Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2018. 01. 06-i szófiai esti előadásából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Ha egy angyal Isten hírnöke, akkor Gurudévám mindenképpen az volt. Ő olyan volt, mint a bhakti jóga kelet-európai Apostola, aki Bulgáriába is sokszor ellátogatott. Nagyon fontos volt számára ez az ország, szívén viselte az itteni bhakták sorsát, mindenféle módon próbálta szolgálni őket, és kész volt másokkal is megosztani ezt a nagyon kedves szolgálatot.

Jó pár együtt töltött év után, egyszer csak azt mondta nekem: „Hé, miért nem mész Szófiába?” Mire én azt feleltem, hogy: „Ó, az teljesen ismeretlen hely a számomra, semmit sem tudok róla, de ha így gondolod, akkor elmegyek.”

Nem sokkal ezután készen állt minden arra, hogy egy december 24-i napon Szófiába látogassak. Ez olyan volt nekem, mint egy karácsonyi ajándék. Rengeteg hó esett és nagyon hideg volt, de amikor beléptünk a bhakták kis lakásába, nyomban meleg lett és mindent az odaadás atmoszférája hatott át.

Ez az ajándék még mindig velem van, és nagyon megtisztelő érzés, hogy itt lehetek veletek! És nem vendégnek, hanem tiszteletbeli bolgárnak érzem magam, mármint, ha elfogadtok annak. Nagyon fontosak lettetek a számomra! Úgy érzem, hogy csodálatos országotok, olyan nekem, mint egy prabhudatta-désa, egy olyan szolgálat, melyet egyenesen a mesteretektől kaptok. Egy olyan helyszín, ahová isteni elhívás útján nyerhetünk bebocsátást. S aztán elkezdtek csodás dolgok történni. Ilyen Isten igazi hírnöke, aki megmutatja számotokra azt a jövőt, melyet Isten rendelt a számotokra. Ha egyszerűen csak követitek a tanítómesteretek javaslatait, akkor az egész életetek egy csodává válik .

Ezért én amondó vagyok, ha már a kapcsolatokról beszélünk, hogy egy szent emberhez, egy lelki tanítómesterhez fűződő kapcsolat is nagyon rendkívüli. Ez olyan, mintha már nem is emberi szint lenne, mert egy ilyen személy az örök igazságot testesíti meg, mely túl van az emberi tapasztalaton.

Általában a legfontosabb emberi kapcsolataink a család, a barátság és a szerelem, melyek nagyon erős kötelékek és mélyen meghatározzák az életünket. Örökre a szüleink gyermekei maradunk, ez megváltozhatatlan. Ugyanígy a gyermekeitek is mindig ott lesznek a számotokra, ez sem változik, függetlenül attól hogyan viselkednek, vagy mi történik, ez nem változik. Ezek a kapcsolataink cselekvésre ösztönöznek, kötelességet jelentenek és bizakodóvá tesznek.

Viszont egy lelki személyhez fűződő kapcsolat az különbözik ettől, mélyebb, sokkal intenzívebb. Alázatos véleményem szerint gyakorlatilag ez a legerősebb kapcsolat, ami egy emberrel összeköthet bennünket, mert itt képesek vagyunk nem csak az életünk egy részét, hanem az egészet odaadni. Hányszor mondtátok már azt az életetekben, hogy: „Ó, kész vagyok neked odaadni a fél életemet, ezért vagy azért a célért.” Viszont elég, ha egy szent embernek azt mondjuk: „Teljesen Neked adom az életemet, Neked szentelem magam, a Te céljaidnak.” S akkor egy misztikus átalakulás veszi kezdetét. A körön kívülről bekerültök a körön belülre. Ezzel egy átlagos emberi létből, az angyalok iskolájához csatlakoztok. Először tanítónak látjuk a tanítómesterünket, majd egyre többet és többet kezdünk el látni.

(folytatása következik)