly dolog, amit meg kell beszélnünk Sivával.”

Így a félistenek nagyszerű menete Nárada Muni vezetésével, az Úr Siva elé vitte ezt a bűnös kutyát. Az Úr Siva azt mondta: „Óh, Náradadzsí, milyen jó, hogy eljöttél! Ki ez a különleges személy a gyaloghintóban?” Majd Nárada elkezdte elmesélni a történetet:       „Kedves Siva! Ez a kutya levizelt egy tulaszít!” Majd Siva elszörnyedt, megpróbálta kinyitni a harmadik szemét – mert a harmadik szemével bármit el tud pusztítani – de annyira össze volt zavarodva, hogy még a harmadik szeme sem nyílt ki. Remegve azt mondta: „Nem tudom hogyan büntethetnénk meg az ilyen kutyát, de van egy magasabb szaktekintélyünk – az Úr Brahmá, kérdezzük meg Őt!”

Majd az Úr Siva, Nárada Muni, a félistenek és a gandharvák elvitték ezt a kutyát Brahmá-lókára. Brahmá-lóka a legmagasabb bolygó ebben az univerzumban, amit csak  végtelen sok tapaszjával és lemondással érhettek el. Ez a legmagasabb szint ebben az univerzumban, onnan már csak egy lépés a lelki birodalom. Brahmá nagy örömmel fogadta őket: „Siva, de jó, hogy itt vagy! Nárada, kedves fiam, örülök, hogy te is eljöttél! Na és ki az a különleges személy, akit a hintóval hoztatok?” Majd elmesélték Neki az egész történetet. Brahmá teljesen elborzadt, mind a négy arca eltorzult: „Fogalmam sincs, mit kezdjünk egy ilyen bűnös kutyával!” Ne feledjétek, Ő a legmagasabb intelligencia ebben az univerzumban és Ő mondja azt, hogy: „Nincs ötletem. Csak a Jóisten segíthet, csak Ő oldhatja meg ezt a problémát. Menjünk Vaikunthára az Úr Visnuhoz és kérdezzük Őt!”

Így ez a nagyszerű menet átkelt a virádzsa folyón – az anyagi bolygókat maguk mögött hagyva, beléptek a lelki birodalomba. Na és mi történt Vaikunthán? Ott volt az Úr Visnu, aki mint mindig most is mosolygott és Laksmík szolgálták Őt szeretettel. Majd  barátaink gondterhelt arccal érkeztek meg, mert nem tudták mitévők legyenek. Amikor beléptek az Úr Visnu palotájába, Ő kedvesen mosolygott és üdvözölte mindannyiukat: „Köszöntlek benneteket! Nagyon örülök, hogy jöttetek!” Majd megkérdezte: „Ki ez a különleges személy?” – mintha nem tudta volna! Aztán elmesélték Neki is a történetet. Majd az Úr Vishnu még jobban elmosolyodott: „Látjátok ez a dicsőséges tulaszí! Egy kis szolgálat  tulaszínak – még ha sértés is – azt eredményezi, hogy Siva, Brahmá, Nárada, az összes gandharva és a félistenek hintón hozzák ezt a szerzetet Hozzám.”

Tehát mit tegyünk? Kérlek ne vizeljétek le tulaszít – ne csináljatok botrányos dolgokat a saját életetekben! Ne csináljatok ilyet! Azonban mindannyiunknak szüksége van az isteni jelenlétre. Mindannyian szeretnénk megtalálni a hazavezető utat, vissza a Legfelsőbbhöz. Mindig próbáljátok megtalálni az elöljáróitokat. Még ha hibával is indulunk, nem baj, az elöljáróitok, a jóakaróitok hazavisznek titeket, vissza a Legfelsőbbhöz.

¹A szent Vrndávan

(folytatása következik)