Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




35078665_2169033013326269_1242539287182835712_n

(Szvámí Tírtha 2013. májusi szófiai reggeli tanításából)
 
(az előző pénteki tanítás folytatása)
 
El kell, hogy jussunk a világosság, a lélek szintjére. Mit jelent ez? Ez alatt a szint alatt minden sötétségben van. Azt is mondhatjuk, hogy ha látsz bármiféle fényt, ha bármiféle fényt érzékelsz a testedben, szellemi képességeidben – ez a lélek jelenlétének köszönhető. Láttad már egy embernek a szemét? Ott a ragyogás, ami elbűvöl bennünket. Miért van ott a ragyogás mindenkinek a szemében? Mert belül, ott a lélek. Ha valakinek a bal szemébe nézel, láthatod az átmant. Ha pedig valakinek a jobb szemébe pillantasz, láthatod a Param-átmant. Mert mindkettő képviselve van. Az egyik az átman, a másik a Paramátman, a lélek és a Felsőlélek. Ezért szeretünk az emberek szemébe nézni. 
Tudósok végeztek pár pszichológiai tesztet, melyben követték a vizsgálati alany szemét, miközben az egy másik ember arcát vizsgálta. A haj és a fülek körül nagyon kevés nyomvonal van; ez rossz hír a fodrászok számára. De a szemek körül fekete fókuszt észleltek! Ha megpróbálod nyomon követni, mit tesz a szem miközben az arcot szkenneli, láthatod, hogy minden mélyen a szem körül összpontosul. Miért? Mert ott valami alapvető rezgést észlelünk. Először ez egy érzéki tapasztalás. De valójában ez egy módja annak, hogy túllépjük az érzékszervi észlelésen. Éreztél már valaha valami kellemetlen érzést a hátadban, s amikor megfordultál, azt láttad, hogy valaki téged bámul? Mert az energia a szemből jön. Vagy emlékszel rá, amikor a lelki tanítómestered rád szögezi a tekintetét, amikor metszően rád néz? Mert a szeméből energia sugárzik. Vannak olyan iskolák, melyek oly nagyra értékelik a lelki tanítómester nézését, hogy igyekeznek elkapni azt. 
Ezért mondják azt, hogy a szem a lélek tükre. A szem egy nagyon finom kapuja a testnek; egy bejárat és kijárat is egyben. Információ megy be és erő jön kifelé. Tehát, légy óvatos, hogy mire fordítod a figyelmedet, és légy körültekintő, miként nézel másokra! 
S ha a szem a lélek tükre, ismeritek-e ennek a párhuzamnak a második részét? Az arc az elméd tükre. A szemed a lelked tükre, az arcod pedig az elmédé. S azt mondják, hogy negyvenéves korod után te vagy a felelős az arcodért. Előtte, amíg fiatal vagy, nem számít. De utána el kell érni az elme egy bizonyos fokú tisztaságát – s akkor az arcod ettől a tisztaságtól fog ragyogni. 
Tehát, a fény belül van. Ezért akarjuk látni, ezért akarunk a másik szemébe nézni – mert ott láthatjuk a lélek jelenlétét. Ahol fény van, az a lélek jelenlétének a fénye. 
„Ha valamilyen módon, a lélek önmegfigyelése révén képes vagy érzékelni a lelket, akkor bármilyen értéket is tulajdonítottál ennek az egész anyagi megnyilvánulásnak, az hamuvá lesz. Meglátod, „Az igazi önazonosságom itt van belül! Olyan csodálatos, értékes és független mindattól a hallucinációtól, melytől szenvedtem, amikor kapcsolatba léptem a külvilággal. A belső tartomány oly magasztos, a tudatom pedig annyira alacsony és undorító dolgokra koncentrált.” Ez a legmagasabb mód az érzékeink, a világ, a gazdagság, a nők, és a hírnév bűvöletének kontrollálására.”.[1]
Azonban ez nem a világ tárgyainak az elutasítását jelenti; a mi szemléletünk az életről pozitív, életpárti. De elég intelligenseknek kell lennünk ahhoz, hogy lássuk mi az, ami korlátozott, és eléggé kell szomjúhoznunk azt, ami határtalan. 
Dragi kérdése: Nem értettem ebből a tanításból azt, hogy mi a legmagasabb módja az érzékek szabályozásának. S ha megengeded, feltennék egy személyes kérdést. Ha egy személy átmeneti állapotban van, és meditációs jógát gyakorol, mely nem stabil, mi a kiút? 
Szvámí Tírtha: A kérdésed első részével kapcsolatban, hogy mi a megoldás, vagy mi a legjobb kontroll; valójában erről volt szó: juss el a lelki szintre! Mert a lelki szintről mindent pontosan látunk, és mindent jól tudunk kontrolálni. Ellenőrzésünk alatt kell tartanunk az érzékekből, a különböző érzéktárgyakból érkező benyomásokat és a belső mentális képességek impulzusait is. Tehát, a legjobb nem valamiféle egyéni technika, hanem egy általános győzelem: juss el a lelki szintre! Hogy miként? Hogyan lehet elérni valamilyen spirituális megvalósítást? Az általunk javasolt folyamat a szent nevek zengése. Haré Krsna, Haré Krsna, Krsna Krsna, Haré Haré. Haré Ráma, Haré Ráma, Ráma Ráma, Haré Haré. Ha a megfelelő hangulatban, megfelelő odaadással zengjük a szent neveket, egy finom változás fog elkezdődni a rendszerünkben. Ez olyan, mint egy beszélgetés Krsnával, Istennel. S egy rezgés is. Valójában a testünk különböző hullámhosszú rezgésekből áll. Tehát, ha a transzcendentális rezgéssel harmonizáljuk a testünket, akkor ennek egy nagyon pozitív hatása lesz. Ez egyben válasz is a második kérdésedre – mi a megoldás, vagy mi a kiút az élet nehézségeiből – ez a spirituális megoldás. 
Tehát, kérlek benneteket, próbáljatok meg túljutni az érzékeken! Ez a gyönyörű fohász segíteni fog. Vigyétek magatokkal a szent nevet, és ne csak akkor fohászkodjatok, ha baj van! Ez igaz – ha bajban vagytok és fohászkodtok, amikor megosztjátok Istennel vagy a vaishnavákkal a problémáitokat, azok elenyésznek. De fohászkodjatok akkor is, ha boldogok vagytok, mert ha megosztjátok, az örömötök megsokszorozódik.     
 
1.  Sríla Srídhar Mahárádzs: Az arany lajtorja. 1. fejezet „Az érzéki észlelés határán túli látás “

 



Leave a Reply