Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha



Dec

19


69713259_2378518075535949_3669389649886838784_n

(Szvámí Tírtha 2013. májusi szófiai reggeli tanításából)
 
Végső soron az isteni jelenlét érzését kutatjuk. S annak érdekében, hogy jobban megértsük a folyamatot, tanulmányoznunk kell a nagyok tanításait. Erről ebben a nagyon szép könyvben olvashatunk Sríla Bhakti Raksak Srídhar Dév Gószvámí Mahárádzstól. A címe: Az arany lajtorja. Az 1. fejezet: „Az érzéki észlelés határán túli látás”.
Mert valójában mindent az érzékeinken keresztül fogunk fel. Mégis tudjuk, hogy valami érzékeken túli dolgot keresünk. Nagyon gyönyörű mindaz, amit képesek vagyunk látni, de amit nem láthatunk az még csodálatosabb. Nagyon fontos, amit hallunk, de még fontosabb az, amit fizikálisan nem vagyunk képesek meghallani. Nagyon fontos, amit gondolunk, de sokkal fontosabb, ami túlmutat gondolkodási képességünkön. Ezért túl kell lépnünk az érzéki észlelésén.
Ez egy kérdésekből és a rájuk adott válaszokból álló beszélgetés ettől a nagyra becsült tanítótól s a körülötte lévő bhaktáktól. Az egyik bhakta így szól: „Most már kezd melegedni az időjárás!”[1] Tehát képzeljétek el magatokat: egy nagy szent előtt ültök, s mindössze ennyit tudtok mondani, hogy: „Melegszik az idő!” De a kérdés szintje nem korlátozza a válaszadó személy képességeit. Srídhar Mahárádzs így válaszol: „Nem szabad túl sok figyelmet fordítanunk erre. Ez jön s megy, jön s megy.” 
S még ha nem is teszünk ehhez semmi mást, ebből meg kell értenünk egy nagyon fontos tanítást. Mert valójában bármilyen kérdésre, bármilyen problémára, melyet megosztasz egy feljebbvalóval, ő ugyanazt a választ fogja adni: „Ne fordíts túl nagy figyelmet erre! Ez jön és megy.” 
S aztán a Srímad Bhagavad-gítából az idézet: mátrá-szparsász tu kauntéja sítósna-szukha-duhkha-dáh, ágamápájinó’nitjász tánsz titiksaszva. “Óh, Kuntī fia! A boldogság és a boldogtalanság ideiglenes megjelenése és eltűnése olyan, mint a tél és a nyár kezdete és elmúlása. Óh, Bharata sarja, ezek csak érzékfelfogásból erednek, s az embernek meg kell tanulnia eltűrni őket, anélkül, hogy zavarnák őt”.[2]
A Bhagavad-gítá versével kapcsolatban az egyik tudós, Mr. Chatterjee, elmagyarázza ennek a szanszkrit szónak a ’mátrának’ a jelentését, “amit az érzékeink érzékelnek, az az érzékek felfogásának az eredménye.” Ily módon, a mátrá szó közel áll az ’anyag’ szóhoz, az anyagra vagy az anyagi világ kényelmére utal. Olyan sok különböző nézet van a világról. Egy hétköznapi ember és egy tudós eltérően értékeli a világot. Egy csillagász máshogy méri fel a világot, máshogy látja a politikus, a szocialisták, a humanisták, a humanitáriusok nézetei mind különbözőek. De ha a lélek szintjéről nézzük – még, a legelemibb elképzelés is, hogy mi az igazi önvalónk – is segíteni fog bennünket, és forradalmi változást fog előidézni az életünkben. A világ valamennyi dolga szemétnek, értéktelennek, üresnek fog tűnni.”
Tehát, legyetek óvatosak! Mostanáig boldogok voltunk, mert az anyag lefoglalt bennünket, s többé-kevésbé boldogságot érzünk. Legalább is el vagyunk foglalva. De amint megízleltek egy magasabb ízt, már nem találtok boldogságot az alacsonyabb szintű dolgokban. Sajnálom, ha kiábrándítalak benneteket! Először talán ezt veszteségként élitek meg, de azt mondom, hogy ez nyereség. Mert a magasabb íz fog segíteni bennünket a helyes látásmód elsajátításában. 
S miért mondja azt Srídhar Mahárádzs, hogy „Minden, amit érzékelsz, jelentéktelenné válik”? Mivel valójában ez a világ nagyon átmeneti, igencsak ideiglenes. Bármilyen eredményeink legyenek, bármiféle biztonságot is érzünk ebben a világban, el fogjuk veszíteni. Bár a stabilitást és védelmet keressük, előbb vagy utóbb elveszítjük. Mert, amint a közelmúltban megvitattuk, az anyagi dolgoknak van kezdete és vége. Ezért, ha valódi kincsre szeretnénk lelni, akkor egy megfelelő módszert kell alkalmaznunk. Anyagi dolgok helyett spirituális dolgokat kell keresnünk. Azt mondják: ha az átman szintjére jutunk, akkor az segíteni fog bennünket a helyes alkalmazkodásban. 
 
(folytatása következik)
 
1. Sríla Srídhar Mahárádzs: Az arany lajtorja. 1. fejezet „Az érzéki észlelés határán túli látás”
2. Bhagavad-gítá, 2.14.
 


Leave a Reply