Sharanagati

Ha a létezés létezik, akkor csak örökkévalóság van, vagyis nincs halál, nincs szükség, nincs üresség, semmi nem pusztul el, semmi sem vész el. Ezért ha hiányt, szükséget, veszteséget észlelsz, az valójában nem létezik – mivel csak a pozitív létezés van. De akkor mi a helyzet a nem létező dolgokkal? Ami nem létezik, az nem-létezőként létezik. Ez a szofizma Arisztotelésztől származik: azok a dolgok, amik nem léteznek, nem-létezőként léteznek. Az elmúlt 30 évben sokat gondolkodtam ezen. A nem-létezés nem létezhet, mivel csak a létezés van, ezért azok, amik nem léteznek, a nem-létezés állapotában léteznek. Ez a létezés világának pozitív követelménye. A nyúlnak nincs szarva, ezért a nyúl szarva nem-létezőként létezik. Ez lehet, hogy ellentmondásnak tűnik, vagy hangzik, de inkább az ebben az életben lehetséges összes tapasztalat egyszerű verziója, ez pedig a pozitivitás igenlése: csak a létezés létezik.

Nem kétséges, ez kemény dió. Végül mondhatjuk: a hiány létezése pontosan ebben a nem-létezésben ragadható meg, érthető meg, közelíthető meg. Ez az előbbi fejtegetés megfordítása. Ha a nem-létező dolgok megragadhatók azon állapotukban, hogy pozitívan nem-létezőként léteznek, akkor a hiány létezése, a veszteség, a nem-létezés csakis a nem-létezésben ragadható meg.

Hogyan létezik a hiány? Kizárólag nem-létező elvként létezik, mivel csak a teljes, pozitív létezés van, és semmi nem hiányzik.

Ez nem csak szójáték, vagy haszontalan szofizma. Ez nagyon fontos a számomra; ez a kérdés a látásmódom gyökere: mi a valóság, mi a létezés, mi létezik? És az Upanisadokban ez áll: vannak, akik azt mondják, a világ a nem-létezésből (aszat) származik. De hogyan tud a valóság (szat) a nem-valósból (aszat) származni? Ha az aszat az eredet, akkor minden az eredetéhez fog vissza térni, az aszat-ba. És nem találom logikusnak, hogy a valótlanból valami valós származzon. Aszató má szat gamaja[1].… Ezért mondják, hogy a szat létezik, vagyis a létezés létezik! Magában foglalva, hogy a nem-létezés nem létezik. Akkor azonban egy ön-ellentmondás lenne a logikai-rendszeren belül (szvagata-bhéda). Ezért azt mondhatjuk, hogy a nem-létezés, az aszat, a valótlan, a hiány, csakis ebben a speciális állapotban, a nem-létező dolgok, tárgyak, eszmék, állapotában létezik. Ami azt jelenti, hogy végül a nem-létezés tényleg létezik, anélkül, hogy ellent mondana az eredeti paradigmának, azonban egy nagyon különleges állapotban, a nem-létezés állapotában.

A Brahma-szanhitában az áll, hogy Svétadvípán az idő az örökkévalóság áldásos állapotában létezik, ezért ott egyetlen pillanat sem vésze el soha.