Sharanagati

(Szvámí Tírtha 2016. 08. 25-i ludastói esti tanításából) 

(az előző pénteki tanítás folytatása) 

„Jógamájá hatására minden ajtónálló mély álomba merült, s érzékeik megszűntek működni. A ház többi lakójára szintén mély álom borult. Amikor a Nap felkel, a sötétség magától eloszlik: így nyíltak ki maguktól a vasszegekkel megépített, vasláncokkal lezárt ajtók is, amikor Vaszudéva megjelent. Az égen úszó felhők szelíden mennydörögtek, és záporral öntözték a földet, ezért Ananta-nága, az Istenség Legfelsőbb Személyisége egyik kiterjedése követte Vaszudévát, amint kilépett az ajtón, s kiterjesztette csuklyáit, hogy megvédelmezze őt és a transzcendentális gyermeket.”[1]

Vaszudéva hirtelen csodás történések részesévé vált. Felsőbb intuíciót kapott, melynek hatására kicsempészte a gyermeket a veszély karmaiból. Az ajtók megnyíltak és kiszabadultak a börtön fogságából. Ez meglehetősen szimbolikus! Amikor veletek van Krisna, lehullanak a láncaitok, az ajtók megnyílnak, az illúzió sötétsége szertefoszlik. Tehát áldásos jelek és történések mutatkoznak meg az életetekben. Bár Krisna megjelenésekor minden nagyon kedvezőnek bizonyult, most mégis esőfelhők gyülekeztek, hogy enyhe villámokat szórjanak. Vaszudéva annyira belefeledkezett az eseményekbe, hogy észre sem vette az oltalmat adó kígyót fölötte.

„A szünet nélkül zuhogó eső, melyet Indra félisten küldött, megduzzasztotta a Jamuná folyó mély vizét, amely vadul örvénylő hullámoktól tajtékzott. De éppúgy, ahogy a hatalmas Indiai-óceán hajdanán utat nyitott az Úr Rámacsandra előtt, mert megengedte, hogy egy hidat emeljen fölé, a Jamuná folyó is utat nyitott Vaszudévának, és hagyta, hogy átkeljen rajta.”[2]

De ez egy különleges pillanat volt! Sokszor kérdezik az emberek, hogy miért feketés színű Krisna. A mi kultúránkban a fekete szín általában a kedvezőtlen dolgokhoz kötődik. De mi történt azután, hogy Vaszudéva átkelt a Jamunán? Krisnát a feje fölé emelve vitte Ananta-sésa védelme alatt. De mivel viharos késő éjszaka volt és Vaszudévát kimerítette az egész napos várakozás a gyermek megszületésére, hirtelen félrelépett, kissé megcsúszott és Krisna belepottyant a vízbe. Természetesen Vaszudéva azonnal felkapta Krisnát a vízből, de már túl késő volt. Milyen színű is a Jamuná vize? Nem sárga és nem piros; mélykék, majdnem feketés. Tehát miért feketés Krisna? Mit is mondhatnánk?

„Amikor Vaszudéva Nanda Mahárádzs házához érkezett, látta, hogy a tehénpásztorok mind mélyen alszanak. Így aztán fiát Jasódá ágyára fektette, aztán felvette Jasódá leányát, Jóga-májá kiterjedését, s visszatért otthonába, Kamsza börtönébe. Vaszudéva a leánygyermeket Dévaki ágyára helyezte, majd lábaira tette a vasbilincseket, s úgy tett, mintha mi sem történt volna. A szülés fájdalmaitól kimerülve Jasódát elnyomta az álom, és nem tudta, milyen gyermeke született.”[3]

Már korábban megvitattuk Vaszudéva és Dévakí helyzetét – hogy mennyi önfegyelmet és lemondást gyakoroltak azért, hogy Krisnát gyermekükként fogadhassák. S megkapták Vaszudéva Krisnát – Krisnát a Maga pompájában, fenségében, Isteni formájában. De van-e tudomásotok arról, hogy Nanda Mahárádzs és Jasódá Maijá szintén végzett volna valamiféle áldozatot és vezeklést? Nem, nincs! Mégis megkapták Krishnát, mintegy ajándékként. Isteni ajándékként. Tehát, ha választanunk kellene Vaszudéva-Dévakí és Nanda-Jasódá helyzete között, melyiket választanátok? 12 000 mennyei évig élni csupán száraz falevelet fogyasztva és ritkán venni levegőt? Vagy pedig, hogy olyan kedvesek vagytok Krishnának, hogy Ő maga jön el hozzátok ajándékként? Ebből megérthetjük Nanda és Jasódá rendkívül kivételes és emelkedett helyzetét.

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nem kellene semmiféle áldozatot és lemondást gyakorolnotok. Ne idézzetek engem, hogy ‘Tírtha Mahárádzs azt mondta: “Nem kell tapaszját végezni.”’ Azt nem mondtam! Nanda Bábát és Jasódá Maiját úgy imádjuk, mint az önzetlen odaadás jelképei. Imádjuk és nagyra értékeljük a parisadok helyzetét – annyira közel álltak Krisnához, hogy minden különösebb feltétel nélkül eljött hozzájuk. Ez azt jelenti, hogy Krisna kész feladni Isteni pozícióját. Nem a sisakról, páncélzatról, isteni pompájáról van szó, hanem hogy közelebb akar kerülni szeretett bhaktáihoz. Kész arra, hogy egy börtönben szülessen meg és hogy átkeljen egy viharos folyón, azért, hogy társuljon a bhaktáival. Nem gyönyörű? Mi kutatjuk a Jóistent és Ő is keresi szeretett bhaktáit. Ő vállalja a megpróbáltatásokat és mi nem állunk készen egy kis áldozathozatalra?

Ha választanom kellene Nanda Bábá és Jasódá vagy Vaszudéva és Dévakí helyzete között, akkor készen állok a vezeklésre, ha ez a módja annak, hogy Nanda Bábá és Jasódá Maijá helyzetét elnyerhessem.

[1] Bhágavata-purána 10.3.47-49.

[2] Bhágavata-purána 10.3.50.

[3] Bhágavata-purána 10.3.50-53.