Sharanagati

(Szvámí Tírtha 2016. 08. 25-i ludastói esti tanításából) 

Amint azt már megbeszéltük a szentek egy áldozat bemutatására gyűltek össze. S ne feledkezzünk meg végső óhajukról – ‘A világ javát szolgáló hivatalos jótéteményeken túl beszéljünk a Legfelsőbb kedvteléseiről.’ Itt az ideje, hogy belemerüljünk a Krisna lílákba! Természetesen számtalan különböző kedvtelése van, melyikről is beszéljünk? A megjelenéséről – ezt a Bhágavata-purána Tizedik Éneke tárgyalja. Sukadév goszvámí így szólt:

„Az Úr megjelenésének áldott pillanatában az egész univerzumot a jóság, a szépség és a béke tulajdonságai árasztották el.” Érzitek ezt? Tehát ez azt jelenti, hogy elérkezett az idő. „Feltűnt a Róhiní-csillagkép, valamint olyan csillagok is, mint az Asvini. A Nap, a Hold, a többi Csillag és bolygó végtelen békét sugárzott. Minden égtáj különleges örömet nyújtott, s a felhőtlen égen gyönyörű csillagok ragyogtak. A városokkal, falvakkal, bányákkal és legelőkkel ékesített Föld végtelenül áldottnak látszott. A folyókban tiszta víz folyt, s a liliomokkal és lótuszokkal borított tavak és hatalmas víztárolók egyedülálló szépségben pompáztak. A virágokkal és levelekkel teli fákon és a többi zöld növényen, melyekre boldogság volt rápillantani, kakukkok és más madarak énekeltek, s méhek rajai zümmögtek édes hangon a félistenek kedvéért. Virágillattal terhes, tiszta szellő kezdett fújni, örömet okozva a tapintóérzéknek, s amikor a rituális szertartásokat végző bráhmanák a védikus elvek szerint tüzet gyújtottak, a tűz egyenletesen lángolt a szellő nem zavarta meg. Így történt, hogy amikor a megszületetlen Úr Visnu, az Istenség Legfelsőbb Személyisége megjelenni készült, a szentek és a bráhmanák, akiket örökké olyan démonok sanyargattak, mint Kansza és emberei, úgy érezték, béke tölti el szívük mélyét, s ezzel egy időben a felsőbb bolygórendszerekből felhangzott az üstdobok hangja”[1]

Szóval, mi történik? Ez a préma-bhakti – minden tele van békével, szépséggel és jósággal. „A kinnarák és a gandharvák áldásos dalokat kezdtek énekelni, a sziddhák és a csáranák kedvező imákat zengtek, a vidjádharák pedig az apszarákkal együtt örömükben táncra perdültek. A félistenek és nagy szentek túláradó örömükben virágesőt szórtak. Az égen felhők gyűltek össze, s szelíden mennydörögtek, olyan hangot keltve, mint az óceán hullámai. Ekkor az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Visnu, aki mindenki szívének mélyén jelen van, megjelent Dévakí szívéből a sűrű, sötét éjszakában, ahogyan a telihold kel fel a keleti horizonton, hiszen Dévakí Srí Krisnával azonos kategóriába tartozott.”[2]

Most kezd kialakulni a történet. „Vaszudéva ekkor megpillantotta az újszülött gyermeket. Szépséges lótuszszeme volt, s négy kezében a négy fegyvert: a sankhát, a csakrát, a gadát és a padmát tartotta[3]. Mellkasát a Srívatsza jele ékesítette, nyakában pedig a ragyogó Kausztubha ékkövet viselte. Sárga ruhájában, olyan feketés árnyalatú testtel, mint egy sűrű felhő, hosszú, vállára omló hajával, sisakjában és fülbevalóival, melyeken Vaidúrja drágakövek szikráztak különleges fénnyel, a kardíszekkel, karkötőkkel és más ékszerekkel felékesített gyermek végtelenül csodálatos volt.”[4]Vaidúrja egy ékszerre utal, amely kéken, sárgán és vörösen ragyog.

„Amikor Vaszudéva meglátta rendkívüli fiát, szeme tágra nyílt a csodálkozástól. Transzcendentális öröm töltötte el, s lelki ünnepet ült gondolatban tízezer tehenet gyűjtött össze és osztott szét a bráhmanák között.”[5] Azt hiszem mindannyian meglepődnénk, ha egy ilyen gyermek születne. Vaszudéva is kellőképpen meglepődött, mivel Krisna születésének a körülményei nagyon rendkívüliek voltak. Börtönben született, kétségkívül nem otthonszülés vagy kórházi szülés, hanem börtönszülés volt. Igencsak szokatlan, hogy az a Személy, aki majd megszabadítja az egész világot a terheitől éppen egy börtönben születik meg!

(folytatása következik)

[1] Bhágavata-purána 10.3.1-5.

[2] Bhágavata-purána 10.3.6-8.

[3] Kagylókürt, diszkosz, buzogány és lótuszvirág

[4] Bhágavata-purána 10.3.9-10.

[5] Bhágavata-purána 10.3.11.