Sharanagati

Ha valakinek segítségre van szüksége, nagyon fájdalmas nemet mondani. Ezért ha valahogy tudnátok szépen ételosztást szervezni, az nagyon üdvös volna- csekélyke segítség, kicsiny gyakorlati segítség. Nem csupán szép szavak az Isten szeretetéről, hanem gyakorlati segítség. Ha valaki éhes, ott kevés a szó.

Csak egyetlen lehetőségünk van képességeink megmutatására – ha valami gyakorlatit cselekszünk. E célra felhasználhatjuk a tehetségünket: valaki főzhet, a másik szervezhet, a harmadik oszthat, a negyedik gyűjtheti az adományokat – hogy megvalósuljon. Az az érzésem, hogy meghívhatunk embereket e szolgálatra: ‘Légy szíves gyertek és segítsetek a rászorulóknak!” Ez nem igazán pénz, inkább szándék kérdése, a tenni akarásé. Ha együtt dolgozunk, egyesítjük erőinket, akkor az nagyon hatalmas. Ha én eszek, akkor egy másik embernek is jut belőle. Ha megebédelek, megoszthatom az ételemet valakivel. Ha már van húsz embernek való eledelünk, akkor minimum még húszan tudnak enni abból.

Természetesen mondhatjuk, hogy ez csak a szattvikus sík, ez nem a transzcendentális sík – ami igaz is. Hiszen embereket etetni szattvikus, jámbor cselekedet. Ám ha maha-praszádot osztunk, az már transzcendentális.

Egyébként boldog lennék, ha valaki ezt meg tudná tenni. Nem is azért, mert ez a társadalom által jól fogadott cselekedet, s hogy ez jó képet mutat rólunk, és mert hasznos az imázsunk építése. Nem ezért. Azért, mert ez egy szép szolgálat. Azt is elárulom, hogy működni fog nagyon hasznos elvként, mert ezáltal embereket hívunk meg, hogy csatlakozzanak a missziónkhoz – nem azokat, akik esznek, hanem azokat, akik eljönnek és segítenek ebben a szolgálatban. Mert ők meg fogják érteni, amit mi csinálunk.

Kérdés: A szegény emberek számára történő ételosztásnál ez mondjuk egy héten egyszer fog történni. Értem, hogy ez segítség az embereknek. Ám nem tudok az engem körülvevő valamennyi szenvedéssel foglalkozni. Segíthetünk egynek, vagy egy másiknak, de nem segíthetünk valamennyiükön.

Tírtha Mahárádzs: Legalább tegyetek valamit! A félig elvégzett szolgálat is jobb a semmilyen szolgálatnál.

Kérdés: Segíthetünk egynek, segíthetünk egy másiknak, de mi történik a többiekkel, akiknek nem tudunk semmit sem adni?

Tírtha Mahárádzs: Honnan tudod? Értékelem a lelkesedésedet, és a mértékedet, de kezdd kicsivel, és látni fogod a végét. „Kicsi kezdet, nagyobb végeredmény.”

Kérdés: Az én kérdésem a szenvedéssel kapcsolatos. Ha tudsz segíteni nekem lenyugodni, ha segítesz nekem felfogni, hogy miféle szenvedés is vár egy bizonyos élőlényre, az jó ennek a léleknek, az megváltás, katarzishoz hasonló.

Tírtha Mahárádzs: Igen, az igaz. A közepes síkon mindent a karma irányít. Ám azt mondani, hogy „ez a te karmád” nem elegendő, nem elfogadható válaszként vagy megjegyzésként. Még ha ez az ő karmájának is az eredménye, a mi nézetünk más kell, hogy legyen.

Ha adunk egy kicsiny segítséget, azzal csökkentjük az emberek szenvedéseit. Ha információt adunk a filozófiáról, akkor kulcsot kapnak a kezükbe, megoldást. Néhány ember nem tud bánni ezzel, annyira gyengék, annyira ostobák. Nekik közvetlen segítség kell – étel. Mert az ő szintjük annyira nehéz, nem tudnak megváltozni, túlélésre van szükségük. Természetesen nem egyszerűen az ételről beszélek, hanem erről a nagyon alapvető információról.

Azok, akik inkább készen állnak arra, hogy megváltoztassák magukat, hogy dolgozzanak magukon – az emberek többsége ugyanis nem kész arra, hogy magán dolgozzon, erőbefektetés nélküli haszonra vágynak, hiszen ilyen az emberi természet – tehát azoknak, akik készen állnak arra, hogy dolgozzanak önmagukon, azoknak odaadhatjuk a megoldást: Ez a filozófia, ez a javaslat valamennyi problémára az életben – tanulmányozzátok, és alkalmazzátok! Mindannyian különböző szinteken működünk.

Minél inkább megtisztítjátok magatokat, annál több fájdalmat láttok és éreztek, hiszen még inkább ki vagytok téve ezeknek az érzelmi hatásoknak. Mégis, bizonyos értelemben szükséges védetté válnotok. A szentimentalizmus definíciója: ha több segítséget és részvétet akarsz adni az embereknek, mint a Isten maga. Kétszer is gondoljátok át, hogy ez mit jelent! Még ha segíteni is akarunk, csak beleavatkozunk az ember karmikus hálójába. Ha például megvéditek ezt az embert az egyik típusú szenvedélytől, akkor azt a következő életre tolódik át. Lehet, hogy ezt a keserű pirulát most kell bevennie, és akkor azzal véget is ér. Ha áttolunk egy szenvedést egy következő életre, azzal vajon jót vagy rosszat teszünk?

Vagyis ez nehéz, nagyon összetett. Éppen ezért ha praszádot osztunk, az egy isteni védőoltás. A karmikus folyam folytatódik, a karma lejár, ám nekik többletük lesz.

Nekünk pedig látnunk kell, meddig terjed a kompetenciánk, mi is a mi kompetenciánk. Ha Jézus szintjén vagytok, megmenthetitek az egész emberiséget. De azért, hogy ezt megtegyétek, nektek is keresztre kell menni. Erről tehát ne feledkezzetek el! Nagy részvét, nagy szív – de mi is az odaadás szintje, mi is az áldozat szintje?